Kockázatok további boncolgatása

A hét nagy kérdése volt, hogy felzárkóztatás vagy fejlesztés? Mindenki másképp látja a dolgot, mindenkinek más a véleménye. Jó válasz nincs rá. Ebben a témában elkezdett foglalkoztatni a munkanélküliek (álláskeresők) helyzete. Hiszen nekik is nagy szükségük van a digitális kompetenciáik fejlesztésében ahhoz, hogy elhelyezkedési esélyeik növekedjenek.

Főleg TÁMOP-os programok keretében valósulnak meg ilyen programok, volt olyan, ami alapítványi pénzből valósult meg illetve az Új Széchényi Terv keretein belül valósult meg.

Informatikai képzés munkanélkülieknek:

 I.

A munkanélküliek közül sokan igényelték az informatikai továbbképzést, hiszen ők is nagyon jól tudják, alig van már olyan munkahely, ahol ne követelnék meg a számítógépek alapszintű használatát. Éppen ezért a kishegyesi község megpályázta a Szülőföld Alapnál az informatikai továbbképzést.

Nyolc munkanélküli továbbképzését nyertük meg a pályázaton, de mivel nagy volt az érdeklődés, a község még négy munkanélküli képzését vállalta, így összesen 12-en fejezték be a napokban a három hónapos ECDL-tanfolyamot. Minden hallgató sikeresen vizsgázott, pedig sem a számukra, sem pedig az előadók számára nem volt egyszerű a feladat, hisz a hallgatók informatikai ismeretei nagyon különböztek. Ez egy államilag is elismert továbbképzés, és a munkaközvetítő is nyilvántartásba veszi. – Jó hír mindannyiunk számára, hogy a diplomák kiosztását követően ketten szinte azonnal el is helyezkedtek, és biztos vagyok benne, hogy nagy hasznát veszik a tanfolyamon szerzett tudásuknak – mondta Csóré Róbert polgármester a képzés befejezése kapcsán.

 II.

Kilencvenmillió forintos támogatást kapott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabura önkormányzata a Társadalmi Megújulás Operatív Programban (TÁMOP) rendelkezésre álló forrásból digitális kompetenciák fejlesztésére. A kedvezményezett a tiszaburai önkormányzat tulajdonában lévő Esély Innovációs Nonprofit Kft, amely informatikai ismeretek oktatásával is foglalkozik. A szervezet célul tűzte ki, hogy az elnyert összegből a számítógép, valamint az internet használatára tanít meg 740 hátrányos helyzetű személyt, főleg segélyezetteket, munkanélkülieket, köztük a kistérség roma lakosságának egy részét.

Az informatikai ismereteket egy tizennyolc hónapos intenzív képzésen sajátíthatják el a résztvevők. A hatvan órás elméleti és harminc órás gyakorlati kurzus akkreditált programokkal, részben távoktatásban valósul meg, A résztvevők hat hónapig térítésmentesen jutnak internethez, a képzés idején teljes ellátást kapnak, valamint segítséget kedvezményes számítógép-vásárláshoz. A projekt akkor tekinthető sikeresnek, ha hatszáz fő elvégzi a tanfolyamot. A kurzus befejeztével további támogatások várhatók, de ezeket még nem fogalmazták meg

 III.

Ingyenes számítógép- és internetkezelői tanfolyamot indít európai uniós támogatással a kadarkúti kistérségben élők számára a Szövetség a Polgárokért Alapítvány és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány; a projekt 400 résztvevőnek biztosít hasznosítható, az elhelyezkedést segítő informatikai ismereteket.

Komár András, a Szövetség a Polgárokért Alapítvány elnöke kedden Kadarkúton, a nyitórendezvényen elmondta: a Digitális kompetencia-fejlesztés a kadarkúti kistérségben című, az Új Széchenyi Terv keretében összesen 145 millió forintból megvalósuló program célja, hogy esélyt teremtsen az elhelyezkedésre az egyik leghátrányosabb kistérségben. A képzésben regisztrált álláskeresők, megváltozott munkaképességűek, gyermekvédelmi kedvezményben, bérpótló juttatásban részesülő családok, valamint halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szülei és nagycsaládosok vesznek részt

Horváth László, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány programkoordinációs igazgatója hangsúlyozta: az Új Széchenyi Tervben kiemelten fontos a munkaerő-piaci helyzet javítása, a munkanélküliség csökkentése, a hátrányos helyzetűek visszavezetése a munka világába. Ehhez nélkülözhetetlen a számítógép és az internet életvitelszerű használata, az ehhez szükséges tudás és kompetencia elsajátítása - tette hozzá.

Technikai veszélyek- adatlopás,adathalászat:

Meglepődve olvastam, hogy a fiatalok lazán kezelik az informatikai biztonságot és jelentős részük már az identitáslopás áldozatául esett, ennek ellenére nem aggódnak adataik biztonságával kapcsolatban.

Minden negyedik személyes adataival pedig már visszaéltek valamilyen formában - derül ki az InsightExpress és a Cisco biztonsági kutatásából. A felmérés azért vizsgálta a pályakezdők és egyetemisták informatikai szokásait, mert ők már az internetgeneráció gyermekei, akik teljesen másféle szemlélettel közelítenek az informatikához.

Az összegzés szerint a közeljövőben munkába álló generációba már annyira beleivódott az információ igény szerinti elérésének vágya, hogy sok fiatal pályakezdő szélsőséges dolgokat is megtesz azért, hogy hozzáférjen az internethez, még ha ez a vállalat vagy saját személyes biztonsága feladásával is jár. Ilyen magatartásformák közé tartozik az, amikor a szomszéd vezeték nélküli internetkapcsolatát használják, amikor az üzletek előtt üldögélnek az utcán, hogy használni tudják az ingyenes WiFi hálózatot, vagy amikor felügyelet nélkül használják a másoktól kölcsönkért eszközöket.

Talán éppen a magánéleti és munkahelyi határok elmosódásának eredményeként minden negyedik egyetemista (a megkérdezettek 24 százaléka) és munkavállaló (23 százalék) 30 éves kora előtt identitáslopás áldozatává válik. Kitágítva a vizsgált kört, ötből két egyetemista azt mondta, hogy barátai vagy családtagjai közül tud olyanról, aki identitáslopás elszenvedője volt.

Világszerte minden harmadik egyetemista (egyáltalán nem aggódik a személyes adatok online megosztása miatt, és nem igazán foglalkoztatja őket a magánéletük védelme. Mindez előrevetíti, hogy a munkavállalók új generációja vajon hogyan kezeli majd az adatokat, legyen szó akár üzleti, akár magáncélú felhasználásról.

Találtam egy előremutató kezdeményezést az adathalászat ellen, mivel a cégek is rossz néven veszik, hogy a hírnevüket veszélybe sodorják azok az adathalász levelek, amikben a neves cégek jellemző színei, emblémái jelennek meg.

A phising, azaz az adathalászat egyre komolyabb károkat okoz. A vállalatok megelégelték, hogy nevükkel visszaélve jogosulatlanul szereznek meg adatokat a bűnözők.

Többek között a Google, a Microsoft, a Facebook, a PayPal, a Yahoo és az AOL is a nevét adta ahhoz a szövetséghez, amely az elektronikus bűnözés jelenleg egyik "legkedveltebb" ágát, az adathalászatot próbálja visszaszorítani.

Az angol terminológiával phisingnek nevezett trükk lényege, hogy a rosszindulatú adatgyűjtők ismert cégek olyan levéllel keresik meg az internetezőket, amelyen a logó, a betűtípus és a szöveg szerkesztési gyakorlata is olyan, mintha valóban egy ismert vállalattól, például egy pénzintézettől érkezett volna a levél. A gyakorlatlan felhasználók nem mindig tudják kiszúrni, hogy például a feladó emailcíme nem egészen stimmel a velük kapcsolatban álló bankkal, és esetleg elővigyázatlanul megadják a kért adatokat, mondjuk bankszámlaszámot és egyéb kényes információkat. Ilyesmire egyébként hazánkban is számos alkalommal volt már példa.
A grandiózus szövetség ennek a gyakorlatnak próbál gátat vetni azzal, hogy létrehozta a DMARC-ot, amely egyfajta szabványként hitelesíti a fiókunkba érkezett levelet. Ennek segítéségvel ellenőrizhető lesz, hogy a feladó valóban az, akinek mondja magát.
A DMARC implementálása minden vállalat részére adott, az alapítók kifejezetten szándéka, hogy széles körű elterjedésével egy olyan egységes eljárást használjon minden érdekelt fél, amely könnyebbé teszi a harcot az emberek személyes adatait illegálisan megszerezni igyekvők ellen.

Az adatokat levélben kérők általában gyanúsak hívja fel a figyelmet Keleti Arthur az Informatikai biztonság napján tartott előadásában.
Nagyon ritka, hogy bárki fontos adatokat emailben kérjen el tőlünk. A pénzügyi szervezetek rendszeresen kommunikálják is magukról, hogy banki adatokat soha nem kérnek el emailben. Mégis a legtöbb adathalász email ilyen módszerrel dolgozik és évente sok millióan bedőlnek nekik. Soha ne adjuk ki semmilyen fontos, személyes vagy pénzügyi adatunkat emailen vagy emailben található adatlapon.

Pár szó az anonimitásról:

Súlyos következményei lehetnek az online szólásszabadságra nézve annak a brit törvénytervezetnek, amit most nyújtottak be a parlament elé. A tervezet az online, anonim módon elkövetett rágalmazás, becsületsértés, zaklatás és más hasonló bűncselekmények szabályozását és visszaszorítását célozza, és ezek ellen a legerősebb fegyvere az lenne, hogy az anonim kommentekért a felelősséget automatikusan annak a weboldalnak a nyakába varrná, ahol azok megjelentek.

Ez a gyakorlatban ahhoz vezetne, hogy a blogszolgáltatók, online fórumok fenntartói vagy cikkek kommentálását lehetővé tevő oldalak gazdái vagy valóban átvállalják a felhasználóiktól a felelősséget, vagy kötelezővé teszik számukra a valódi személyazonosságuk igazolását regisztráláskor. Nem valószínű, hogy bárki az első megoldást választaná, utóbbi pedig az anonimitás végét jelentené. Ez valószínűleg elüldözné a brit weboldalakról a kommentelők nagy részét, illetve jogi ütközésekhez is vezetne (az amerikaiaknak például alkotmányban rögzített joguk, hogy anonim módon fejezhessék ki a véleményüket).

A jelenlegi szabályozás arra kötelezi a szolgáltatókat, hogy távolítsák el a jogsértő kommenteket, és csak akkor kell a felelősséget vállalniuk ezekért, ha megtagadják a törlést és a felhasználó adatainak kiadását a hatóságoknak.

Az anonimitást ellehetetlenítő törvény más részeit egyébként pozitívan fogadta az online közvélemény, ilyen például a tudományos publikációk erősebb védelme, a plagizálás erősebb büntetése, illetve az ilyen ügyek kezelésének leegyszerűsítése a jogi procedúra szempontjából.

Az internet névtelenségének kora lejárt, az anonimitás az online zaklatás és trollkodás melegágya, sokkal kevesebb haszna van, mint amennyi kárt okoz - mondta a Facebook marketingigazgatója, Randi Zuckerberg (civilben az alapító Mark Zuckerberg nővére) egy közösségi médiáról szóló kerekasztal-beszélgetésen. A facebookos tapasztalatai alapján az emberek kulturáltabban és felelősségteljesebben viselkednek, ha a szavaikat a valódi nevükkel kell vállalniuk, mintha egy eldobható becenévvel tennék ezt, az anonimitás pedig azt az érzést erősíti az emberekben, hogy következmény nélkül bármit megtehetnek.

A Facebookra egyébként elvileg csak a valódi név megadásával lehet regisztrálni, a gyakorlatban azonban ezt senki sem ellenőrzi, legfeljebb akkor, ha egy másik felhasználó feljelenti az oldal karbantartóinál a szabályok megszegéséért. Az eseményen Zuckerbergnél többször rákérdeztek, hogy a Facebook milyen eszközökkel akarja növelni a felhasználók biztonságát, illetve szigorodik-e a valódi név megadásának kötelezettsége, de mindannyiszor kibújt a válaszok alól.

A net anonimitása régóta viták tárgya, sokan Zuckerbergéhez hasonló véleményen vannak (Dél-Koreában törvénnyel tervezik a valós név vállalására kötelezni a felhasználókat), mások szerint az anonimitás feladása a szólásszabadság csonkítása, cserében a trollkodásmés zaklatás problémájára sem jelent megoldást. Ide kapcsolnám az Internetezés kapcsolódó 10 alapjog között is megtalálható, hogy mindenkinek joga van az online magánélethez. Ez magában foglalja a megfigyelésmentes kommunikációt és adattárolást, a titkosítás használatának a jogát, valamint az online anonimitás jogát.

A névtelenség hiteles, lehetővé teszi, hogy leplezetlen, nyers módon osszák meg az emberek online dolgaikat - így gondolja ezt a 4chan alapítója. Christopher Poole, aki egy elég kétes hírű közösség megalapításáért és üzemeltetéséért fele,l a Facebook alapítójának, Mark Zuckerbergnek üzent ezzel. A világ legnagyobb közösségi oldalának alapítója ugyanis azt vallja, hogy aki névtelen, anonim a neten, az gyáva.  

A 4chan egy teljesen névtelen képmegosztónak indult - érvelt Christopher Poole. Eredetileg képregényrajongóknak szánta az oldalt, ahol képeket lehet megosztani, hamarosan azonban - éppen a névtelenség miatt - egyre extrémebb tartalmak cseréltek gazdát.
Rengeteg vicces jelenet, kép és gondolat terjeng az interneten, amelyek mind a 4chan-ről származnak. A kemény mag azonban tettleg is megvédi az igazát: ha nekik nem tetsző online tevékenységre bukkannak, akkor egyszerűen kicsinálják a művelőjének internetes identitását.
Poole azt állítja, hogy az online anonimitás akár ez ellen is védhet, hiszen aki mindent megoszt magáról, az kiszolgáltatottá válik. A névtelenség mindezen túl biztosítja az embereknek, főként a fiatalabbaknak, hogy hibákat követhessenek el. Szerinte egy olyan közösségben hibákat elkövetni, ahol név szerint ismernek, elég komoly következményekkel járhat.
Az anonimitás kérdése, hogy előnyös vagy hátrányos számomra se egyértelmű. Illetve akkor nincs vele gond, ha nem arra használják, hogy illetlen és sértő dolgokat tegyenek közzé. 

Forrás:

http://www.magyarszo.com/fex.page:2010-07-14_Informatikai_kepzes_munkanelkulieknek.settoxhtml

http://umvp.eu/?q=node/34749

http://www.piacesprofit.hu/infokom/400an_kapnak_ingyenes_informatikai_kepzest.html

http://www.itbn.hu/Publikaciok/hogyan-vedekezzuenk-a-veszelyes-emailek-ellen

http://www.bitport.hu/biztonsag/cegoriasok-fogtak-oessze-az-adathalaszok-ellen

http://techline.hu/it/2012/1/4/Nagy_biztonsagi_kockazat_a_fiatal_munkavall_5XX4NJ

http://index.hu/tech/2011/08/03/a_facebook_veget_vetne_az_online_anonimitasnak/

http://irpcharter.org/site/wp-content/uploads/2011/09/pdf/hungarian.pdf

http://www.kiskegyed.hu/u18/ov-szer/nem-gyavasag-az-online-anonimitas-106609.html

Kép forrása: 

http://computerworld.hu/lassan-kiszorulunk-a-webrol-20120314.html

napi-elmelkedesek.blogspot.com

 

A kockázatokról

A mai óra számomra egy összefoglaló óra volt, hiszen a konnekt csoportban már érintettük a függőséget, a technikai elmaradottságot és hátrányait, esélyegyenlőtlenséget… A mostani blogomban a technológiai kockázatokkal, az oversharinggel és a függőséggel fogok részletesebben foglalkozni.

Technológia kockázatok:

Dr. Kovács László mérnök őrnagy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) oktatója, szakterülete az elektronikai és információs hadviselés, valamint ehhez kapcsolódóan az információs társadalom kérdésköre, egy interjúban olvasott legfontosabb gondolatait szeretném megosztani a technológiai kockázatok tekintetében:

A hagyományos bűnözés mára új terepet, új csatornákat és új helyszínt talált magának. Gyakran elhangzó vélemény, hogy a cyberbűnözés jelentős része nem más, mint a hagyományos bűnözés folytatása egy új dimenzióban. Ez az új dimenzió pedig a cybertér. Módszereiben az itt folytatott bűnözés gyakran emlékeztet a hagyományos bűnözésre. Csalás, emberek becsapása, megkárosítása, pénzmosás, zsarolás, (adat)lopás. Mindezekhez sokszor óriási előnyöket nyújt a bűnözés számára az új technológia, gondoljunk csak például az adathalászatra. Persze az emberek naivitása és hiszékenysége is nagy szerepet kap ebben a tevékenységben.

Mindemellett a klasszikus számítógépes bűnözés – hackerkedés/crackerkedés – az elmúlt időben alapjaiban változott meg: már nem tinédzserek erőfitogtatását és önreklámozását látjuk, hanem egy nagy programozói tudással rendelkező, intelligens számítógépes bűnözésnek vagyunk tanúi, ahol a cél egyértelműen a pénzszerzés. Bankok, pénzintézetek és egyéb online tevékenységet folytató szervezetek vagy cégek adatainak ellopása, majd az azzal való zsarolása volt a legutóbbi idők trendje.

Ugyanakkor az elmúlt egy-két évből származó statisztikák azt mutatják, hogy a támadások jelentős része mégsem a bankokat és a pénzintézeteket éri, hanem az egyéni felhasználókat. Ennek több oka is lehet, amelyek között megtalálhatjuk, hogy az egyéni felhasználó általában sokkal védtelenebb egy ilyen támadással szemben, mint egy – a védelem humán és technikai kérdéseire lényegesen többet költő – pénzintézet, hiszen az egyéni felhasználók jelentős része egyáltalán nem vagy csak minimális szinten védekezik. Azaz a támadások arányaiban sokkal eredményesebbek és hatékonyabbak, amikor egyéni felhasználót támadnak.

Csepeli György gondolatai is idevágnak. Létrehoztunk egy világot behálózó rendszert, ami a sok pozitívuma mellett rengeteg veszélyt is jelent számunkra. Tulajdonképpen a kockázat globalizációjáról beszélhetünk. Kiszámíthatatlan, és pillanatnyilag úgy tűnik, nem kellően biztonságos. A technológiai veszélyek fizikai és logikai fenyegetettséget jelentenek. Féltjük digitális eszközeinket, hálózatainkat, infrastruktúránkat. Amióta a hardvereinket és az azon működő szoftvereinket hálózatokon csatlakoztattuk egymással, a technológiai fejlődés felgyorsulása mellett az információ technológiai veszélyeztetettsége is nőtt. A támadások a legváltozatosabb formákban nyilvánulhatnak meg: vírusok, trójai programok, kémprogramok, keyloggerek, IP átirányítás, jelszó feltörések, hogy csak néhányat említsünk. Adatainkat általában szervereken tároljuk. Itt veszélynek vannak kitéve, hiszen illetéktelenek hozzáférhetnek, átírhatják, letörölhetik őket. De a hálózatokon történő adattovábbítás során is sérülhetnek jogaink. Blokkolhatják, eltéríthetik őket. A hálózatok legnagyobb előnyei egyben a legnagyobb hátrányai is lehetnek. Egymás erőforrásaira épülnek, és így valamelyik hibája esetén létrejövő „dominó” effektus egy egész rendszert tehet tönkre.

Az anonimitással kapcsolatban már a múlt heti kommentek során szóba került, hogy más identitást fel lehet venni. A tanár úr is írt erre kommentet, hogyha valaki micimacko456@ email címmel és vicces rajz fényképpel regisztrál egy fórumba, nem kell komolyan venni és akkor a legtöbb helyen ez a műfaj szépen lassan el fog múlni. Komoly helyeken nem kérdés (sőt előny) ha saját magunk vagyunk, a nem komoly helyekre meg amúgy sincs időnk.

Már ekkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy akár hitelesnek tűnő álnévvel is bárhova tudok regisztrálni. Például a magyarban nagyon általános a Nagy, Kovács, Kis, Varga. Szóval valós nevek mögé is el lehet bújni és hozzá csinálni hitelesnek tűnő e-mail címeket és regisztrálni bárhova. Viszont az a gondolat eszembe se jutott, hogy egy valós ember adataival lehet regisztrálni bárhova és evvel rontani a „hírnevét” és akár bármit megtenni az ő nevében.

Oversharing:

Az oversharing önmagunk prezentációja, de nem feltétlenül a pozitív tulajdonságaink kidomborítása, hanem a mindennapok eseményeinek a megosztása. A következőképpen néz ki a Y-generáció körében ez: ébredést követően felcsatlakozunk az internetre, megnyitjuk a facebookot, a twittert, a tumblr-t, a myspace-t, és kiírjuk, hogy mit álmodtunk, mit készítünk reggelire, hogy migrénünk van, vagy éppen azt, hogy szakítottunk, szenvedünk, vagy hedonista módjára faljuk az élvezeteket. Jó kérdés, hogy ezekhez a személyes dolgokhoz kinek mi köze van. Semmi. De mi közünk van Bejja asszony zsírleszívásához? Semmi, igaz. Nos, a Y-generáció kapcsolati hálójában is hasonlóan érdektelen, de mégis sokak számára érdekes, informatív, humoros információk akadnak fenn.

Mindenki tud rólunk, hiszen még azok is könnyen szereznek be információt rólunk, akik nem ismernek, nincs egy közös ismerősük sem velünk, csak beírják a nevünket a google-ba, és meglelhetik az életünket. Éppen ezért mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit oszt meg.

Az oversharing kifejezés jelentése: 'túl sok személyes vagy semmitmondó információ megosztása a közösségi hálózatokon'. Emögött egy karakter, egy viselkedésmód is meghúzódik: fontoskodó, unatkozó, Facebook-függő, felelőtlen, bizalmaskodó személy lehet az oversharer.

Mindenki hozhat jobbnál-jobb példákat a saját gyakorlatából, én ezt most mellőzöm, így nem bántok meg senkit. Az oversharer nem egyszerűen túlzottan sok információt oszt meg, hanem túl semmitmondó és túl személyes tartalmakat: ezzel az ismerőseit fölöslegesen terheli, és önmagáról túl sok mindent ad ki, védtelenné teszi magát, és fokozatosan lebontja a privát szférája határait.

Az oversharing a közösségi hálózatok tipikus terméke, ám már régóta megfigyelhető a szakmai levelező listákon is ennek a kezdeménye. Gondoljunk azokra, akik szakmai levelezőlistákon rendszeresen megosztanak vicces videókat, vicceket, édi-cuki képeket, megható képgalériákat és mindezt kiegészíti saját életének részleteivel is. Emellett a gyakran találkozó, például kollegiális viszonyban lévő személyek beszélgetésében is jellemző lehet az ehhez hasonló fölösleges bizalmaskodás.

Az oversharingnek viszont természetesen van kommunikatív funkciója:

1. jelhagyási ösztön,

2. túlkompenzálás (a szorongást bizonyos helyzetekben, különösen virtuális környezetben kitárulkozással ellensúlyozza),

3. „kurkászás", pletyizési ösztön (a társadalmi kapcsolatok ápolásának az ösztöne).

Ebben az esetben azonban ezeket a természetes funkciókat túlzásba viszik.

Az oversharing kifejezés - ahogy fent olvashatjuk - jelentéssűrítő. A szóalak szerkezete a következő: az igei alaptaghoz határozói tartalmú előtag járul: az angol share jelentése 'megoszt'; az over- 'túl-'. A share jelentése magyarul pontosan csak a meg- igekötővel adható vissza, ami az igéhez a befejezettség és az eredményesség jelentésmozzanatát fűzi, míg az angol igének a tartalmában előtag nélkül is benne van a befejezettség. Az over- előtag funkciója ebben a szóalakban közel van a magyar túl- igekötőéhez, ám az oversharing egységes szóalakját nehezen tudjuk visszaadni, mert két igekötőt kellene fűzni az oszt igéhez: túl+meg+oszt, ez viszont szokatlan, ezért csak körülírhatjuk: túlzott megosztás.

Sokan ma már egy esemény kellős közepén is azzal vannak elfoglalva, milyen bejegyzést lehet erről írni, vagy azonnal közzétesznek magukról egy képet. Nem élik át az élményt, csak megjelenítik azt.

Első pillantásra, talán nem mindenki számára szimpatikus az oversharing, viszont, ha a harmadik évezred vívmányait okosan kihasználjuk, akkor a nagy kitárulkozásnak lehetnek bizony óriási előnyei. Természetesen ezt Amerikában már felismerték, hogy micsoda potenciál van az én-feltárásnak. Penelope Trunk, aki az államok legsikeresebb HR-ese, karrier-tanácsadókén eszméletlen sikere van. Nos, ő arra buzdít mindenkit, hogy bátran vállaljuk a bukdácsolásainkat, bizarr hülyeségeinket, hiszen a personal brand egy olyan csomag, amiben ezek is benne vannak.

A túlzott megosztás hibájába az idősebbek is könnyen beleeshetnek, gondoljunk például csak azokra, akiket azért raboltak ki nyaralásuk alatt, mert világgá kürtölték a Facebookon, hogy elutaznak. De annak a huszonnyolc éves lánynak sem volt egyértelmű, mit lehet közölni az interneten és mit nem, aki jópofának gondolta a mikroblogjában közzétenni a banki jogtanácsosként dolgozó partnerétől hallott bizalmas információt Rudolf Péter végtörlesztéséről, s ez a „móka” a férfi állásába került.

„Ez a történet tipikus példa erre az internetes működésre. Amikor kiderül, hogy valaki nincs tisztában azzal, mi a különbség az online közlés és a hétköznapi pletyka között. Talán azt hitte, ez egy súlytalan poén, jó sztori, amivel növelheti az olvasottságát. Talán internetes mémmé, a hálót egy pillanat alatt bejáró jelenséggé szeretne válni, azt remélve, minél jobbakat posztol, annál több követője lesz.

Kommunikációs előnybe kerülni bármi áron, miközben az információ súlya a ködbe vész. Könnyen elképzelhető, hogy ha megkérdeznénk, azt mondaná magáról, ő nem az a típus, aki elárulja a társát, és nem számított következményekre. Az online és az offline személyiség ugyanis sokszor különválik, és olyasmit tesznek az emberek a neten, amit egyébként elítélnek.”

Az utolsó mondat egy kicsit döbbenetes, ebből is látszódik, hogy még nincs az emberek fejében benne, hogy az interneten is érvényesülnie kellene az etikai kérdéseknek és tudatosan tevékenykedjenek az internet világában.Törekedve arra, hogy mások életét is tiszteletben tartsuk.

Számomra visszásnak tűnik még mindig mindent megosztani magunkról personal brand ide vagy oda. Emellett nem hiszen, hogy a „hülyeségeink” megerősítenék a personal brand-ünket, természetesen senki sem tökéletes, de azt se szeretném, hogy mondjuk évek múlva ilyenek miatt ítéljenek meg (hiszen amit az internetre egyszer felkerült az ott is marad). Szerintem abban is tudatosnak kell lenni, hogy milyen információkat osztunk meg magunkról.

Függőség:

Szathmáry Zoltán doktori értekezésében olvasható az internethez kapcsolódó devianciákról, köztük a függőségről is. Felveti annak kérdését, hogy lehet-e egyáltalán internetfüggőségről, vagy csupán játék-, információfüggő betegek léteznek, akik csak a választott örömforrás tekintetében különböznek, és az internet csupán eszköz számukra. Avval folytatja, hogy a kóros internethasználókra általában jellemző a kielégítetlen társas igény, ami kórossá attól válik, hogy a rendszeres kommunikáció ellenére fel sem merül a személyes találkozás lehetősége azokkal, akikkel online tartja a kapcsolatot.

A kutatók szerint érdemesebb lenne a „kóros internethasználat” fogalmát használni. Egy korábbi kutatás alapján 3 csoportra lehet bontani a kóros internethasználókat: addiktológiai modell, szekunder internetezők, impulzuskontroll zavarokkal rendelkező csoport.

A szekunder internetezők általában azért neteznek, mert bizonyos pszichés szükségleteket könnyebben ki tudnak elégíteni online, mint a valós életben, olyan felhasználók, akik kapcsolati hálójuk elégtelensége miatt a valós életben olyan felhasználók, akik kapcsolati hálójuk elégtelensége miatt mindegy másodlagos örömforrásként használják az internetet. A függőknek és a szekunder internetezőknek ritkábban van szükségük munkájukhoz, vagy a tanuláshoz internetre, jellemző rájuk, hogy leginkább otthon használják. Mindhárom csoportnál megfigyelhető a 3 óránál hosszabb internethasználati idő. A problémás csoportokba tartozok általában nem információszerzés vagy levelezés céljából neteznek, hanem egyéb tevékenységeket végeznek: a függőkre jellemző a csevegés és kimagasló értékkel a játék, az impulzuskontroll-zavarokkal küszködökre a játék és a multimédiás csevegés, a szekunder csoportra a csevegés, és kimagasló értékkel a multimédiás cset jellemző. 

A http://www.betegvagyok.hu/teszt/internetfuggoseg-teszt oldalán (twitteren olvastam) található internet függőségi teszt eredménye alapján átlagos felhasználó vagyok. Talán megesik, hogy néha túl sok időt tölt a világhálón, de önkontrollja segítségével képes irányítani internetezési szokásait. Az eredmény láttán megnyugodtam és Interneteztem tovább. :)

Források:

http://m.itcafe.hu/teszt/terrorizmus_es_bunozes_a_kiberterben/netterror.html

http://njszt-gyongyos.ioszia.hu/hirek/18-roevid-hirek/99-csepeli-gyoergy.html

http://borsa.hu/oversharing-en-feltaras/20100520

http://netidok.postr.hu/megosztasbol-mis-megart-a-sok-oversharing

http://doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/szathmary/szathmary_ertekezes_muhely.pdf

Elmélyülés néhány alkalmazásban

Közösségi oldalak:

Szóba került a csoportba, hogy a facebookon keveredik a magánélet és a munkakeresés, és hogy ez mennyire jó?

Elkezdtem a kérdésen gondolkodni és arra jutottam, hogy ha álláskeresésről van szó az emberek felkeresik az ismerőseiket, hogy segítséget kérjenek. Ehhez nagyon egyszerű lehetőséget nyújtanak a közösségi oldalak. Nincs jobb ajánlás egy céghez, mint egy ismerős, aki igazolhatja az ember megbízhatóságát és ezáltal kiszélesednek a lehetőségek és azért könnyebb ezt megoldani a facebookon, mert ott mindenki fent van, míg a LinkedIn-n nem feltétlenül.

 A munkáltatók, munkaerő közvetítők megjelenésének okai, hogy így rengeteg embert el tudnak érni. E mellett olcsó a megjelenés, hiszen bárki létrehozhat egy csoportot, lapot a facebookon.

 Viszont mindezek azt eredményezik, hogy oda kell figyelnünk a közösségi oldalakon történő megnyilvánulásaiknak, hiszen az emberek nem szeretik, ha mindent tudnak róla a munkahelyén és emiatt esetleg hátrányosan megítélnék.

Egy fejvadász blogjából pár gondolat:

A fejvadászok már nagyon régóta használnak kiskapukat arra, hogy neveket szerezzenek erről az egyébként kontrollált platformról. A LinkedIn csapata igyekszik úgy finom hangolni a rendszert, hogy megmaradjanak a felhasználókat érdeklő pozitívumok, lehessen rá szolgáltatásokat építeni (vállalati toborzás, reklám, közösségek), azonban ne lehessen az adatbázist például spam-elésre használni, és összességében elriasztani az egyéb előnyök miatt regisztrált szakembereket.

Jelenleg a LinkedIn olyan mértékű fejlesztést illetve fejlődést tud felmutatni, hogy megjelentek az első "LinkedIn trénerek" is, akik a közösségi háló erejének optimális kihasználására oktatnak.

A LinkedIn legnagyobb előnye a fentiek mellett szerintem az ajánlásos rendszer. Ajánlhatsz másokat, és ők is ajánlhatnak téged - ez választásod szerint felkerül a profilodra. Ha egy fejvadász vagy HR-es megnézi a profilod, és azt látja, hogy volt kollégáid, főnökeid a legjobb szívvel ajánlanak, az mindenképpen pluszpont nem?

Az előző blogomban kevesebb szót ejtettem a geolokációs szolgáltatásokról , fényképmegosztásról és az e-portfolióról. Most ezeket fogom pótolni.

Találtam egy oldalt, ahol több geolokációs szolgáltatás össze volt gyűjtve, az órán elhangzottak mellett még rengeteg lehetőség van.

Geolokációs szolgáltatások:

Foursquare: 2009-ben indult el ez a szolgáltatás, és ez az egyik legelterjedtebb, legsikeresebb. A szolgáltatás menete az alap folyamat: ha valaki bemegy egy boltba, belép onnan a rendszerbe, és ismerősei láthatják, hogy éppen merre jár. A Foursquare az egyik legbiztonságosabb szolgáltatás a geolokációs szolgáltatások között, mert csak a felhasználó által visszaigazolt ismerősök láthatják, hogy hol van a felhasználó, mások nem. Ezenkívül a felhasználó még az ismerősei között is válogathat, hogy ki számára legyen látható a bejelentkezése, mozgása.

A biztonsági intézkedések mellett a Foursquare bizonyos akciókkal tette érdekesebbé magát felhasználói körében. Például, a Gap ruházati üzletlánccal kötött szerződésének következtében minden felhasználó 25%-os kedvezményben részesül, ha be van jelentkezve valamelyik üzletükbe miközben vásárol. Az Ann Taylor üzletlánc pedig minden ötödik bejelentkezés után 15%-os kedvezményt ad, emellett hatvan napos periódusokban a legtöbbet belépett felhasználó lesz a hely aktuális „polgármestere”. A rang mellé 25%-os kedvezmény boldog tulajdonosa lesz a felhasználó.

Gowalla: Ez a szolgáltatás kicsit más, mint a Foursquare, mivel a Gowalla az utazással és a turizmussal kapcsolatos élmények, emlékek gyűjtésével foglalkozik. A felhasználó bejelentkezik egy bizonyos helyről a rendszerbe, és minden bejelentkezésről virtuális pecsétet kap a virtuális útlevelébe. Ezt, mint egy útinaplót tudja mutogatni barátainak, ismerőseinek, mialatt meséli hol járt és mi szépet látott. Ezen kívül lehetősége van digitális szuvenírek vásárlására, melyeket később valódi ajándékokra is be tud váltani, például mozijegyre, ajándéktárgyakra. A Gowalla sokat tesz azért, hogy a szolgáltatását minél többen használják, mivel végigjárható útiterveit olyan oldalak ajánlásával és segédletével tervezi meg mint a National Geographic.

Facebook Places: Ez a szolgáltatás lényegében a Foursquare a Gowalla és a Facebook összekeveréséből áll, némi kiegészítővel.

A Facebook megpróbál a felhasználók kedvében járni oly módon, hogy üzleteket, szórakozóhelyeket ajánl. Vagyis, ha a felhasználó adatlapján érdeklődési körnek be van jelölve a sport, és a felhasználó tagja egy bicikli egyesületnek, egy hegymászó körnek, valamint elment több sporteseményre, akkor a Facebook nem könyvesboltokat vagy cipőboltokat fog felajánlani a felhasználónak, hanem sportszerboltokat, sportruházattal foglalkozó üzleteket.

Ha már az adatlapról volt szó, megemlíteném még azt is, hogy hasonlóképpen, mint a Facebooknál itt is lehet véleményezni és lájkolni. Viszont hozzá kell tennem, hogy amikor a Facebook Places kijött 2010 augusztusában még csak az USA-ban volt elérhető.

A biztonsági intézkedések a Facebook Placesnél kimerülnek annyiban, hogy a felhasználó eldöntheti, hogy mennyi információ mennyi ideig jelenjen vagy ne jelenjen meg róla. Mark Zuckerberg szerint sok lehetőség rejlik a beállításokban, mert ha akarjuk, nem jelenik meg rólunk semmi.

Whrrl: A Whrrl a geolokációs szolgáltatás közösségi oldalát próbálta megfogni. Itt ugyanis a felhasználók helyi csoportokba szerveződhetnek érdeklődési körük, szokásaik szerint. Csoport bármi lehet: japán manga rajongóktól kezdve a Dunán evezős klubon át párizsi vásárlás mániásokig bármi.  

Ilyen csoporthoz tartozni nem csak a közösségi élmény miatt éri meg (hány különböző ruhaboltból tudunk bejelentkezni egy időben), hanem azért is, mert minél gyakrabban vesz részt a felhasználó egy közösségi megmozdulásban, annál több kedvezményben részesül. Ugyanis egyes helyekre történő bejelentkezésért pontokat kapnak, melyeket később beválthatnak, emellett azért is kaphatnak pontokat, ha ezeket ismerőseiknek, barátaiknak, csoportjaiknak továbbajánlják.

MyTown: A MyTown inkább játék, mint szolgáltatás. A Monopolyn alapul az ötlet.  Ha bejelentkezünk egy helyre, azt megvehetjük virtuális pénzért. Ezután bárki, aki bejelentkezik arra a helyre, amit mi már megvettünk, fizet nekünk, persze csak virtuális pénzzel. A játékban helyeket vehetünk, eladhatunk, cserélhetünk, ugyan úgy, mint a Monopolyban. Extra szolgáltatásokat is tartogat számunkra a szolgáltatás, például, ha elfogy a virtuális pénzünk vehetünk igazi pénzért magunknak virtuálisat.

 

Érdekes megfigyelni, hogy szinte mindegyik geolokációs szolgáltatás becsempészett egy kis játékot a szolgáltatás mellé. Emlékszem, amikor kisgyerek voltam imádtam Monopolyzni. Viszont hiányolom a kulturális célokra való alkalmazását, illetve, hogy nincsenek nagyon elterjedve. Órán is elhangzott, hogy a művelődési házaknak, múzeumoknak és egyéb kulturális intézményekben is rejlik benne lehetőség. Fontos tartom, hogy ilyen célból is a jövőben minél többet ki legyen használva.

Fényképmegosztás:

Fényképmegosztásról az jutott eszembe, hogy jobban megismerhetőek evvel egy-egy helyszín, akár ha a nyaralást tervezzük előtte feltérképezhetjük, hogy mit érdemes megnézni az adott településen. Illetve, hogy az ilyen szolgáltatások révén akár be is járhatunk egy múzeumot, de lehet, hogy ezt a lehetőséget már használják a múzeumok.

A virtuális térrel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy lehetséges lehetne egy könyvtárat benne létrehozni, ahol hogyha az avatarommal megjelenek, akkor egyszerűen leveszek egy könyvet a polcról és már olvasom is, így akár többen is olvashatnánk egy könyvet. Habár lehet, hogy már vannak ilyen lehetőségek, akár már az SL-ben is, viszont ezt az alkalmazást nem ismerem.

Ebből is látszódik, hogy a virtuális térnek rengeteg kihasználatlan területe van még és egyre bővülő és terjeszkedő alkalmazásról van szó. Egyre inkább azt érzem, hogy csak az emberi képzelet szabhat határ ennek a lehetőségeknek. Hiszen egyre inkább bebizonyosodik, hogy az oktatás területén is mennyi lehetőséget rejt magában.

 

E-portfólió:

A jegyek köztudottan nem igazán befolyásolnak semmit, és ez talán nem is akkora baj, vagyis fontosabban fogalmazva nem ez a hangsúlyosabb probléma. Szükség lenne arra, hogy bárki betekinthessen a munkásságunkba és holmi egyezményes jelrendszer alapján (osztályozás), amit senki nem is láthat, mert a diplomára csak a végső jegy kerül. A portfólió egy dokumentumgyűjtemény, vagy dosszié. Mennyivel lenne nagyobb a különbség, ha az 5 év alatt folyamatos portfólió rendszerrel be kéne mutatnunk, hogy egy-egy évközi feladatot hogyan oldottunk meg, továbbmegyek; milyen projektekben vettünk részt, aktív volt-e az illető a közösségi munkába, segítette-e a csoport tanulását, hozott-e az egyes órákhoz olyan kiegészítő anyagokat, amik segítették az informális oktatást is? Természetesen itt már nagy lemorzsolódás lenne, végül is 5 évet végig teljesíteni lazsálás nélkül, annak a tudatában, hogy bármelyik házi dolgozat vagy beadandó bekerülhet a hivatalos portfóliónkba, elég ijesztő. De talán csak szokás kérdése. Nem állítom azt, mintha nem lennének erre törekvések. A portfólióztatás módszerét használják a felnőtt- és a felsőoktatásban is. Csak valahogy még mindig nincs akkora hatása. (http://konnektivizmus.wordpress.com/2011/05/23/eportfolio-lehet-az-uj-ertekeles-a-felsooktatasban/)

Idevágó Szerencsé György tanulmányának részletei is: Az elektronikus portfólió készítési folyamata feltételez sok olyan képességet és készséget, amelyek az élethosszig tartó tanulás során egyre jobban fejlődnek. Ezek a személyes tulajdonságok többet foglalnak magukba, mint pusztán technikai tudást, hiszen kapcsolódnak hozzájuk azok az egyéni elgondolások, amelyek megosztásra érdemesek és később összetettebb gondolattá fejlődnek. Az a képesség, hogy személyes leltárt tudunk készíteni saját szellemi terméseinkből, az élethosszig tartó tanulás során felbecsülhetetlen értékűnek bizonyul. Gondolatban teszünk egy lépést hátra, és áttekintjük a saját tudásunkat, összehasonlítjuk azzal, amit igazán tudni szeretnénk – ez az egyik leghatékonyabb módja annak, ahogyan előkészülünk lelkileg az EP létrehozásához. Az ehhez szükséges képességek köre széleskörűen kiterjedt. Találhatunk közöttük számos hagyományos tudástípust is, de jelen van nem kevés olyan, amelyik szorosan kötődik a legfrissebb technológiai változásokhoz.

Az egész tanulási folyamatba fektetett energia és idő hosszabb távon nagyon jól megtérül.

Az EP készítése alatt elsajátított tudás majdnem olyan, mint ami a honlapok készítéséhez szükséges, eltekintve a céloktól és a célközönségtől. Tágabb értelemben, az EP készítésének megtanulása olyan infó-kultúrához vezet, amelynek előnyeit egész élethosszig élvezhetjük. Többek között az EP készítéséhez és fejlesztéséhez szükséges fogalmi és logikai képességek: ötletroham (brainstorming), információkeresés, tudásszervezés, osztályozás, vázlatkészítés, folyamattervezés, írás, vizuális tervezés, művészi szerkesztés.

A feltételezett technológiai tudás legfontosabb alkotórészei: alapvető informatikai készségek, például állományok kezelése, grafikus alkalmazások használata, szöveg, grafika és multimédiás adat előkészítése, honlapok közzététele, igényes bíráló értékelés, használhatóság beazonosítása, hatékonysági elemzés.

Nagyon hasznosnak látom az e-portfoliót, hiszen egy helyen összegyűjthetjük a szakmai anyagainkat. Fontosnak tartom, hogy az oktatásban is fontos szerepet töltsön be és minél hamarabb megismerkedjenek a tanulók, hallgatók evvel a lehetősséggel.

Az e-porfólióról videóban:

http://www.youtube.com/watch?v=6B3tujXlbdk

A végére egy kis szösszenet:

A FACEBOOK tudni akarja, hogy éppen mire gondolsz!
A TWITTER tudni akarja, hogy éppen mit csinálsz!
A FOURSQUARE tudni akarja, hogy éppen merre vagy!
KUTATÁSOK KIMUTATTÁK, HOGY AZ INTERNET LASSAN OLYAN LESZ, MINT EGY HISZTIS BARÁTNŐ! :DD

Eszközök és lehetőségek

Az offline és online élet összevetésénél szóba került a megosztás vagy megélés. Erről számomra rögtön az jut eszembe, hogy sokszor azt tapasztalom, hogy sokan társaságban is előveszik a telefonjukat és elkezdik megnézni mi zajlik a Facebookon. Viszont az aktuális/ offline történésekből így kimaradnak. Igaz általában nem azért mennek fel Facebookra, hogy élményt osszanak meg, hanem hogy semmiről se maradjanak le, mert tudjuk milyen fontos az online lét. Habár számomra egy jó beszélgetés nem helyettesíthető egy chateléssel. Illetve társaságban sose fordulna meg a fejemben, hogy a Facebookra felmenjek és megnézem az új „híreket”. Inkább kiélvezem a pillanatot.

Ma beszélgettem egyik ismerősömmel erről. Ő is arról számolt be, hogy amikor sokat fényképezett egy utazás, nyaralás, bármilyen program során utólag nem emlékezett, hogy hol is készültek a képek, mert annyira elmerült abban, hogy mindent megörökítsen.

Viszont az emberek szeretnek minden helyet megörökíteni, ahova eljutottak, vagy valami kellemeset megéltek. Felvetődik bennem a kérdés, hogy meg lehet-e találni az egyensúlyt a megélés és a megosztás (megörökítés) között, úgy hogy ne érezze úgy az ember, hogy valamiről is lemarad. Vagy egyszerűen hagyatkozzunk az agyunkra és ott őrizzük meg az emlékeinket, amiket ezáltal másokkal sokkal nehezebben tudunk megosztani vagy a feledés homályába is veszhetnek ezáltal az élmények. Illetve egyáltalán meg lehet-e osztani az élményt vagy csak kérkedni lehet vele, hogy mennyi mindent átélt az ember, mennyi mindenben részt vett/vesz?

A tanár úr beszámolt róla, hogy a digitális lábnyom visszahat az offline létre, hiszen ha valaki megoszt valamit a facebookon, vagy bármilyen közösségi oldalon beszélgetési alapot adhat. Erről egy vicces, rövid szösszenet jut eszembe, amit az interneten láttam. Két barát találkozik és elkezdenek beszélgetni:

-        Rég nem láttalak. Mi újság veled?

-        Szia! Mostanában sokat dolgozom.

-        Igen, olvastam a facebookon.

-        És veled mi újság?

-        Nekem meg sokat kell tanulnom.

-        Igen, olvastam a facebookon.

…..

….

….

Ezután hosszú csönd.

Természetesen én is belátom, hogy ez a facebook kisarkítása, hiszen attól, hogy a másiknak folyamatosan olvasom az állapotát lehet vele beszélgetni. Illetve az ember nem mindent oszt meg a facebookon, jobbik esetben.

Az embereken múlik, hogy mennyire használják fel okosan az interneten szerzett információkat és mire. Hiszen nem ragadhatunk meg annál, hogy valamit olvastam a másik üzenőfalán.

A blogírással kapcsolatban eszembe jutott, hogy múltkor egy másik egyetem által vezetett blogra leltem, a BME Kommunikáció és médiatudomány mesterképzésén működő Internetmédia című kurzus munkablogjára. A megjelenő bejegyzéseket hallgatók állítják elő olyan témákról, amelyek őket a leginkább foglalkoztatják manapság az interneten, olvasható tájékoztatóul a blogon. (:))  Találtam itt írást már a Second Life-ról, a Youtuberól, itt tudtok körbenézni, hogy másoknál hogy működik. 

Kezdem úgy érezni, hogy rossz blog szolgáltatót választottam, habár (beismerem) ennek sem ismerem teljesen a lehetőségeit. Viszont az órán említett Thumble lehet a blogok királya, ha ott videókat, idézeteket, képeket, stb. meg lehet osztani. 

Az órán felvetődött a kérdés, hogy a most indított blogokkal mi lesz. Fogja-e valaki folytatni a blogírást a kurzus befejezése után? Elkezdtem rajta gondolkodni és arra jutottam, hogy akkor nem tudnék mit megosztani. Én nem tartozom azok közé, aki az élete minden részletét meg szeretné osztani a világgal és szerintem a blogírásnak nem is ez a lényege, viszont akkor milyen témáról írjak? Ahogy egyre jobban gondolkodom rajta olyan ötletek ugranak be, ha elolvasok a későbbiekben egy szakmánkhoz kapcsolódó könyvet, elmennék egy konferenciára, részt vennék valamilyen szakmai eseményen annak látnám értelmét megosztani, mivel hasznos információkat tudnék szolgáltatni másoknak is.

Egy általános kép a blogolásról: az internetet használó tinik tizennégy százaléka mondja, hogy blogol, a 2006-os tini internet használók huszonnyolc százalékáról csökkenve. Ez a csökkenés a blogok alacsonyabb kommentszámával is kapcsolatban áll a közösségi oldalakon, ahol a tini közösségi oldal használók jelentése szerint ötvenkét százalékuk kommentel a barátai blogján, a szintén 2006-os hetvenhat százalékról lecsökkenve.
Összehasonlításként, a blogolás előfordulása a teljes felnőtt internet felhasználók körében változatlan maradt az elmúlt években. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy tíz felnőtt internethasználóból egy tart fenn személyes vagy hírblogot. A Tumblr megjelenése is változtatott a blogolási szokásokon, mivel a tanulmány szerint ezt nem tekintik sokan blognak, illetve ha használói nem tekintik magukat bloggernek. A felmérés eredményei alapján megállapították, hogy a fiatal felnőttek sokkal inkább hajlanak a kisebb és rugalmasabb médiaeszközökhöz és többet használják a mobiltelefonjukat, mint akármelyik másik online hozzáférést. Ennek is hatása van a hosszabb blogok írására és kommentelésre, ugyanis nehezebb hosszabb formátumú posztokat küldeni billentyűzet nélkül. (További információk)

Twitter előnyének én is azt tartom, hogy lehetőség van aszimmetrikus kapcsolatokra. Ezáltal követhetjük akár sztárok életét is. Evvel kapcsolatban olvastam egy cikket, hogy a fiatalok körében pont ezért nem annyira népszerű. Nem kíváncsiak a kiöregedett sztárok életére. Emellett a Twittert haszontalannak találják, nem nagyon látják értelmét, hogy a most felkapott hálózaton csiripeljenek. A statisztikai adatok is ez támasztják alá a felhasználók 16%-a a 25 év alattiaknak Amerikában, 64% a 25-54 éves közötti korosztály részvétele, illetve az 55 felettiek 20%-a twittel, többen vannak mint a fiatalok.

Meglepően tapasztaltam, hogy a twittert ki lehet használni munkakeresésre is, a Monster munkaerőközvetítő is jelen van, hogy még sikeresebben és hatékonyabban építhessük karrierünket, segít tartani a lépést a munka világának történéseivel. Legújabb állásokat, legfrissebb karriertippeket, munkaügyi híreket lehet megtalálni. Érdemes ilyen szempontból is kihasználni ezt a lehetőséget.

Ha munkakeresésről van szó az emberek általában felülvizsgálják facebook-os profiljukat, mert köztudott, hogy a munkaadók alaposan utánanéz az interneten a jelölteknek. Viszont már kevesebbeknek jut eszébe a LinkedIn kihasználása. Miért is van ez így?

A facebookon lehetőség van a munkáltatóhoz kötődő közösség kialakításához, ami több interaktivitási lehetőséget rejt. A facebookon olyan közösségek is megjelennek, hogy segítsd munkához az ismerőseidet. A megjelenő állásokat ajánlani lehet az ismerősöknek.

A fiatalok esetében előfordul, hogy kevés anyaggal tudják feltölteni a LinkedIn profiljukat, ezzel szemben a facebookon sokkal aktívabbak. Ez az oka annak is, hogy én is ódzkodom, hogy regisztráljak a LinkedIn-n.

Röviden és tömören: A LinkedIn erőssége a hálózatépítés, a pontos szűrés, a tapasztalattal rendelkező, magasan kvalifikált szakemberek elérése, a Facebook viszont általában jobban működik a fiatalok (egyetemisták, pályakezdők) elérésére.

Magyarországon még továbbra is gondok vannak az idegen nyelvek ismeretével. Bizonyára sok  fiatal szakember számára az is fontos szempont, hogy miközben a LinekdIn felhasználói felülete továbbra is csak angolul (és még néhány idegen nyelven) érhető el, a Facebook már évek óta “beszél” magyarul.

LinkedIn-ról még egy kicsit: Sokkal érdekesebb, jobb lehetőség itt a személyes (szakmai) márkád gondos ápolása és szakmai kapcsolataid építgetése. A személyes márka ápolása és a kapcsolatépítés természetesen nem abból áll, hogy egyszer, sebtiben megadod néhány adatodat, esetleg kapcsolódsz egy tucatnyi, gyorsan megtalált ismerősödhöz, majd nagy ívben elkerülöd még a LinekdIn környékét is. A LinekdInen is akadnak ismertebb, de rosszul használt szolgáltatások is. A “fészbukosodás” jegyében a LinekdInen is született üzenőfal, ahova lehet közvetlenül írni, de beköthető a Twitter is. Óriási hibát követ el, aki ugyanúgy kommunikál itt, mint ahogy azt a személyesebb, szélesebb közönségnek, vagy a szűkebb ismeretségi körnek szóló csatornákon megszokta. Rossz úton jár az is, aki ezt a felületet összetéveszt egy ingyenes hirdetési újsággal.

Nagyon sok lehetőség elhangzott az órán, egy-egy funkcióhoz rengeteg programot lehet használni. Például több blogszolgáltató is jelen van az interneten. A választás rajtunk áll, hogy melyiket alkalmazzuk. Illetve olyan sokfajta szolgáltatást igénybe vehetünk, hogy az ember egész napját avval tölthetné, hogy sorba nézi, melyik oldalon mi történt. Evvel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy itt is szelektálnia kell az embernek, mint az információt, hiszen nem tud mindenhol jelen lenni, vagy rengeteg energiát venne igénybe. Viszont kérdéses, hogy amikor egy jobb alkalmazás megjelenik egy funkcióra mennyire érdemes váltani? Hiszen a google+ nem tudta az előnyeit kihasználni a facebookkal szemben, míg a facebook hatalmas előnyt élvez az iwiw-vel szemben.  

Az eszközök, alkalmazások, kommunikációs csatornák áttekintése után úgy érzem, hogy sokat közülük a hétköznapok során is alkalmazzuk, de ténylegesen ismerjük-e őket? Például én nem hallottam még arról a lehetőségről, hogy facebookos e-mail címet lehet csinálni. Az emberek nem elég tudatosak és nem tapasztalják ki milyen lehetőségei vannak a szolgáltatásoknak, vagy a tájékoztatás marad el? Vagy egyszerűen tényleg nincs az embereknek idejük minden lehetőségét kiismerni? 

Források:

http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14767

http://www.hrblog.hu/soreo/2012/02/29/kozossegi-toborzas-linkedin-vagy-facebook/

http://www.hrblog.hu/soreo/2012/02/27/felreertett-linkedin/

Digitális írástudatlanság, digitális kompetencia fejlesztése

Ha már szó esett arról, hogy a digitális kompetencia milyen fontos, ahhoz hogy a digitális világban elboldoguljunk. Meglepő adat volt számomra, hogy a magyarok 60%-a digitális írástudatlan egy 2007-es felmérés alapján.

„Magyarország a rendszerváltás óta eltelt évek alatt a hátrányos helyzetűek (idősek, vidéken élők, kisebbségek, fogyatékkal élők) életének digitális akadálymentesítésére összesen még 300 méternyi autópálya árát sem fordította. Modern, fejlődő országban szeretnénk élni. Hogy ez a fejlődés erőre kapjon, ahhoz nem lehet lemondani Magyarország lakosságának több mint feléről. Őket is a modern, dinamikus Magyarország részévé kell tenni. „ (Dombi Gábor - Molnár Szilárd)

A lakosság egy része nincs tisztában azzal, hogy számára milyen előnyökkel járhat a digitális eszközök használata. Az ebből fakadó motivációhiány, érdektelenség leküzdése nehéz és hosszadalmas munka lesz. Az infrastrukturális beruházások mellett szükség lenne a digitális megosztottságot meghatározó kulturális, tudásbeli hiányokat pótolni.

Elsődleges feladatnak az tekintik, hogy meg kell győzni őket, hogy mindenkinek van, helye a digitális világban ezután segítséget kell nyújtani a belépéshez. Fontosnak tartja a segítséget nyújtó ügysegédi szolgáltatás biztosítását. Illetve a hiányolja a társadalmi közvetítőket, akik közvetlen módon hozzá járulnának a digitális kirekesztettség csökkentéséhez.

A digitális megosztottság alatt az IKT eszközökhöz való hozzáférésben és a tényleges használatban jelentős különbségek figyelhetők meg földrészek, országok és régiók és egyének között is. Illetve meglepő adat, ami alátámasztja a digitális- és tudásszakadék közötti összefüggést, hogy a könyvet nem olvasók nagy része, az internetet sem használja olvasásra.

A hrportálon is találtam egy ehhez kapcsolódó cikket. Az I-work Közhasznú Alapítvány, akik fontos feladatuknak tekintik a digitális írástudatlanság csökkentését illetve a megtévesztő távmunka ajánlatok ellen harcol.

Első lépésként információs programokat szervez, hogy bemutassa az interneten elérhető közszolgáltatásokat és ügyintézési lehetőségeket, mivel úgy gondolják, hogy a digitális írástudatlanság felszámolása hozzájárul az információs társadalom létrehozásához.

Magyarországon a távmunka adta lehetőségeket kevésbé használják ki, viszont nagyon elterjedt a megtévesztő távmunka ajánlatok száma. Ez ellen az eFairPlay program elindításával próbálnak tenni. Az alapítvány szakértői által megbízhatónak minősített honlapokat eFairPlay végjeggyel látják el, illetve tanácsadással fogják segíteni azokat a vállalkozásokat, amelyek távmunkát szerveznek.

Emellett rendezvénysorozatával, felvilágosító kampányaival kíván segítséget nyújtani a félreértések és visszaélések megelőzésére.

Ebből is látszódik mennyire szükséges az interneten olvasott információk kritikus kezelése. És a munkaerőpiacon is sokat számít, hogy az ember milyen digitális kompetenciával rendelkezik. 

Hogyan lehet fejleszteni a digitális kompetenciát? (Abonyi-Tóth Andor előadása alapján)

•  a valóság és a virtuális világ közötti különbségek felismerésére
• a rendelkezésre álló információk megbízhatóságának és érvényességének (elérhetőség/elfogadhatóság megbízhatóság) alapszintű megértésére
• a technikai eszközök használata során bizonyos etikai elveket tiszteletben kell tartani (közösségben való viselkedés szokásrendszere)
• tudatos eszközhasználat művelődésben, tanulásban

Ebből a felsorolásból is látszódik, hogy már kisgyermekkorban el kell kezdeni a tudatos digitális eszközhasználat megtanítását. Erre egy jó kezdeményezés a Médiatudor program, ami arra irányul, hogy már kisiskoláskorban megismerkedjen a technikai eszközök használatával. A MediaSmart Hungary és a Telenor a pedagógusok számára elkezdett kidolgozni oktatási segédanyagot, amely az alsó tagozatos gyermekek digitális írástudásának és médiatudatosságának fejlesztését célozza. A MediaSmart Hungary 2007-ben indította útjára a nonprofit alapon működő Médiatudor programot, amely a kisiskolások reklámértését és médiatudatosságát fejleszti. A program következő lépcsője a Digitális Világ kezdeményezés, amely az internet terjedése révén digitális tudatosság kialakítására összpontosít olvasható a Népszabadság cikkében. (http://nol.hu/lap/jotett/20120228-digitalis_vilag_kisiskolasoknak ).

A másik program, ami sok tanulsággal szolgált számomra az a Tenegen projekt, aminek a célja az volt, hogy összekösse a gyakorló pedagógusokat az internet hálózatán keresztül, és megtapasztalhatták hogyan lehetne a hálózati eszközöket tanulási-tanítási célokra használni. Az elmúlt években itthon több ezer pedagógus szerzett képesítést számítógépes ismeretekről, és vett részt az IKT-eszközök alkalmazására felkészítő, kompetenciafejlesztő továbbképzésben. Az elemzések szerint azonban ez sem hozott lényeges változást, ma sem mondhatjuk, hogy az e-learning a tanítás minőségét szignifikáns mértékben javítani képes módszerré vált volna – hangsúlyozza Hartyányi Mária.

A képzés tervezése, a tartalomfejlesztés és a Moodle alapú e-learning platform implementálása egy évet vett igénybe. A tervezés egy 40 kérdést tartalmazó online kérdőívre épülő szükségletelemzéssel kezdődött. A nem reprezentatív felmérésben 2009-ben általános iskolában, szakképzésben, felsőoktatásban dolgozó, elsősorban nem informatika szakos tanár vett részt.

110 feldolgozott minta alapján az adatok azt mutatják, hogy nagyon sok hazai iskolában még mindig nem állnak rendelkezésre az IKT-eszközök ahhoz, hogy a tanárok napi szinten, technikai problémák nélkül használhassák azokat. A válaszadók mindössze 15%-a tanít olyan iskolában, ahol nemcsak a számítástechnikai szaktantermekben, hanem minden tanteremben van számítógép. A tanárok 30%-ának iskolájában több mint 11 tanuló osztozik egy számítógépen, és 10%-uk iskolájában több mint 50 az egy számítógépre jutó diákok száma.

Felmérték azt is, hogy milyen külső akadályai vannak annak, hogy a tanárok nem szívesen alkalmazzák óráikon az IKT eszközöket. Az eredmény alapján elmondható, hogy 63% az infrastruktúra hiánya miatt, 64% a színvonalas e-learning tananyagok hiánya miatt, 87%-uk avval indokolta, hogy a tanárok nincsenek érdekeltté téve többletmunka vállalásában. Emellett az egyéni akadályok esetén a válaszadók 77%-a nyilatkozta, hogy nem elég képzett új e-learning módszerekben.

Az utolsó két válasz rávilágít arra, hogy a tanárok nem elég motiváltak és még szándékuk sincs a fejlődésre.
A felmérés eredményei alapján a tanárok fele nem ismeri azokat a korszerű hálózati alkalmazásokat, amelyek feltehetően még vonzóbbá tehetnék a tanulást a netgeneráció számára.

A válaszadók többsége soha nem vett még részt szakmai (58%) vagy hobbi jellegű (74%) fórumbeszélgetésen, és 94%-uk soha nem vett részt videokonferencián. A web 2.0 fogalmat 54%-uk nem ismerte, 38%-uk ismerte ugyan, de az eszközöket nem használja. 48%-uk nem olvas blogokat, 78%-uk pedig még soha nem szólt hozzá blogokhoz. 65%-uk nem ismerte a „keretrendszer”, az e-portfólió fogalmát, 76%-uk nem hallott a szociális könyvjelzőkről, és 87%-uk a „Creative Commons”-ról sem. Népszerűség és ismertség tekintetében szignifikánsan jobb eredmény született az iwiw és a wikipédia esetében: a pedagógusok többsége (83%) fenn van az iwiw-en, és használja (89%) a wikipédiát. Véleményem szerint ezek az eredmények elég elkeserítőek. Főleg, hogy a tanárok a web 2.0 fogalmát sem ismerik. A jövőben úgy érzem a tanároknak is fejlődnie kell, hiszen rajtuk is múlik, hogy a diákoknak mennyire fejlődik a digitális kompetenciájuk és mennyire tudnak eligazodni az internet világában és hogyan jutnak információhoz.

A Tenegen kutatás egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy e-learning eszközökkel vonta be a tanárokat az e-learning megtanulásába, valamint aktív és közösségi tanulást és tanítási módszereket nyújtott az ország minden pontjáról érkező, különböző típusú oktatási intézményekben tanító pedagógusoknak.

A "TÁMOP 3.1.1 - 21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció" című kiemelt projekt a 2013-ig tartó Új Magyarország Fejlesztési Terv első két évének feladatait tartalmazza. A projekt célja, hogy a kompetencia alapú oktatás széles körben elterjedjen és gyakorlattá váljon, továbbá hogy javuljon az oktatás minősége, eredményessége és hogy csökkenjenek az esélykülönbségek. Az ötödik pillér: a komplex eTanulás szolgáltató rendszer kialakítása, aminek célja: egy olyan eszközrendszer és a hozzákapcsolódó szolgáltatások biztosítása, mely megfelelően támogatja a digitális pedagógiai folyamatok minden szereplőjének tevékenységét és az IKT kompetenciafejlesztést.  Ebből is látszódik, hogy  egyre fontosabbá válik a digitális kompetencia és egyre több központi törekvés és program tartalmazza, mint fejlesztési területet. 

A Sulinet Digitális tudásbázisában több digitális tananyag, digitális mozgóképgyűjtemény is található az interneten elérhető tananyagok között. A Realika egy digitális foglalkozásgyűjtemény és oktatásszervezési szoftver, amit a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Operatív Program 2004- 3.1.1.-es központi program keretében került adaptálásra, amely támogatja az intézmény oktatásszervezési feladatait és interaktív digitális természettudományi tananyagokat tartalmaz.

Sok lehetőség áll a tanárok rendelkezésére, már csak a kihasználtságot kell növelni. Remélem a jövőben pozitív változások következnek.

A digitális állampolgársághoz, kompetenciához szorosan kapcsolódik az etikai szabályok tiszteletben tartása a digitális világban is. A kiskapuk lassan zárulnak, hiszen elkezdték kiépíteni a plágiumkereső és információs portált (http://kopi.sztaki.hu ). Lehetőség van egynyelvű plágiumok, fordítási plágiumok keresésére, idézetek mennyiségének mérésére, eredeti szerző megkeresése. A plágiumkeresőt elsősorban a hazai felsőoktatásban is elharapódzott plagizálás visszaszorítása fejlesztették ki, de a házi feladatok és diplomadolgozatok, cikkek összehasonlításán felül még sok egyéb célra is alkalmas a rendszer. Evvel az eszközzel a visszaélések száma csökkenthető. Remélem a jövőben növekedni fog a szerzői jogok tiszteletben tartása és a plagizálási  kedv csökkenni fog. 

Forrás:

http://einclusion.hu/wp-content/uploads/2007/09/einclusion_inforum.pdf

http://www.hrportal.hu/hr/a-lakossag-fele-digitalis-analfabeta-20090203.html

http://www.moderniskola.hu/cikk/%E2%80%9Ebekapcsolt%E2%80%9D-tan%C3%A1rok-h%C3%A1l%C3%B3zatos-tanul%C3%A1s%C3%A9rt

http://www.tenegen.eu

http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Sai/0/35621/1

http://ikt.sulinet.hu/?p=fooldal

http://realika.educatio.hu/

Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állapolgárság

Fogalmak fogságában:

 

A kompetenciákkal kapcsolatban szóba került, hogy miért oktatnak egy-egy tantárgyat. Emlékszem kisiskolás koromban nem szerettem a fizikát és kémiát és sose láttam értelmét, hogy miért tanuljuk. Mindig bátyámhoz fordultam evvel a kérdéssel, igaz már nem emlékszem mit válaszolt, de miután kipanaszkodhattam magam könnyebb volt folytatni a tanulást.

Az előző blogban részletesen kitértem a gyermeki tanulás jellemzésére, amikor a környezet vizsgálata, megfigyelése, illetve a felfedezés jellemző. Majd ennek helyébe lép a magyarázat. A gyerekek is elkezdenek kérdezni és egyre inkább ez válik jellemzővé a felfedező tanulás helyett és ez válik kézenfekvőnek, hogy előbb kérdezünk, mint hogy utánanéznénk, hiába áll rendelkezésünkre az internet, amin pillanatok alatt információhoz jutunk.

Az előző órán több fogalomról is szó volt. A talált forrásokban még több. Rab Árpád: Digitális kultúra című tanulmányában említést tesz az információs írástudás fontosságáról, ami nem bizonyos eszközök használatának, kezelésének képességét jelenti, hanem az információ elérésének és felhasználásának képességét. Azt állapítja meg, hogy az információs társadalom polgára a jövőben nem élhet meg nélküle.

Továbbá szerepel a hipertext írástudás, ami a hipertextből nyerhető tudás megszerzésének képessége. A digitális írástudást pedig a hipertext és multimédiás üzenetek olvasásának és megértésének képességét jelenti a tanulmány alapján.

Számomra kérdéses, hogy az információs írástudás külön kompetencia, vagy kiegészíti a digitális kompetenciát, vagy az egyik a másik fokozata?

Érdekes megfigyelni milyen fogalmakat használnak a technikai eszközök használatával kapcsolatban. Ezek után kíváncsian várom, hogy hogyan fogják definiálni a blogírási képességét, a twittelési képességet…

Ezekről még nincs szó, de Bakos Eszter tanulmányában külön említést tesz az audiovizuális műveltségről, médiaműveltségről, digitális műveltségről.

Az audiovizuális műveltség annyit tesz, hogy az audiovizuális tartalmakhoz való hozzáférés, azok kritikus szemlélésére és megértésére, illetve az ilyen típusú tartalmak létrehozásának képessége, amihez társul a szerzői jogok tiszteletben tatása.

A médiaműveltség meghatározása nem egységes.

Koltay Gábor megfogalmazása alapján a médiatudatosság olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyek alapján a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát.

A Médiatudatosság Európai Chartájában a médiaművelt ember képességei kerülnek meghatározásra, ami azt jelenti, hogy a hatékony használattól a tájékozott fogyasztói döntésen át a sértő tartalmak azonosítására és elkerülésére való képességig számos tulajdonságot felsorol.

Szorosan összekapcsolódik az írástudásra is, amely nem csak a gondolatok leírását jelenti, hanem akár egy hétköznapi ember által audiovizuális, digitális vagy online tartalom létrehozását is, mint az otthoni videó-készítés vagy közösségi oldalon való hozzászólás, fórum létrehozása (Bakos Eszter)

Illetve annak a képessége, hogy a kommunikációkülönböző formáihoz hozzáférjünk, ezeket a formákat elemezni, értékelni és előállítani tudjuk. (Key Facts, 2003)

Digitális műveltséghez elsősorban egy magas szintű technikai tudás kell. A tudás lényege a digitális eszközök megfelelő kiválasztása, használata egyrészt (Bakos Eszter).

A digitális technológia számos lehetőséget biztosít a kommunikációra, szolgáltatások igénybe vételére, szórakozásra és interaktivitásra (Viviane Reding).

Információsan művelt személy az, aki felismeri, mikor van szüksége információra, hogyan található meg, és hogyan használható fel a tanulásban. (ALA, 1989)

Koltay Gábor egyik tanulmányban a következő gondolatok szerepeltek, a digitális írásbeliség sokkal közelebb áll a nyomtatás elterjedése előtti szóbeliséghez. A digitális média a szöveget, a képet, a hangot és az adatokat kombinálja egymással, az összetettebb üzenetet pedig mi, a befogadók is összetettebb módon, multi-mediális érzékeléssel, multi-hálózatokba csatlakozva érzékeljük.  A digitális kultúra eredményeképpen alapműveltségünk átalakul interaktív, globális, bármikor és bárhonnan elérhető, multimédia-jellegű tapasztalataink összességévé.

Most már rengeteg jelzővel tudom magam illetni, egyik jobban hangzik, mint a másik. Vagy az egyik következik a másikból? Ha médiaműveltségem magas, akkor a digitális műveltségem is kitűnő?

Számomra még mindig felvetődik az a kérdés, hogy az IKT kompetenciákat, a digitális kompetenciát hogyan lehet elsajátítani. Hiszen ha azt vesszük, hogy tantárgyakba ágyazottan is át lehet adni akkor melyik tantárgy fedi le ezt a kompetenciát?  Mellesleg az „alapanyag” se elhanyagolható, hiszen egy olyan diáknak, aki minden napját a számítógép előtt tölti lehet, hogy annyi mindent már nem kell átadni, míg aki alig használta ezeket az eszközöket annak minden újdonság lehet. Emellett a hozzáállás is sokat számít, viszont minél idősebb az ember ezt annál nehezebb formálni. Akkor mégis mi a megoldás? Vagy hagyni kell, hogy mindenki maga fedezze fel, illetve jöjjön rá, hogy valami hasznosból marad ki?

Az érték kérdése is erősen hozzátartozik. Hiszen sokan úgy gondolják, hogy az eszközök nélkül is és a kezelésükhöz szükséges tudás nélkül is megvolt eddig. A szakirodalmakban olvasott digitális szakadék hatására mennyire kerülnek még hátrányosabb helyzetbe azok, akik lemaradnak. Vagy ez nem is jósolható be. Hiszen elboldogul a technikai eszközök használata nélkül is. Nehéz szerintem ennek a helyzetnek a megítélése, mivel nem lehet tudni, hogy mennyivel lenne jobb a helyzete, ha kihasználná az IKT eszközök adta lehetőségeket. Példaként az jut eszembe, hogy ha a tanár úr ír egy ajánlást a Linkdinemre, akkor kapva kapnak majd utánam a munkaerőpiacon, vagy azt sem tudják mit jelent az, hogy részt venni konnektivista csoportmunkában?

Visszatérve egy kicsit a technika használatra, és a technika „ördögére”, lehet, azért használják ezt a jelzőt, mert nem ismerik a működési mechanizmusokat és tényleg csak annyit látnak belőle, hogy újabb és újabb rendszerek működését kell megtanulni és az időt veszi el.

Elhangzott órán, hogy a digitális eszközök használatához szükség van az alapkompetenciák meglétére. Viszont az alapkompetenciák elsajátítása lehetséges-e a technikai eszközök segítségével, beépítésével? Hiszen egyre több törekvés van arra, hogy minél kisebb korban elkezdjék a gyerekeket megismertetni a technikai eszközökkel. Számomra úgy tűnik, hogy akár lehetséges is lehet. Hiszen az interneten megjelenő információkhoz szükség van az olvasás és szövegértés képességére. A különböző forrásokból nyert információk feldolgozásához, az összefüggések meglátásához szükséges a szintetizálás. Viszont ha az interneten gyorsan hozzájutunk az információkhoz és tudjuk, hogy hol keressük, akkor az ismeret bevésése már nem lesz annyira meghatározott.

Egy gyerek fel tud nőni ezekhez a feladatokhoz már kiskorában? Vagy folyamatosan alakul ki? Vagy pedig a hátrányára lesz és elkezdi az internet, technika adta kiskapukat (ctr,c+ctr,v=házi, önszavazás) kihasználni. Vagy, hogy mérem fel, hogy a gyerek már felkészült a technikai eszközök használatára. Vagy ez is majd kialakul, amikor felelősségteljesen kezd el gondolkodni? Viszont ennek ellent szól a múlt heti előadásban felvázolt önjellemzés, amiben a fiatalok felelőtlennek vallották magukat. Mennyire lehet tudatosan felkészíteni a gyerekeket az IKT eszközök használatára? És milyen módon?

Az óra végén említésre került az etikus, tisztességes viselkedés az online térben. Pár negatív példa említése után azon kezdtem el gondolkozni, hogy a virtuális térben ez miért működik másképp. Miért gondolják úgy az emberek, hogy észrevétlenül „csalhatnak”? Arra jutottam, hogy a tanár is más szerepet tölt be és nem olyan közvetlen a szerepe, mint egy osztályteremben, hiszen ha puskázáson kapnak, akkor rögtön elveszi a tanár a dolgozatot. Erre találtam egy frappáns gondolatot Rab Árpádnál, hogy az elkövetkező évtizedekben minden bizonnyal el fogjuk fogadni a digitális tett, a digitális szó és a digitális tárgy is mindenféle értelemben valódi tett, valódi szó és valódi tárgy. Illetve ezt kéne tudatosítani már gyermekkorban. Elgondolkodtató az is, hogy mindenki saját magáért tanul és mégis valaki a könnyebb utat választja, és nem felelősségteljesen viselkedik és próbálja kihasználni a kiskapukat. Emellett fontos kérdés a tudatosság is. Hiszen ez sem elhanyagolható tényező az IKT eszközök használatánál. Ez sem egyenlő az eszközhasználattal. 

Források:

http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_04_tel/08_mediamuveltseg_digitalis_irastudas/

http://www.e-tudomany.hu/etudomany/web/uploaded_files/Bakos_Eszter__A_felnvekv_generci_szmra_fontos_j_mveltsgek_a_XXI_szzadban.pdf

http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/11_Rab_digikult.pdf