Egy hét leforgása alatt...

Az elmúlt egy hétben rengeteg blogbejegyzést olvastam és sok tanulsággal szolgált. Próbáltam a héten bővíteni a tudásomat ebben a témakörben. Összefoglalom mire sikerült jutnom.

Csepeli György- Prazsák Gergő: Örök visszatérés? című könyvében olvasható a kérdőíves kutatásukról, ami 2008-ban zajlott.

Ezek alapján egy kis statisztika:

Vizsgálták az internethasználat során az elmúlt egy hónapban végzett tevékenységeket:

e-mail küldése, fogadás 97%

skype használata 30%

blogolvasás 26%

videoblognézése: 19%

blogírás 11%

videoblog készítése: 7%

(Téma szempontjából a legfontosabbakat emeltem ki)

Nem tudom megítélni, hogy ez soknak vagy kevésnek számítanak-e, hiszen a hét folyamán sok szó (írás) esett a tudásmegosztásról, ilyen szempontból viszont kevésnek ítélem meg. Illetve olyan lehetőséget senki nem írt, hogy wikipédia bejegyzést készített volna. Lehet, hogy ezt felmérnék elenyésző lenne azoknak a száma, akik szerkeztették volna.

Viszont a tanulás szempontjából kiemelendő a wikienciklopédia olvasása. Arra jutnak a felmérés során, hogy az online térben megjelenik a másodlagos szóbeliségre épülő új tanulási forma. A skype használata és a digitális fényképek küldése tevékenységek bekerültek a főkomponensek közé. Azt a következtetést vonják le, hogy az előbbi esetén telefonos segítséget vehettek igénybe a tanulók, míg az utóbbi lehetőség kihasználával viszonylag könnyedén csereberélhetik egymással az általuk az internetről letöltött vagy például az iskolai órákon mobiltelefonnal lefényképezett vizuális anyagokat. Számomra újdonságként hatnak ezek a kihasználási lehetőségei a telefonnak.  Nem volt még rá példa, hogy egy órai jegyzetet lefényképeztem volna és továbbküldtem volna valamelyik osztálytársamnak, pedig a lehetőség adott rá. Mondjuk olyan eset fordult elő, hogy az olyan könyvekből fényképeztem már le pár oldalt, amit nem lehetetett kikölcsönözni a könyvtárból és később is szükségem volt az információra, de ezt nem osztottam meg másokkal.

Jegyzetelés kapcsán annyit említenék meg, hogy a saját jegyzeteimben általában kulcsszavakat szoktam leírni, illetve az óra folyamán felmerülő gondolatokat. Illetve egy óra jegyzetben sokkal egyszerűbb egy nyíl karaktert használni, mint a technikai eszközökben. És ezáltal, hogy ilyen jelzéseket használok még átláthatóbb lesz.

A könyvben (Örök visszatérés?)  megfogalmazódik az a gondolat, hogy: „Az információs társadalom nem ismeri az eredendő megkülönböztetést a hatalommal rendelkezők és a hatalom nélküliek között. Az információs kor viszonyai minden más korábbi korszak viszonyaihoz képest nyíltabb és tisztességesebb versenyt teremtenek a gazdasági, kulturális, politikai és kapcsolati tőkék megszerzésére. A pálya korlátlan. Mindenki indulhat a versenyen.” A lehetőségek adott és szinte korlátlanok.

Evvel kapcsolatban kapásból a munkahelykeresés ugrik be. Az álláshirdetések nagy része interneten jelenik meg. Ide nemcsak a Linkedin-t sorolnám, hanem, hogy közvetlenebbül fel tudjuk ismerőseinket keresni. És már kapásból le van maradva az aki nem rendelkezik technikai eszközökkel vagy olyan környezetben lakik, hogy nincs lehetősége kihasználni az internet adta lehetőségeket.

A wikileaks esete is eszembe jutott, kiszivárogtatott kormányzati és egyéb dokumentumokat és utána hajtóvadászat indult ellenük. Mégis a hatalom ellenőrzi és kontrollálni próbálja az internetes felületeken megjelenő tartalmakat.

A könyvben további érdekes gondolatokat olvastam: a kreatív réteg és az internet esetében egyaránt meghatározó elv a plurarkia. Ez az elv olyan rendszert eredményez, amelyben minden részt vevő a saját sorsáért felel, „minden résztvevő a maga sorsának kovácsa, de nem egyedül, hanem közösségi státuszt betöltve, amit maga vív ki magának. Az új plurarkia egyetemes és globális.” Nagyon fontos, hogy a kreativitás, az újítóképesség, a meggyőző erő, a teljesítmény számít. És ha belegondolunk, hogy milyen rohamosan fejlődik, a technika avval csak az tud lépést tartani, aki maga is képes a fejlődésre és az innovációra. Digitális írástudóknak is folyamatosan fejlődniük kell. Aki egy kis időre is megáll lemaradhat, kimaradhat.

Másképp fogalmazva : A sors újra osztja a lapokat. Az információ válik a legfontosabb jószággá. Mindenki juthat információhoz, csak hozzá kell férnie, fel kell dolgoznia, használnia kell. Gyorsan avul, amit ha meg is szerez valaki, újból harcba szállhat a legújabbakért. (Csepeli-Prazsák, 2010)

A következő gondolat, ami megragadott, hogy: „A kreativitás kulcsa a tudáshoz való hozzáférés.” De fordítva is igaz lehet a tudáshoz való hozzáféréshez kreativitásra van szükség, ha arra gondolok, hogy milyen módon keresem az információkat, hogyan jutok hozzájuk vagy éppen hogyan szelektálom. Az sem mindegy, hogy egy keresőprogramban milyen kulcsszavakkal keresem meg a számomra szükséges információkat és milyen keresőprogramot használok, milyen forrásokból bővítem a tudásomat. A folyamatos informatikai változások gyökeresen átalakítják a tudáshoz való hozzáférés módját és ütemezését.

Habermas gondolatában megfogalmazódik, hogy az internet az uralommentes kommunikáció tere, mivel ami egyszer az internetre felkerül, azon nagyon nehéz bárkinek uralkodnia. Csak az számít, hogy hányan figyelnek oda. Mindenkinek a maga felelőssége, döntése, hogy mire figyel oda, mit olvas el, kinek hisz. A résztvevők többsége dönti el, hogy mi van az élen és mi kerül háttérbe.  A konnektivista csoportnál is megfigyelhető, hogy ahol több a komment, arra több figyelem koncentrálódik és többen olvassák el azt a bejegyzést.

A részvételen alapuló, uralommentes kommunikáció a társadalmi szerveződés és a demokrácia új formájának ígéretét hordozza, ami persze nem magától értetődő. Az ígéret csak akkor válik valóra, ha a részvétel az autonómia, a felelősség és a hozzáértés elvein alapul. Ezeknek az elveknek a hiányában az internetes nyilvánosság eltorzul, s a legvadabb érzések, a legprimitívebb gondolatok fórumává válik. (Csepeli, 2009) Teljesen egyetértek, azzal hogy felelősséggel tartozzuk, hogy mit osztunk meg az interneten. Vagy például mivel egészítjük ki a wikipédiát. A másik oldalról többen is arról számoltatok be, hogy egyes internetes közösségek nem működnek, mert nem interaktívak a tagok és csak marketing célokra használják. Facebook üzenőfalán is sokszor olyan információk jelennek meg, amik teljesen haszontalanok, melyik sztárral születtél egy napon, melyik munka illene leginkább hozzád,.. és még sorolhatnám. Amióta beléptem a konnektivista csoportba nem is szeretem nézegetni a kezdőlapomat, mert sejtem, hogy alig fogok hasznos információt találni. Igaz a facebook nem kifejezetten tanulási célból jött létre, de ha már van ilyen lehetőség benne érdemes erre kihasználni.

„Ha az eminőség forradalma megváltoztatja a tudást, a kultúra és a gazdaságot, nem feltételezhetjük, hogy a társadalmi struktúra változatlan marad. Az új infokommunikációs eszközök megjelenése révén keletkezett kapcsolati lehetőségeket képes volt-e mindenki egyenlő mértékben kihasználni?” ( Csepeli-Prazsák, 2010) Sajnos erre a kérdésre nemleges a válasz. Hiszen nagyon sokan fel tudunk sorolni negatív példákat. És néha még magunk is úgy érezzük, hogy lemaradásban vagyunk, és nem használunk ki minden lehetőséget, amit az infokommunikációs eszközök biztosítanak.

„A hasznos tartalmak kínálatának növekedése és a felhasználók körének bővülése egymást erősíti. Minél több a hasznos tartalom, annál több lesz a felhasználó, s minél több a felhasználó, annál több lesz a tartalom is, hiszen a felhasználók egy része létre is hozza, termeli a világhálón elérhető tartalmakat.”  Miután elolvastam ezt a gondolatot Csepeli György könyvében az jutott eszembe, ha valaki kívülálló rátalál bármelyikünk blogjára mennyire fogja hasznosnak tartani? Egyáltalán el fogja-e olvasni? Esetleg ő is kommentet ír hozzá? Ihletet kap és elkezd írni egy blogot?

Elkezdtem gondolkodni azon, hogy amiket írunk az csak gondolatok vagy már tudásnak számít-e? Néha úgy érzem közelebb állnak inkább a gondolatokhoz. De mitől lesz egy gondolatból tudás?

Alexander Bard és Jan Söderqvist 2002-es könyvükben, a legújabb nemzedékről a netokráciáról írnak. Ők is megállapítják, hogy az internet teljesen új dolga a világnak, és mint médium viszonylag kis befeketetés árán, néhány egyszerű mozdulat végrehajtása nyomán lehetővé teszi, hogy bárki egyszerre legyen létrehozó és befogadó. Az interneten mindannyian kiadók, szerzők, producerek, kritikusok lehetünk. Viszont nem mindenki készült fel erre a feladatra. Ehhez nemcsak a technikai feltételek kellenek, hanem kompetenciák is, illetve úgy érzem néha bátorság is, hogy egy ismeretlen helyen közzé tegyem a gondolataimat, hiszen nem lehet tudni, hogyan fogadják. De ez lehet, hogy csak engem béklyóz meg. Mondjuk sok esetben az anonimitás lehetősége fennáll.

Bard és Söderquist használnak egy másik új keletű fogalmat is az informacionlizmust. Az informacionalizmusban mémek fognak versenyezni, melyek közül, azok győznek, amelyeket a közösség felkap és továbbvisz, mert hasznosnak tartja őket.

Azt gondolom ez olyan esetekben mérhető, ahol kommentek írnak, vagy látható, hogy hány ember kattintott rá. Hiszen minnél többen elolvassák annál nagyobb a valószínűsége, hogy hasznos. Vagy minnél többen lájkolják. Vagy amit sokan megosztanak. Ezek a tudás szempontjából is fontos információk lehetnek, illetve megkönnyíthetik a szelektálást. Hiszen valamit már a többiek értékeltek, így könnyebb a választás.

Csepeli György könyvében lehet olvasni, hogy a netokratákon belül is több alcsoportja bontják: 1: eternalisták: ők hitelesítik az információkat, 2: hálozati vállalkozók: ők az információk továbbítói, hozzájuk futnak be az információk és tőlük mennek ki, 3: kurátorok: ők közvetítenek az eternalisták és a vállalkozók között. Ezek alapján a meghatározások alapján nem is tudnám magam besorolni egyik kategóriába, sőt egyre inkább úgy érzem, hogy nem is tartozok a netokraták osztályába. Illetve a jövőben se tudnám meghatározni magam, talán egyszer majd a kurátorok közé fogok tartozni.

A következő érdekes gondolat, hogy „a virtuális térben elektronikus hordák, törzsek kóborolnak, amelyek nem harcolnak egymással, mert számtalan kereszthatás érvényesül közöttük, egy netokrata egyszerre több törzs tagja is lehet.” Ezek szerint mi is a konnektivista csoporton belül egy „törzs” tagjai vagyunk.

A netokraták tízparancsolatáról is lehet olvasni Csepeli-Prazsák könyvében, ami tartalmazza, hogy nem állhatsz le egy pillanatra sem. Sohasem lehetsz elégedett kapcsolataid állapotával ,újra meg újra kell sződd kapcsolataid hálóját, hogy ne maradjanak ki belőle: a legfontosabb, hogy te magad is a legfontosabbak, a leginkább nélkülözhetetlenek közé tartozz. Vajon jó úton haladunk? Mi képesek leszünk erre?

Időmenedzsment kérdésben nálam is vannak fennakadások. Nálam egy- egy gondolat, mondat megszületése avval kezdődik, hogy ráhangolódok a témára, elkezdem átgondolni, írásba kezdek, majd átolvasom, és legalább a felét kitörölném. Így elég hosszú a folyamat, míg megírok egy több oldalas dokumentumot.

Avval kapcsolatban, hogy mit osztok meg szóba kerültek a személyes életet érintő tényezők. Az én környezetemben sokszor felhívták rá a figyelmet, hogy milyen veszélyes, ha az ember olyan képeket rak ki publikus oldalakra, amin látszódik milyen a háza, milyen a felszereltsége és milyen autója van és emellett még a címét is megosztja. Illetve az internetre felrakott információk ellophatóak. Viszont annak a kérdése is felmerül, hogy ennek ellenére mégis miért osztanak meg ilyen tartalmakat az emberek?

Eszembe jutott egyik egyetemi előadáson hallott gondolat. Miszerint attól, hogy többet tudunk, nem leszünk intelligensebbek.  Ezért elkezdtem kutakodni, hogy hogyan lehetne a tudás meghatározni és az intelligenciát.

A hétköznapi értelemben a tudás szónak legalább két értelmét is megkülönböztetjük. Az egyik az a teoretikus tudás, amelyet a filozófiai is vizsgál. A másik az képességet jelent. A teoretikus tudás tanulás során, vagy a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett információ. A képesség pedig a gyakorlás során tudattalanul alakul ki. A másik az képességet jelent. A teoretikus tudás tanulás során, vagy a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett információ. A képesség pedig a gyakorlás során tudattalanul alakul ki.

A tudás az ismeretek olyan rendszerének birtoklása, melyben az egyes ismeretek egymással összefüggenek és készek az alkalmazásra.

Szintjei:

•   felismerni tudás
•  felidézni tudás
•  alkalmazni tudás

Intelligencia: komplex képesség, ami a problémamegoldásra irányul. Ide tartozik például az összefüggések átlátása, az emlékezőképesség, a gondolkodás gyorsasága.

Az intelligencia részben öröklött tulajdonság.

És mi befolyásolja az IQ nagyságát? Ezzel kapcsolatban a mai napig nincs egyetértés a kutatók között. Vannak, akik azt vallják, hogy elsősorban a környezet számít, mások szerint az öröklődés. Egy biztos, a magas IQ önmagában keveset ér, hogy ki tudjuk használni, elengedhetetlen a megfelelő tudás, műveltség és az ezek megszerzéséhez szükséges szorgalom.

A fogalmak utána olvasása után arra jutottam, hogy a tudás valamiképpen mégis befolyásolja az intelligenciát. Illetve az intelligencia is befolyásolhatja, hogy mit fogadunk be és hogy dolgozzuk fel az információkat. Ha két ember elolvassa ugyanazt a könyvet más és más ragadja meg őket, illetve más hatásokat vált ki belőle és mást profitálnak belőle. Abban lehet különbség, hogy nem elég tudni valamit, hanem alkalmazni is tudni kell. Ha valaki sok könyvet olvas egyértelmű, hogy a műveltsége növekszik, de tényleg elgondolkodtató, hogy intelligensebb is lesz-e?

A végére annyit jegyeznék meg, hogy érdekes úgy csoportmunkában részt venni, hogy a tanártól alig kapunk visszajelzést. Mivel én a SZIE-n munkavállalási tanácsadónak tanultam rengeteg csoport munkában vettem részt, mivel így tanultuk meg a csoportvezetést. De közvetlenebb volt a kapcsolat a csoportvezetőkkel, nehéz megszokni, hogy másképp alakul a kapcsolattartás. És másképp történik a csoportmunka megbeszélése. Azt is mondhatnánk, hogy legtöbbször olyan csoportmunkát tapasztaltam meg, amikor a csoporttal egy térben voltunk és a csoportvezetők vezetése alatt álltunk. Számomra merőben újszerű ilyen csoportmunkát megtapasztalni. Illetve sokan nem ismerjük közvetlen egymást és érdekes lehet, hogy ez mennyire könnyíti meg a hozzászólásokat, mivel így az ismeretlenség ködéből reagálni könnyebb vagy nehezebb?


Forrás:
Csepeli György- Prazsák Gergő: Örok visszatérés? Társadalom az információs korban, Jószöveg Műhely, 2010

A mai órán nagyon sok gondolat megragadott, úgyhogy a következőkben ezekről olvashattok, és hogy milyen gondolatokat váltott ki belőlem.

Attól, hogy tudásunkat megosztjuk, nem leszünk kevesebbek hangzott el az órán. De egyáltalán a tudásunktól leszünk értékesek? Tudás révén sok mindent el lehet érni. Sikeres vizsgák, jó munkahely, előrejutási lehetőségek. Viszont ha belegondolunk, hogy az egyetemen mennyi mindent tanulunk, és sok olyan dolog akad közötte, amit utána nem hasznosítunk, illetve van olyan, amiről tanulunk, de gyakorlatban nem tudjuk kamatoztatni, mert nem gyakorlatorientáltan sajátítjuk el. Ilyen esetben ezek után úgy gondolom, annak van értéke, aki tudja, hol keresse az információt, illetve ha keresőprogramra gondolunk a megfelelő kereső kifejezések felhasználása. Hiszen törvényeket se magolunk be ideális esetben, hanem megkeressük az erre kialakított felületeken. Az oktatott tantárgyaknak az lenne a célja, hogy alkalmazható tudást adjon és képességeket fejlesszen, ezt nem minden esetben lehet megtapasztalni. Szerintem a konnektivista csoporthoz csatlakozás már bizonyítja, hogy sokunk számára milyen fontos a fejlődés. Ennek az órának ilyen keretek között egyértelmű képességfejlesztő hatása van és akik csatlakoztak nyitottak erre a lehetőségre.

Ehhez szorosan kapcsolódik az információk szelektálásának a képessége is. Sok esetben megesik velem, hogy leülök az internet elé, hogy utánanézzek valaminek és van úgy, hogy azon kapom magam, hogy az adott dolognak még nem néztem utána, de már egy órája a gép előtt ülök. Az én figyelmem nagyon hamar el tud „kalandozni”. Ezáltal időt is vesztek. Remélem hamarosan jobban tudom kontrolálni, hogy mire kattintok és tudatos információ szerző tudok lenni.

Illetve elkezdtem azon is gondolkodni, hogy mi alapján szelektáljam az információt? Mi érdekel, mi a hasznos? De honnan tudom, hogy a jövőben milyen információra lesz szükségem? Lehet, hogy most fogok egy olyan információhoz jutni, amit csak évek múlva fog kelleni. Vagy épp egy olyan hasznos információ mellett rohanok el, ami miatt a későbbiekben hátrányom lesz. Számomra ezért nehéz szelektálni, hiszen ki tudja mikor milyen információra lesz szükségem a jövőben.

A mai órán felvetődött annak kérdése, hogy a szöveg alapú kommunikációt felválthatná a hang és video alapú kommunikáció. Erről nekem az az eset jut eszembe, amikor egy korábbi tantárgy keretében interjúkat kellett készítenünk andragógus szakemberekkel. Ezt a feladatot kis csoportokban oldottuk meg és az egyik osztálytársunk telefonon hívta fel az interjúalanyát, ami számomra meglepő volt. Az egyik oldalról azért, mert tanárok oldaláról még nem tapasztaltam ilyen mérvű rugalmasságot. Másik oldalról számomra újdonság volt egy ilyen megoldási lehetőség, mivel ahhoz szoktunk, hogy egy interjú során ugyanabban a térben vagyunk. Leegyeztetjük az időpontot, személyesen találkozunk. Számomra azért is lenne szokatlan egy ilyen helyzet, mert hiányzik belőle a non verbális kommunikáció. Ezért nem szeretek telefonon sokáig beszélgetni illetve chatelni sem. Sok esetben egy adott mondatnak két értelme is lehet a hangsúlytól függően.

Az órán szó esett a wikipédia effektusról és ki lett emelve, hogy kollaboratív módon működik, amit én tudok, azt te nem tudod, amit te tudsz, az én nem tudom, tegyük össze a tudásunkat (Csepeli György). Önmagát fejlesztő rendszer, és a konnektivista csoport is így fog működni. Mint az emberi kommunikációban is, ha egy adott témáról elkezdünk beszélgetni mindenki mást rakna hozzá, hiszen minden ember más tapasztalattal és ismeretekkel rendelkezhet és mindenki más szempontból közelíti meg a kérdést, ami inspirálóan hathat a többiekre. Ami megtapasztalható már most a konnektivista csoportban.

Csepeli György könyvében olvasható, hogy a kommunikációs hálózat megsokszorozza az emberi kreativitás esélyeit. Ez a gondolat kiterjed a foglalkozások átalakulására is, miszerint egyre nagyobb arányban jelenek meg a kreatív foglalkozások, s ebből kifolyólag a képzés szerkezet is módosul. Új szakmák keletkezését is jelenti. A legtöbb munka esetében egyre inkább elterjed az informatikai elemek. Erről az jut eszembe, hogy a számítógépek alkalmazásával munkafolyamatok egyszerűsödnek és legfőbb ok az alkalmazásuk mellett, hogy költségeket lehet megspórolni. Erre nagyon jó példa egy film, az Egek urában jelenik meg. A főszereplő egy olyan cégnél dolgozik, akik elvállalják a különböző cégek alkalmazottainak a kirúgását, ha az adott cég vezetői erre nem képesek. Ez a munka sok utazással jár, aminek magasak a költségei, ezért elkezdenek egy olyan rendszert fejleszteni, ahol web camerán keresztül tudnak kapcsolatot teremteni a cégekkel és így rúgják ki az alkalmazottakat. A film nézése során az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy rohamosan fejlődik az informatika, de mindent nem lehet elintézni a technikai segítségével. Vannak olyan helyzetetek, ahol szükségesek a személyes kontakt. Habár lehet, hogy csak a megszokás beszél belőlem. Igazándiból a filmben megjelenik, hogy az alkalmazottak számára, mennyire felfoghatatlan, hogy nem is személyesen közlik velük az információkat. Mondjuk elég feszélyezett helyzet alakulhat ki, ha egy embert kirúgnak és ha még a ridegség társul hozzá, ami a távolság következménye elég frusztráló helyzet lehet. A főszereplő is a technika ellen érvel. Nagyon egyszerűen bizonyítja, hogy nem minden esetben alkalmas a módszer, mivel ha az illető feláll a kamera elől mielőtt teljes körűen tájékoztatják nem tud utána menni, aki a kamera másik oldalán ül. 

Az ökológiai kérdéseknél és hogy a technikai eszközök mennyi áramot fogyasztanak, akkor abba is bele lehet gondolni, hogy a beadandók kinyomtatásával mennyi papírt pocsékolunk el. Főleg úgy, hogy azt két ember olvassa el. Aki írja, és akinek írjuk. Ennek tényleg egyszerűbb formája lenne, ha legalább elektronikusan be lehet adni a beadandókat. Sok esetben a kinyomtatott beadandók a kukákban végzik vagy jegyzetpapírok lesznek, papírtakarékossági szempont miatt, ami egy kicsit csalódással tölt el.

Az internet révén gyorsan információkhoz tudunk jutni, el is hangzott az órán, hogy az információkat pár perc alatt fel lehet lelni. Ebben, ellentétben a könyvtárban sorba kell állni a könyvekért. És tényleg elég frusztráló tud lenni, amikor az ember egy könyvet hajkurászik hónapokon keresztül, mert valaki mindig lecsap előtte rá vagy sokára viszi vissza és csak egy példány található meg a könyvtárban. Ha elektronikusan feltöltenek egy tartalmat, azt bárki, bármikor elolvashatja, sőt egyszerre többen is olvashatják, ami bizonyítja, hogy egyértelmű előnyei vannak az internetes tartalmak megosztásának. Illetve egyes alkalmazások segítségével még kiegészíthetjük a jegyzeteinkkel is az adott olvasmányt. Viszont számomra idegesítő, amikor a könyvtárból kivett könyv tele van firkálva, alá vannak húzva benne dolgok. Még ha a saját könyvemről van, szó abba se szívesen írok főleg, hogy erre nincs is biztosítva hely.

Azon kezdtem el gondolkozni, azzal kapcsolatban, hogy ki mennyi időt tölt el a számítógép előtt, hogy nem evvel van a baj, hanem  avval, hogy mire fordítja. Nagyon sok esetben tanulásra lehet használni vagy pedig haszontalan dolgokra, ide mindenki gondoljon valamit. Tanulási lehetőségként még eszembe jut, hogy interneten fel lehet keresni külföldieket és lehet velük levelezni. Kifejezetten ilyen oldalak jöttek létre, ahol külföldiekkel fel lehet venni a kapcsolatot. De akár skypon is felkereshetünk külföldieket és beszélgethetünk velük. Egyik ismerősöm így fejlesztette a nyelvtudását és szerzett barátokat, és amikor Magyarországra jöttek találkoztak is. Az a véleményem, hogy az emberek, főleg a felnőttek tudatos döntése, hogy mennyi időt töltenek a gép előtt és ezalatt mivel foglalkoznak.

A blogokban rejlő veszélyek

Számomra is új kihívás lesz blogot írni. Sokan idegenkednek tőle. Sokan nehezen fogalmazzák meg gondolataikat és nem szeretik az egész világ számára elérhetővé tenni. Vannak olyanok, akik nem is interneteznek annyit. Sokan már megosztották az első gondolataikat én az  első tapasztalatomat szeretném megosztani a blogokkal kapcsolatban. Egy alkalommal két gyógyszernek néztem utána az interneten és kíváncsi voltam azoknak a véleményére is, akik már kipróbálták az adott készítményeket. Ennek legegyszerűbb módjának azt tekintettem, hogy blogokban olvastam utána. Többnyire negatív tapasztalatokat olvastam és arról számoltak be, hogy milyen rossz hatásai vannak az adott gyógyszereknek. A következő alkalommal, amikor találkoztam az orvosommal beszámoltam neki, hogy fenntartásaim vannak a gyógyszerekkel szemben, mert rossz tapasztalatokról számoltak be egyesek, akik kipróbálták. Erre az orvosom megnyugtatott, hogy nincsenek súlyos mellékhatásai és minden gyógyszernek alapvetően vannak mellékhatásai. Illetve hozzátette nem szabad blogokat olvasni és onnan tájékozódni. Viszont a szűk környezetemben nem volt tapasztalat a gyógyszerről. Illetve szeretek több helyről tájékozódni. És a gyógyszer esetében ennek, az elsődleges forrásnak a blogok olvasását tekintettem. Az interneten rengeteg információ fellelhető mégsem olyan könnyű teljes körűen információhoz jutni, sőt egyes esetekben nehéz hiteles információkhoz jutni. Pedig az én célom az volt, hogy olyanok véleményét olvassam, akik kipróbálták az adott gyógyszereket. Leginkább olyan véleményekbe futottam, akiknek rossz tapasztalata volt. Akiknek bevált a gyógyszer nem hangoztatták, vagy csak én nem találtam rá az internet világában ezekre az információkra, hiába olvastam bele több blogbejegyzésbe.

Egyik ismerősöm műszaki információknak szokott utánanézni az inteneten és evvel kapcsolatban el szokta olvasni a blogbejegyzéseket, kommenteket és sokszor azt tapasztalta, hogy félrevezető információk kélnek lábra, mivel olyanok szólnak hozzá, akik nem értenek hozzá és a még tudatlanabbakat még jobban félrevezeti. Fontos az információk kritikai kezelése és úgy érzem, hogy ennek a tantárgynak a keretén belül erre teljes körűen lehetőség van.

A tapasztalatok tükrében fenntartásokkal kezeltem ezek után a blogokat. Remélem most kellemesebb élményeket és tapasztalatokat fogok összegyűjteni. És már most sok érdekes bejegyzést olvastam és remélem a továbbiakban is így lesz.