A hálózatlemélet oktatási alkalmazása: konnektivizmus

Elérkeztünk a hálózatelmélet oktatási alkalmazáshoz, a konnektivizmushoz.

George Simens gondolatával kezdeném. Az oktatási módszertanok hátterében három nagy tanuláselmélet áll: a behaviorizmus (viselkedéstan), kognitívizmus és a konstruktivizmus. Mindhárom szemlélet a technológiai forradalom előtt jött létre. Az elmúlt húsz évben a technológia újraszervezte az életvitelünket, a kommunikációs szokásainkat, és azt, ahogyan tanulunk. A tanulási szokásainkat meghatározó pedagógiai irányelvek mindig az adott társadalmi-kulturális hatások alatt formálódtak. Alig negyven esztendővel ezelőtt a tanulók kijárták a megjelölt iskolákat, és ezáltal ki volt kövezve az útjuk egy egyenes, nyugdíjig tartó karrier leéléséhez. Az információs fejlődés roppant lassú volt a mai léptékhez képest. A tudás életciklusát évtizedekben mérték. A jelen világunkat mindennél jobban jellemzi az őrült gyorsulás, mely minden téren megnyilvánul. A tudás exponenciális ütemben növekedik minden szinten. Nagyon sok területen a tudás élettartamát hónapokban mérik.

A gyorsan változó tudásra válasz lehet a konnektivizmus? Vagy a konnektivizmus csak kihasználja az új technológiai eszközök adta lehetőséget?

A konnektivizmus sok kérdést rejt magában. Elsőként azt, hogy új tanuláselmélet vagy új oktatásmódszertan? Hiszen a tanuláselméletek kritériumai, hogy életkor és tartalom függetlenek. Viszont a konnektivizmus főleg a felnőttek oktatásában ideális alkalmazni. Hiszen ők rendelkezhetnek nagyobb motivációval, tudatosabbak. Emellett a nem intézményesített keretek között folyó oktatási folyamatban is megállja a helyét. Véleményem szerint a felnőttek több előzetes ismeretekkel rendelkezhetnek, ami hozzájárulhat a konnektivista tanulási folyamat eredményességéhez.

A tartalom független kritérium sem valósul meg, hiszen nem lehet minden oktatási helyzetben alkalmazni a konnektivizmust, vagy csak az én szemléletem beszűkült. Szerintem a gyakorlatiasabb tárgyak esetében nehezebben alkalmazható.

Hamarabb voltak jó gyakorlatok, mint elméletek a konnektivizmus terén. Ami felveti bennem annak a kérdését, hogy egyáltalán elméleteket lehet-e gyártani előzetes tapasztalatok nélkül? Illetve úgy is lehetne fogalmazni, hogy miből születnek az elméletek? A konnektivizmussal kapcsolatban ezek szerint elmondható, hogy az elméleti megállapítások a gyakorlati tapasztalatokból származnak. Ennek egyik előnye az is lehet, hogy könnyebben meg lehet fogalmazni javaslatokat, ajánlásokat, ami előrelendítheti a gyakorlatot.

A wikipédia meghatározása szerint a konnektivizmus a digitális korszak tanuláselmélete. Az informatika, a pedagógia és a hálózatkutatás mentén jött létre. A tanulókat a kollaboratív tanulás ösztönzi, a tanár segítőként van jelen a tanulási folyamatban. A tanulók saját tempójukban, egymással információt cserélve tanulhatnak. Behatóan foglalkozik a tanulási folyamatokkal, a képességek és a készségek fejlesztésével. A tudást hálózathoz hasonlítja, az új ismeretanyagnak be kell épülni a régibe. Legyenek erős kötődési pontok, amihez az új ismereteket kötni tudjuk. Példának hozza egy hálószerű grafitrácsot. Mivel ha nincs elég kötődési pont, akkor az új ismeret "lóg a levegőben", vagyis egy idő után kiesik.

Ebből is látszódik, hogy a konnektivizmus nem képzelhető el az IKT eszközök kihasználása nélkül. Viszont ez még nem elegendő, hiszen nem ettől lesz egy tanulási folyamat konnektivista.

Emellett a tanuló és a tanár szerepe is megváltozik. Hiszen fontos, hogy a tanulók aktívak legyen a folyamatban. A tanár viszont kevésbé vesz benne aktív szerepet, hiszen ő az irányvonalakat szablya meg. Milyen eszközök használatát vonja be és milyen mennyiségi elvárások kapcsolódnak hozzá.

A hálózatelméleti tanulás egyik jellemzője, hogy a résztvevők skálafüggetlen hálózatot alkotnak. Ha belegondolok, hogy év elején több tagja volt a konnektivista csoportnak és rengeteg megosztás volt, akkor a tagok valami alapján elkezdtek szelektálni, hogy melyik blogokat olvassák. Ha azt vesszük, hogy a csoportban vannak levelezősök, nappalisok, BA-sok és MA-sok is, akkor lehet, hogy elsőként valamelyik közelebbi csoporttársam blogját olvasom szívesebben, úgy is mondhatnám, hogy annak a blogját olvassuk erőszeretettel, akivel az életben is kialakult valamilyen kapcsolatunk. Emellett abban az esetben is előfordulhat szimpátia alapján történő válogatás, ha egy olyan csoportba kerül az ember, ahol nem ismeri tagokat, hiszen egy idő után kiderül, hogy kinek a blogja tartalmaz számára hasznos információkat, így kialakulnak a kapcsolódási pontok. Valószínűleg nem lesz senkinek ettől még annyira kitüntetett szerepköre, mint egy tanárnak. Mégis több kapcsolódási pont tartozhat egy-egy taghoz. Többször az is elhangzott, hogy ha valamelyik bloghoz több komment érkezik, akkor a csoport többi tagja is felfigyel arra, hogy ott mi történhet és bekapcsolódik az ottani eseményekhez. Igaz ha pár tag „kiesik”, ahogy a konnekt csoportban is előfordult, nem szűnt meg a csoport, hanem az eddigi tagok is tovább folytatták tevékenységüket. Szerintem vannak olyan pontok, ahova több pont kapcsolódik egy csoporton belül. Viszont az már kérdéses, hogy a csoport működését ez mennyire befolyásolja? Igazából ezek a pontok tartalmi csomópontok és hétről hétre változhat, hogy hol alakulnak ki ilyen tartalmi csomópontok, ami akár független lehet a személyektől.

A konnektivizmus eszköztárára és dinamikájára jellemző, hogy tematikus hetek alapján épül fel, epochális szerkezetű, gyors ritmusú. Tematikus felépítés azt jelenti, hogy van egy témafelvezető, amire a tagok reflexálnak, illetve részletesen feldolgoznak. A témákkal általában 1-3 hétig foglalkoznak.  

Fontos, hogy a tanár szerepe is megváltozik ebben a folyamatban. A tanár megjelenhet, mint facilitátor, vagy a csoport egyik tagja töltheti be ezt a szerepet. A facilitátor támogató szerepet lát el, aktív része lehet a közösségi munkának. Fontos, hogy a  pedagógus szerepe ne domináljon a csoporton belül, mert ezáltal asszimetrikussá válik a csoport működése. Sőt az is felvetődött bennem, hogyha a pedagógus megjelenik a csoportban, mennyire befolyásolja a folyamatot. Arra gondolok, hogyha aktív kommentelő szerepet játszik egy csoportban, akkor a tagok mennyire mernek megfogalmazni a tanár véleményétől eltérő véleményeket? Esetleg a tanár be is „fagyaszthatja” a folyamatokat?

A tanári szerephez emellett hozzátartozik, hogy felvázolja az előzetes tartalmat, tantervet, felvázolja, hogy miről lesz szó a félév során. Kreatív környezet megteremtésében nagy szerepet játszhat úgy, hogy több szempontból körüljárja az adott témát, más nézőpontokra is rávilágít.

A csoportműködés biztosításában nagy szerepe lehet a facilitátornak, viszont vigyáznia kell, hogy ne legyen meghatározó szerepe a tartalomban, mert ezáltal befolyásolhatja a csoportkapcsolatokat és kitüntetett szerepe alakulhat ki. Inkább a konstruktív, alkotó közeg kialakításban kell részt vennie. Az ellentétek kezelésében és a félreértések tisztázásában játszhat szerepet. A facilitátornak partnerként kell megjelennie, nem mint a hagyományos tanárnak. Nehéz ilyen szerepet betölteni. Kevesen vannak erre felkészülve. A facilitátor szerepéhez hozzátartozhat, hogy összefoglalókat készít, ami a résztvevők motiválását szolgálja. Viszont egy 40-50 főnél nagyobb csoportnál szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy lépést lehet tartani az eseményekkel és folyamatos, napi szintű összegzéseket és visszajelzéseket lehetne nyújtani a csoportnak.

Emellett a konnektivista csoportban való részvétel a tanulók számára is új kihívásokat jelent. Hiszen napi szinten kell foglalkozni egy-egy témával. Számomra még az is eltérő egy hagyományos órától, hogy a véleményünket kell megosztani. Sok esetben egy órán annyi zajlik le, hogy a tanár az adott másfél órás intervallumban elmondja az anyagot és utána a tanár és a tanulók is mennek a dolgukra. Igazi elmélyedés nem minden tantárgy keretében történik meg. Viszont a konnektivista csoport esetén a közösségi tartalomproduktivitás több csatornán valósul meg, ami a tanulóktól nagyobb felkészültséget igényel.

Forrás:

http://oktinf.elte.hu/wiki/index.php/Konnektivizmus

http://www.crescendo.hu/2008/9/8/1-mi-konnektivizmus

Információs társadalom és oktatás 2

Komenczi Bertalan Informatizált iskolai tanulási környezetek modelljei című tanulmányának lényegi pontjait emeltem ki jelen blogbejegyzésembe. 

Komenczi megállapítja, hogy elterjedt az a vélekedés, hogy az iskola konzervatív, struktúrájában és nevelési módszereit illetően egyaránt elavult, maradi intézmény, amely jelenlegi formájában nem képes megfelelni a dinamikusan fejlődő gazdaság és az egyre komplexebb, gyorsan változó társadalom igényeinek és elvárásainak. Széles körű egyetértés mutatkozik a szakemberek körében arra vonatkozóan, hogy az oktatási rendszereknek, az iskolának, a tanítás módszereinek jelentős mértékben meg kell változnia. Amennyiben az IKT-ben látjuk a megoldás egyik kulcsát, az iskolák informatizálásának úgy kell megtörténnie, hogy az egyúttal a válság kezelésére, mérséklésére, akár megszüntetésére is irányuljon.

Hangsúlyáthelyezések – komplementer tanulási környezet:

Az információs társadalom iskolájának kívánatos tanulási környezete megközelíthető úgy is, hogy ellentétpárokban fogalmazzuk meg a hagyományos, elsősorban instrukciókra és ismeretátadásra építő, és a progresszív, inkább konstruktivista tanulási környezet-szervezés karakteres vonásait.

1. táblázat.
Komplementer tanulási környezet ellentétpárjai

	Tradicionális tanulási környezet	Progresszív tanulási környeze
1.	Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása	Készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása
2.	Zárt, kész tudás átadása	Az egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása
3.	A tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag	A különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
4.	A tanári instrukció dominanciája a tudáselsajátítás során	Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
5.	Kötött tanterv, merev órabeosztás	Projekt-alapú tanulás, szabad időkeretben
6.	A tanulás fáradtságos munka	A tanulás érdekes vállalkozás
7.	Osztályteremben történő tanítás	Könyvtárban és az iskola más helyszínein történő tanulás
8.	Osztálykeretben történő tanítás	Kisebb, változó csoportokban történő tanulás
9.	Homogén korcsoportban történő tanítás	Heterogén korcsoportban történő tanulás
10.	Iskolán belüli tanulócsoportok	Iskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással
11.	Alkalmazkodás és konformizmus	Kreativitás, kritika és innováció
12.	Külső szabályok követése	Belső szabályok kialakítása
13.	Tanárnak történő megfelelés	Standardoknak történő megfelelés
14.	Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet	Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet

Komenczi kiemeli, hogy a táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok. Folyamatban lévő trendeket érzékelteti, amelyek elmozdulásokat, arányváltozásokat jelentenek oktatás és tanulás, instrukció és konstrukció, ismeretátadás és képességfejlesztés, alkalmazkodás és kreativitás, empirista induktivizmus és konstruktivizmus viszonyrendszerében. Számomra is úgy tűnik, hogy attól is függ, hogy milyen módon adják át a tudást, hogy milyen jellegű tananyagról van szó. Valamint bizonyos feladatok megoldásához, projekt alapú tanulás szervezéséhez is szükséges, hogy az egyének rendelkezzenek valamilyen előzetes ismeretekkel, hogy a feladatokat meg tudják oldani. Fel is vetődik bennem a kérdés, hogy minden tananyagot meg lehet szervezni progresszív tanulási környezetben? Vagy azon múlik, hogy a pedagógusok mennyire ismerik ennek megszervezésének módjait? Valamint az is eszembe jutott, hogy ezeknek a megszervezése mennyire időigényes? Lehet, hogy ez a gátja, hogy kevés pedagógus alkalmazza a projekt alapú tanítást és akár az IKT eszközöket is ezért vonja be kevésbé? (ezt már tárgyaltuk a konnektivista csoportban, de újból felvetődött bennem)

Innovatív magyarországi iskolák vezetőinek, kreatív tanárainak körében végzett egy vizsgálatot.

A kérdések – többek között – arra vonatkoztak, hogy milyen mértékű elmozdulást tartanak szükségesnek a tanulási folyamat optimalizálásához. Az elmozdulást a teljes mértékben tradicionális állapotot kifejező 0 értékhez viszonyította. A 0–3 intervallumot tradicionális, míg a 3–6 intervallumot progresszív térfélnek nevezte. A válaszokat mind a 14 ellentétpárra vonatkozóan értékelte, és grafikusan ábrázolva a következő eredményt kapta Komenczi.

1. grafikon.
Hangsúlyeltolódás szükségessége a folyamat optimalizálásához
(Az egyes ellentétpárok közötti elmozdulások vizsgálata)

Az egyes ellentétpárok esetében valószínűsített elmozdulásokat vizsgálva az tapasztalható, hogy a megkérdezettek a jövőben általában a progresszív térfélre áthelyeződő „hangsúlyokkal” számolnak. Komenczi kiemeli azt a két ellentétpárt, amelynek esetében az elmozdulás mértéke feltűnően kismértékű. Ezek:

		9. Homogén korcsoportban történő tanítás Heterogén korcsoportban történő tanulás 10. Iskolán belüli tanulócsoportok Iskolák közti tanulócsoportok, internetes kapcsolattartással

Mindkét esetben a hagyományos, zárt iskolarendszer alapvető jellemzőiről van szó, így adatai szerint ebben a vonatkozásban a tanári konzervativizmus az innovatív iskolákban is magas fokú. A 9. ellentétpár esetében a magyarországi osztatlan iskolákhoz fűződő negatív értékítélet is megmutatkozhat. A 10. ellentétpár az Európai Unió egyik alapvető törekvésének irányába történő elmozdulás alacsony hajlandóságát jelzi.

Figyelemre méltó, hogy az Eurobarometer hasonló felmérése az európai uniós tagállamok tanárainál szintén alacsony hajlandóságot mutatott az internetes iskolai partnerkapcsolatok kialakítására vonatkozóan.

A hat legnagyobb mértékű elmozdulás-igény sorrend szerint a következő:

2.	Zárt, kész tudás átadása		Az egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása
1.	Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása		Készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása
8.	Osztálykeretben történő tanítás		Kisebb, változó csoportokban történő tanulás
3.	A tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag		A különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
13.	Tanárnak történő megfelelés		Standardoknak történő megfelelés
14.	Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet		Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet
11.	Alkalmazkodás és konformizmus		Kreativitás, kritika és innováció

Az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a megkérdezett tanárok a hagyományos iskola meghatározó elemeinek megtartása mellett képzelik el a tanulási környezetek IKT-eszközökön alapuló átalakítását. Az eredmények a komplementer modellben történő gondolkodás – és az ennek megfelelő iskolafejlesztés – elterjedését mutatja.

Az Európai Uniós dokumentumokban megjelenő prioritások (egész életen át történő tanulás képességének kialakítása; készségek, kompetenciák, jártasságok, attitűdök kialakítása) felé történő elmozdulás tapasztalható.

Mindenképpen előrelépésnek látom, hogy vannak törekvések az oktatás modernizációjára és nyitás az IKT eszközök felé. Remélem a jövőben minél több iskola, pedagógus, képzés kihasználja a benne rejlő lehetőségeket. Az IKT eszközök és az e-learningben rejlő lehetőségek reális értékelése során remélhetőleg újabb és újabb felhasználási módokat ismernek fel.

Forrás:

http://www.ofi.hu/tudastar/iskola-informatika/komenczi-bertalan

Információs társadalom és oktatás

A nagy kulturális változások sorában elsőként jelenik meg az epizodikus korszak. Ami 5 millió évvel ezelőttre tehető. Ebben az időszakban még nem volt tudásszerveződés.

Az epizodikus emlékezet jellemzői:
Szoros interakcióban áll más agyi és viselkedéses rendszerekkel (nyelv, érzelmek, hangulatok).

Múltbeli eseményekre való visszaemlékezés.

Az emlékezet egyedi formája, amely az előhívás alatt a múltra irányul („mentális időutazás”).

Az információ kódolása az epizodikus emlékezetben csak a szemantikus emlékezeten keresztül lehetséges.

Az epizodikus emlékezet később jelent meg az ember fejlődésében.

Az epizodikus emlékezet sebezhetőbb, az agy sérüléseire érzékenyebb, valamint a kor előrehaladtával romlik.

Erősen hívóinger-érzékeny.

Ezután következett a mimetikus korszak. A mimetikus kultúra, amely mitegy másfél millió évvel ezelőtt, a mai értelemben vett természetes nyelvet jóval megelőzve jött létre. A saját testtel való szándékos reprezentáció világa szándékos, nyitott rendszert képez, közlési szándékú, tárgyakra utal és belülről előhívható reprezentációkat használ. A mimetikus kultúrában előtérbe kerül a szociális játékrendszer, megjelennek a szervezett „oktatási formák”, a közös vadászat lehetősége és a koordinációban való újítás is. A mimetikus kutúra lassan változik és fejlődik, mivel tartalmait az epizodikus ismeretek és az éppen átélt események képezik.

A természetes nyelv kiinduló funkciója az elbeszélő világ, ezért beszél Donald mitiks reprezentációjáról, mint a természetes nyelv elsődleges funkciójáról. A természetes nyelv az események értelmezésének és a hagyomány átadásának, illetve mítoszok kreálásának különleges eszköze lett volna. Elsődleges funkciója elbeszélő, narratív jellegű: a velünk történt eseményeket elbeszélésekké, s ezzel közössé tesszük, az elbeszélések pedig majd a csoport életére és a csoport sajátosságára vonatkozó mítoszokká válnak. Szervezetileg óriási változást jelent Donald szerint a mintegy tízezer évvel ezelőtt elkezdődött váltás az írott nyelv irányába. Az írott nyelv emlékezeti folyamataink alapvetően megváltozott szerveződését eredményezi, a belső emlékezetet kiegészíti egy külső, testen kívüli emlékezeti rendszer, amelyre állandóan vonatkoztatva, felfrissíthetjük tudásunkat. Az írással jelenik meg a tőlünk elválasztott objektív tudás eszménye és az a gyakorlat, amelyben állandóan felfrissíthetjük az emlékezetünkben lévő dolgokat, ami már a modern kultúra jellemzője. Valamint, hogy létrejöhet így a rögzített tudás.

A következő kulturális változás amikor megjelent a hálózati tudás, a benne élő ember pedig a homo interneticus. Nagy szerep jut a tudásszerveződésben az elektronikus kommunikációnak.

A homo sapiens különböző fajtái – mint homo ludens (játszó), homo oralis (beszélő), homo literalis (olvasó), homo typographicus (könyvnyomtató) – után a legutóbbi századvégen megjelent a homo interneticus: az internetet kommunikációs célokra használó ember. Nyomtatott könyv helyett inkább elektronikus könyvet olvas, amelyet nemcsak lapozni lehet, hanem előre bejelölt hivatkozások segítségével a megszokottól eltérően helyről helyre ugorva. Írott, szépen megszerkesztett levél helyett elektronikus üzeneteket küld és kap, tele rövidítésekkel.  Közérdekű és teljesen érdektelen információkkal, álló és mozgó képekkel, esetleg hangokkal is teletűzdelt honlapokat készít, amelyeket bárki megnézhet a világ bármely táján. A homo interneticusnak mindig új információra van szüksége, ezért állandóan pásztázza az internetet. Amikor a beszélő ember átvedlett olvasó emberré, attól még nem szűnt meg beszélni. Amikor könyvet kezdett nyomtatni, ez csak részben befolyásolta abban, hogy kevesebbet írjon. A homo interneticus sem fog megszűnni nyomtatott könyvet olvasni. Csakhogy az internethasználat átformálja a gondolkodását, a viselkedését, a szokásait.

Hatékonyabban fog dolgozni? Minden bizonnyal. Tájékozottabb lesz? Ebben biztosak lehetünk. Jobb ember lesz?  Ebben csak reménykedhetünk!

A behaviorizmus a 19. század végi funkcionalizmusból bontakozott ki: középpontjában a klasszikus és operáns kondicionálás áll. A tanulás ismétlésre és megerősítésre épül: a pedagógia az inger‐válasz reakciókörök megerősítésére épít. A tanár átadja a tananyagot, a tanuló bebiflázza azt, majd adott forgatókönyv mentén felmondja, leírja a megtanultakat. Az órán elhangzott, hogy a viselkedésváltozás külső hatásokkal érik el. Mennyire lesz tartós ez a viselkedésváltozás? És ha már nem áll fenn az „ellenőrzés” mennyire fog ez a viselkedés jellemzővé válni, vagyis ha nem áll kapcsolatban avval a környezeti hatással, akkor mennyire fogja azt a viselkedést tanúsítani, amit elvártak tőle? Mennyire lesz tartós az elsajátított viselkedés?

A konstruktivista szemlélet szerint a tanulás értelem‐teremtő tevékenység, a jelenségekbe mi magyarázzuk bele a jelentést. Ezen álláspont képviselői szerint a tudás nem egy megszerezhető tudatállapot, hanem egy belső kreatív folyamat eredménye. A konstruktivista megközelítés erősen pszichológiai indíttatású, a legtöbb alternatív pedagógiai irányvonal nagyban támaszkodik rá. A frontális oktatási technikák helyett a tanulásra való motivációra összpontosít. A tudás nem átadható, következésképpen a tanár feladata nem az, hogy az ismereteket átgyömöszölje a nebulók fejébe; ehelyett érdemes a kreatív, gondolatgazdag légkör létrehozására és fenntartására összpontosítani.

Minden korszellemnek megvan a maga pedagógiája, tudásalapú társadalomé a konnektivizmus. A konnektivizmus a tudásszervezés új paradigmája, mely alapján kompetenciáinkat a kapcsolatok felépítésével szerezzük. Kulcsár Zsolt kijelentése elhamarkodott volt? Mivel az órán elhangzott, hogy az e-learning még nem számít paradigmaváltásnak.

A közös tudáskonstruálás során létrejön a közösség tudás. Viszont megint felvetődik bennem a kérdés mi számít tudásnak. És mi a különbség ismeret és tudás között? A közösségi tudás révén az egyén is gazdagabb lesz. Erre volt példa a céges képzések, ahol a hálózati alapon lehet megszervezni a tudásmegosztást és létrehozást. Mindenki belerakhatja, ami a sajátja és az új dolgokat kiveheti. Ha a konstruktivizmus alapján gondolkodunk és azt vesszük alapul, hogy a dolgokról mindenki másképp gondolkodik és másképp épül be a korábbi tudásához, akkor lehet, hogy nem is tudja beépíteni azokat a tudásokat, amik létrejönnek vagy csak egy részét. Habár lehet, hogy nem szerencsés ez alapján megítélni a tudásmegosztást és a közösségi tudást. Viszont az előnye lehet, hogy ha ez megvalósul az életben, akkor a tudás forrása nem csupán egy oktató lehet vagy egy oktatási intézmény, ami által nem lesz annyira merev a tanulási folyamat. Sokkal motiváltabbak lehetnek az egyének. Mennyire számít az, hogy ki mennyit tesz bele? Hiszen egy adott témában nem lehet mindenki ugyanannyira tájékozott. Vagy lehet olyanok a tudáskonstruálás folyamatában, akik csak beszívják a tudást és kevésbé aktívak a tudáskonstruálásban. Megint az jut eszembe, hogy mennyire lehet egyenértékű tudásnak tekinteni arra, amit különböző előzetes tudással rendelkezők osztanak meg a saját tapasztalataikból következően? Ha a konstruktivista csoportra gondolok, és arra, hogy szabályozva van, hogy hány karakterszámúnak kell lennie a bogbejegyzéseknek, akkor van valami minimális követelmény, annak a tudásnak, amit megosztunk. De ettől lesz tudás, amit létrehozunk?

Az informális tanulás és a nem formális tanulás elismerésének elismerése nehézségekbe ütközik. Főleg a támogatási rendszerek miatt. Hiszen az egyetemeknek az éri meg, hogy minél több ember járjon minél több órára. Habár lehetnének alternatív megoldási módok. Például ha egy óráról felmentést kap az egyén, akkor megoldás lehetne, ha az adott tanárnak egy másik órájára járhatna be. Hiszen ezáltal a tanár se esne el diákoktól, csupán egy másik órájára járna be. Az Eudpai Uniós dokumentumok is kihangsúlyozzák az informális tanulás jelentőségét és figyelembe vételét, habár úgy érzem, Magyarország lemaradásban van ezen a téren. Külföldön több rendszer irányul az előzetes tudás mérésére. Emellett Magyarországon még mindig azon van a hangsúly, hogy az egyén milyen végzettséggel rendelkezik (papírral). Emiatt kevésbé válik jelentőssé az informális és nem formális tanulás. Esetleg az is közbe játszat, hogy bizalmatlanok az egyetemek a máshonnan szerzett tudással szemben? Monopol helyzetűkből adódóan azt gondolhatják, hogy a tudásnak ők lehetnek az egyedüli forrása, habár ez a feltételezésük nem helytálló, ettől tűnhet az oktatás merevnek. Nem becsülik meg a más forrásból származó tudást. Viszont sokkal több értékkel bírhat egy olyan tudás, ami a gyakorlatban is már bevált és helyt állt vele az egyén.

Órán említés történt az LMS és LCMS rendszerektől, mivel nem nagyon tudtam miről van szó, ezért utánanéztem és Kulcsár Zsolt Az integratív e-learning felé című tanulmányában olvastam róla bővebben.

Az LMS helye az e-learningben:

Nem kedvelem az LMS‐t. Annak ellenére, hogy kifejezetten antipatikus a virtuális oktatási környezet fogalma számomra, úgy gondolom, hogy számos kontextusban mégiscsak van létjogosultsága. Az élő intézményesített oktatáshoz hasonlatosan az LMS szemléletmódja is elsősorban az alap és középszintű tudás elsajátítását hivatott elősegíteni. Sem az egyetemi oktatás, sem a keretrendszer nem termel ki önálló, magas tudással bíró szakembereket. De nem is ez a dolguk: az alapok lefektetésében azonban tényleg segítséget nyújthat.

Jól bevett üzleti hozzáállás a „keretrendszert szerezzünk be, tananyag majd akad” elve.

Meglátásom szerint fordítva érdemes gondolkodni, ha mindenképpen ragaszkodunk a hagyományos e‐learning üzleti tervhez: a tananyagra kell költeni, keretrendszer majd akad!

Nem a környezetre, hanem a tartalomra kell helyezni a hangsúlyt! Ma már túlvagyunk a környezetépítő hullámon: az internet által nyújtott lehetőségek rendkívül gazdag spektrumon mozognak már, az open source keretrendszerek megjelenésével pedig feleslegessé válik a méregdrága keretrendszerekre költeni.

Forrás:

http://korunk.org/?q=node/7896 

http://books.google.hu/books?id=vlVEeYsM0yEC&pg=PA70&lpg=PA70&dq=mimetikus+kult%C3%BAra&source=bl&ots=x1Ov2J4XR0&sig=z_U6no7TrxQeM71UD-j7Py6Wa4c&hl=hu&sa=X&ei=lwqVT6_RHIzs-ganssSfBA&ved=0CGMQ6AEwCQ#v=onepage&q&f=false    

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/termeszet-lelek-pleh/ch02.html

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Epizodikus_eml%C3%A9kezet

 

http://mek.oszk.hu/06600/06695/06695.pdf

Internet és értékrend 2.

Igaz 2001-ben készült a kutatás, mégis érdekesnek találtam a TÁRKI felmérését, amiben arra is keresték a választ, hogy mik a vélemények az Internetről.

Mit gondol az olyan új technológiákról, mint például az internet vagy a mobiltelefon jobbá vagy rosszabbá teszik a világot?

Az internetet nem használok 54% gondolta úgy, hogy jobbá teszi, csupán 9% tartotta úgy, hogy rosszabbá, 21% szerint nem változtatja meg, és a maradék 16% nem tudta megítélni.

Az internethasználók 72% válaszolta, hogy jobbá teszi a világot, 4% százalék szerint rosszabbá, 22% gondolta úgy, hogy nem változtatja meg, és 2% nem tudta eldönteni.

A kutatás következő részében internettel kapcsolatos állításokat soroltak fel és el kellett dönteni, hogy mennyire értenek egyet vele egy ötfokú skálán.

Azok, akiknek nincs Internet-hozzáférésük, komoly hátrányban vannak az élet minden területén 32% egyáltalán nem értett egyet és 11% értett vele teljesen egyet.

Az emberek túl sok időt töltenek Internetezéssel. 26% értett egyet evvel részben, 13% gondolta igaznak.

Amikor mások az Internetről beszélnek, úgy érzi, hogy elmaradt a világ változásától. 40% adott erre tagadó választ, a válaszadók 13% -a érzett már így.

Az Internet semmi lényegeset, fontosat nem nyújt az Ön számára. Erre igen érdekes eredmény jött ki, mivel 27-27% jelölte meg, hogy egyáltalán nem ért egyet és a teljesen egyetért választ.

A gyerekek rengeteg nem nekik való információhoz juthatnak az Interneten keresztül. A válaszadók 47% teljes mértékben egyetértett, és csupán 2% jelölte meg, hogy egyáltalán nem ért egyet.

Azok az emberek, akik az Internetet használják, kockáztatják a személyes adataik biztonságát. Ebben a kérdésben oszlottak meg leginkább a vélemények. 13% egyáltalán nem értett egyet, 20% részben egyetért, míg 18% teljes mértékben egyetért az állítással viszont itt kiemelkedők azok aránya, akik nem tudták egyértelmű véleményt alkotni, 29%. Ennek a hátterében állhat az is hogy az emberek nincsenek tisztában a biztonságos internetezés szabályaival?

A nem használók paradox módon abban különböznek az internet felhasználóitól, hogy inkább vélik veszélyesnek a világháló használatát személyes adatok biztonságára. A személyes adatok biztonságáért az amerikai megkérdezettek, jobban aggódnak, mint a magyarok.

Az Internet használatával időt takaríthatunk meg. 37% értett teljesen egyet, emellett magas értéket ér el a kétség. Mivel 24% nem tudta eldönteni az állításról, hogy mennyire ért egyet.

Az internettel kapcsolatos pozitív vélemények, a technológiai fejlődés optimista megítélése különösen jellemző azokra, akik egyébként is kedvezőbb helyzetben vannak az információs technológiák hozzáférése és használata szempontjából.

Különösen optimisták a fejlődéssel kapcsolatban a 30 évesnél fiatalabbak, a legmagasabb személyes jövedelemmel rendelkezők, valamint az önálló értelmiségiek. Érdekes módon a férfiak optimistábbak a nőknél, s ez a tény vélhetőleg az intenzívebb használati szokásokkal állhat összefüggésben. A technológiai fejlődést negatívabban ítélik meg a hozzáférést nélkülözők, az IKT eszközöket nem használók, különösen az idős, egyedülálló nyugdíjasok. A fővárosban az átlagon felüli azok aránya, akik szerint a technológiai fejlődés nem befolyásolja a világ minőségét. Nemzetközi összehasonlításban az tűnik ki, hogy az internettel kapcsolatos magyarországi vélemények nagyon hasonlatosak más, Magyarországnál fejlettebb IKT mutatóval rendelkező országokban megfigyelt adatokhoz.

Kivételt képez ez alól az, hogy

Magyarországon kevésbé érzik az internet hozzáférés hiányának hátrányát, kevésbé érzik veszélyeztetve a személyes adatok biztonságát a világhálón, mint az USA-ban avagy Svédországban. Az internet használói mindhárom országban pozitívabban viszonyulnak a világháló használatához, mint a nem-használók. A nem használók paradox módon abban különböznek az internet felhasználóitól, hogy inkább vélik veszélyesnek a világháló használatát személyes adatok biztonságára.

Természetesen az Internet szubjektív relevanciája is különböző a használók és a nem használók körében, és a hálózatról folyó diskurzus kapcsán is frusztráltabbak a nem használók („elmaradottnak” érzik magukat). Különösen az amerikai internetezők gondolják úgy, hogy komoly hátrányt okoz a hozzáférés hiánya.

Rákérdeztek az interneten található információk megbízhatóságára egyaránt.

Összességében úgy tűnik, a (véleménnyel rendelkező) emberek inkább megbízhatónak tekintik az interneten található tartalmakat, s csak egészen kis hányaduk kifejezetten bizalmatlan. A világhálót jelenleg nem használók mintegy 13 százaléka gondolja azt, hogy az interneten megtalálható információknak, tartalmaknak csak kisebb része megbízható. Több mint kétötödük (42%) szerint nagyjából az információk fele, s közel felük (45%) szerint az információk nagyobb része megbízható. Ennél persze még nagyobb „bizalmat szavaznak” az Internet felhasználói: nem egészen tizedük (6%) szerint megbízható csak kisebb része a világhálón fellelhető információknak, ezzel szemben több mint harmaduk (37%) szerint nagyjából az információk fele, háromötödük (57%) szerint pedig nagyobb része megbízhatónak tekinthető. A magyar adatok nagyon hasonlóak az amerikai adatokhoz, talán csak a magyar nem használók szkeptikussága tűnik ki.

Az itbusiness oldalon olvasott, Digitális morálhoz e-etikett cikk tanulságait emelem ki a következőkben.

A változás korának másik, igen friss árulkodó jele, hogy most karácsonykor és újév napján sokkal kevesebb spamet, karácsonyi üdvözlő e-mailt küldtek el, mint tavaly vagy azelőtt. Olyan új trendről van szó, ami a digitális eszközök használatának nagyon markáns tudatosulását jelzi – tette hozzá Szvetelszky Zsuzsanna.

Az etikett alapkérdése az, hogy mi végre van jelen a kapcsolatokban, és hogy a közös célok érdekében hogyan formálja az együttműködést. A válasz régóta ismert: a cél a másik ember tisztelete. A digitális korban ezt leginkább azzal lehet kifejezni, ha jelzik: tisztelik a másik fél idejét. A digitális eszközök használata számtalan lehetőséget nyújt arra, hogy „az idő tiszteletét” finoman jelezni lehessen, és arra is, hogy a szükségesnél lényegesen többet vegyenek el az időből.

A Kichen Budapest kutatói 2008-ban egy felmérés elemzésekor arra jutottak, hogy igen jelentős különbség van már a 14 és 18 évesek eszközhasználata között is. Előbbieket ugyanis – szemben az idősebekkel – nem az eszköz birtoklása teszi boldoggá, hanem az eszközön keresztül elvégezhető tartalommegosztás. Ráadásul azt is bizonyították, hogy a fiatalabb generáció, amely nem megtanulta, hanem voltaképpen beleszületett a digitális eszközök optimális használatába, ösztönből tisztában van azzal is, hogy megosztásaik csak releváns és adekvát tartalmak lehetnek. Ugyanis a 14-15 évesek tudják, hogy a másik idejét nem terhelhetik meg egy hosszan leírt geg vagy vicces kép továbbküldésével. Ha nem is küldik tovább a facebook-on megosztanak sok olyan tartalmat, ami mások szemében haszontalannak tűnhet. Nem veszem észre, hogy a 14-15 évesek olyan tudatosak lennének, hogy válogatnának azok közül, hogy mit osztanak meg.

Már érzékeljük, hogy a technológia – és vele párhuzamosan a társadalom is – milyen sebességgel változik. Szükség van az etikettel kapcsolatos gyors reflexiókra, hogy minél kevesebb kapcsolati, társadalmi konfliktus alakulhasson ki. Az elme-teória fogalmait használva ugyanis úgy is definiálható az etikett, hogy az nem más, minthogy „Tudom, hogy tudod, hogy tudom”.

Nemcsak az időt kell tisztelni a másikban, hanem a vele kapcsolatos tényeket is: milyen az időbeosztása, mennyire elfoglalt, milyen a pozíciója, mik a preferenciái. Mindezt bele kell építeni a vele kapcsolatos kommunikációba, és ez alapján kell tudni dönteni arról, hogy például illik-e többször is felhívni, ha nem veszi fel a telefont, érdemes-e minderre sms-ben ráerősíteni, avagy úgy illik, hogy megvárjuk a visszahívást. Azt is tudni kell, mikor várható el, hogy valaki a hosszú e-mailünkre hosszan válaszoljon, és mikor nem sértődhetünk meg, ha az nem úgy történik. Mindezt a gyorsan változó társadalmi konszenzusok, közmegegyezések és elvárások szabályozzák, amelyek együtt változnak az eszközökkel.

Ha elfogadjuk és betartjuk, hogy illik a cégnél mindent mindenkinek elküldeni, hogy nem küldünk tovább végtelen hosszúságú körlevelezést, mert az mérhető formában hátrányokat okoz a cégnek, akkor az e-etikett szervezeti szinten is működni, hatni kezd. Mert az etikett – akár hagyományos értelemben, akár digitálisan értelmezve – nem más, mint egy bizonyos környezetre vonatkozó normák összessége.

Liptay Gabriella, a Magyar Telekom marketingkommunikációs szakember kiemelte: tudatában vannak annak, hogy felelősek azokért az eszközökért, valamint a használatuk nyomán kialakult új kapcsolatokért, amelyeket a Magyar Telekom a kezében tart, de nem gondolják úgy, hogy csak ennek a fórumnak kellene meghatároznia, mit illik és mit nem a digitális térben.

Élő András (D-Link Kft. - ügyvezető igazgató) többek véleményét foglalta össze, amikor a Magyar Telekom e felelősségvállalásáról és annak problematikájáról szólt. A D-Link ügyvezető igazgatója szerint ebben a helyzetben a cég kicsit olyannak látszik, mintha egy autópálya-építő azt ajánlaná az autósoknak, hogy ne hajtsanak gyorsan. Élő András úgy véli: a digitális etikett kialakításába a szolgáltatói oldalnak nem feltétlenül kellene belefolynia. Viszont az autópályán való haladásnak is megvannak a szabályai, hogy mennyivel lehet menni, mennyi legyen a követési távolság….

A digitális kultúra egészének terjesztésére ugyan szervezeti szinten szükség van – és ebben részt vállalhatnak akár a Magyar Telekomhoz hasonló, nagy hatású cégek is –, de véleménye szerint a társadalmi fejlődés ettől függetlenül is kiforrja majd magából ezeket a változásokat. Egy adott korosztály cselekvési sora korábban is lehetett más generációk számára irritáló, és ezt valószínűleg nem is lehet teljesen feloldani. „Nem hiszek abban, hogy az ilyen kezdeményezések megváltoztatják a társadalom menetét”

Farkas Olivér, a Zalaszám Informatika Kft. marketingmenedzsere mindehhez azt tette hozzá, hogy olyan gyorsan változnak a virtuális térben a megnyilvánulási formák, hogy azt egy zárt online etikettel nem is volna érdemes határolni. Avval egyetértek, hogy gyorsan változnak a megnyilvánulási formák, mégis úgy gondolom, hogy bizonyos szabályok betartása szükséges, ahhoz, hogy a virtuális térben is együtt tudjunk működni. Illetve az e-etikett magyar oldalán a következők indokok szerepelnek: az e-Etikett szükségességének indoka, hogy a kommunikációs eszközök és formák változása új viselkedési normákkal is jár. De nem gondolkodunk egyformán, a helyzeteket különbözőképpen értelmezzük, ebből adódóan sok a bizonytalanság. E bizonytalanság megszüntetésére, a közös platform kialakítására született meg az e-Etikett, mely szinte minden, korunkban használt kommunikációs eszköz és forma, a telefon, az elektronikus levél, a szöveges üzenet, a social media, a videokonferencia vagy a blogok, chat, stb. használatával kapcsolatban kínál eligazítást. Nem tekintek úgy az e-etikett, mint ami behatárolni a kommunikációs eszközök használatát, hanem irányelveket fogalmaz meg. Tanácsok és ajánlások szerepelnek benne. 

Forrás:

http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a075.pdf

http://www.itbusiness.hu/hetilap/cimlapon/Digitalis_moralhoz_e_etikett.html

http://www.eetikett.hu/kezdemenyezesunk

 

Internet és értékrend

A számítástechnika mellett rohamos fejlődésnek indultak a médiák és azok eszközei is. Az írott sajtó, a rádió, a televízió, a film lassan új formát öltött a 80-as évek elejére, és olyan új technikai megoldások születtek, terjedtek el, mint a CD vagy a videó. Ezt követően további változások következnek be.

1941-ben a világ izgatottan hallgatta a második világháborús híreket, akkor még a rádióban. A Kennedy gyilkosság idején a televízió képei sokkolták az amerikaiak millióit. 1991-ben a televízió egy új médiával köt házasságot az Öböl-háború kapcsán. Elterjedté válik a kábel és műholdas adás, életre kap a "CNN jelenség". Egy adott műsorra most már az egész világ figyelhet.

1997-ben az Internet, mint média írja be magát a történelembe. A NASA által közvetített Mars szonda landolását összesen 45 millió ember figyeli. (http://mek.niif.hu/01200/01291/01291.htm#3)

Ebből is látszódik, hogy a technikai fejlődés megállíthatatlan. És egyre jellemzőbbé válik az Internet használata, amely egyre több ember számára lesz elérhető. Egyre előnyösebbnek találom a használatát. Hiszem tájékozottságunkat, műveltségünket is növelhetjük vele.
Erről az jut eszembe, hogy múltkor olvastam valamit az interneten és a kommentek között felvetődött annak a kérdése, hogy miért nincs matematika Nobel-díj, sokan azt a hiedelmet írták le miszerint Nobel szerelme egy matematikussal "lépett le". Mivel régebben hallottam már valakitől, hogy más okai vannak így utánanéztem. Vagyis rákerestem a googlen és kommentbe leírtam a valódi okokat. Számomra nyomasztó volt, hogy elkezdenek egy témáról beszélgetni, de senki se tudott utánanézni az Interneten és emiatt a sok hozzászólás csak okoskodásnak tűnt számomra.

Az internet és a kultúra: (http://mek.niif.hu/01200/01291/01291.htm#3)

A hagyományos kultúra kiegészítőjévé válik az Internet, mely kiváló propaganda eszköz, jól használható a szakmai információáramlás eszközeként és mindenképpen az emberi kommunikáció új formája, annak kiegészítője. De ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy semmiféleképpen sem helyettesítője a hagyományos kultúra közvetítésnek.

Létre lehet és kell hozni új virtuális könyvtárakat, képtárakat, hangtárakat, ahol az érdeklődők szabadon kereshetik az érdeklődésüknek megfelelő alkotásokat, időbeni és térbeni megkötések nélkül. Az Internet segítségével a kultúra értékei mindenki számára hozzáférhetővé kell, hogy váljanak (függetlenül attól, hogy hol él a felhasználó).

Meg kell valósítani az Interneten a virtuális könyvesboltok elgondolását, ahonnan letölthetővé kell tenni a magyar és az egyetemes kultúra digitálisan feldolgozható alkotásait. Párhuzamosan megoldandó feladat a kulturális javak folyamatos, szisztematikus digitalizálása.

Multimédiával foglalkozó helyszíneket kell létrehozni, ahol az új eszközök használatát, lehetőségeit lehet bemutatni, demonstrálni. (Munkahelyemen a kivitelezés stádiumában van egy multimédiás konferencia és oktató terem, mely a házi-mozi technika bemutatására, videó- illetve DVD-filmek vetítésére és számítógépes gépjárművezető képzésre is alkalmas.)

Az Internetnek segítenie kell a kis népek kultúrájának megőrzését, a hagyományok országon belüli és kívüli terjesztését, ápolását.

Internet és értékrend:

A következőkben a Csepeli és Praszák kutatás eredményeiről lesz szó.

Az internethasználat meghatározója tehát végső soron az értékek terében keresendő, melyek az internethasználat esetében mintegy felszólítják az egyént, hogy „légy önmagad”, míg a használat hiánya esetében némák maradnak

A szerelem az internetezők körében a 9. helyen van, míg a nem internetezők körében a 21. helyre került. A különbség természetes indoka a két csoport átlagéletkorának jelentős eltérése: az internetezők fiatalabbak. Viszont nekem még az is eszembe jutott, hogy az internetezők akár több embert is elérhetnek és sokkal könnyebb a kapcsolatteremtés. Hiszen a múltkori órán kiderült, hogy az interakció jobban kontrolálható, szabályozható  a kommunikáció ritmusa és időtartalma.

A pénzt a nem internetezők sokkal fontosabbnak tartják, mint az internetezők (10. vs 18. helyezés), aminek okai messze túlmutatnak az internetezésen, s nyilván a két csoport közötti társadalmi-gazdasági különbségekkel függnek össze. A nem internetezők jóval inkább híján vannak az anyagiaknak és a pénznek, mint az internetezők.

Autonómia és internetezés:

A Csepeli és Prazsák kutatás során arra is keresték a választ, hogy az autonómia milyen szerepet játszik az internetezésben. Castells szerint a modern társadalomban élő egyén élete a tőle magától függő projektek sorozata, melyek megvalósításában az internetnek páratlan szerep jut. Az információs társadalom a tömeges individualizmus színtere, ami felszabadítja az egyéneket a kollektív kényszerek hatalma alól, és sokakkal kommunikálva mindenki maga szabhatja meg saját élete kereteit. A magyar lakosság kulturális viselkedését felmérő vizsgálat kérdőívében két olyan kérdést találtunk, amelyek lehetőséget adtak az „autonómia” operacionalizálására. A kérdések megválaszolása során a megkérdezettnek meg kellett jelölnie egy ötfokú skálán, hogy két, egymással ellentétes tartalmú kijelentés közül melyikkel ért inkább egyet. Az egyik esetben a „Légy független!” felszólítás az „Engedelmeskedj!” felszólítással állt szemben, a másik esetben pedig a következő két állítás között kellett dönteni: „az ember maga alakítja a sorsát”, illetve „az ember nem ura a maga sorsának”. A válaszadók többsége inkább az autonómiát hangsúlyozó kijelentésekkel értett egyet. Abszolút többségük (57%) fogadta el azt a kijelentést, miszerint „az ember maga alakítja sorsát”, és csak 17 százalékuk értett egyet az ellenkező tartalmú állítással. A „Légy független!” maximát 40 százalékuk fogadta el, míg az engedelmességre való felszólítás 28 százalékuk számára volt elfogadható. A két kérdésre adott válaszokból egyetlen főkomponenst hoztunk létre, amelyet belehelyeztünk az internetezést magyarázó szocio-demográfiai változók már ismertetett terébe.

1. ábra. Autonómia és internethasználat 

Az internethasználatot magyarázó változók terében az autonómia láthatóan központi szerepet tölt be, ami felerősíti és közvetíti az életkor és a településtípus már ismert meghatározó hatásait. Mindenekelőtt az életkor és az autonómia kapcsolatát kell kiemelnünk. Minél fiatalabb a válaszadó, annál inkább hajlamos egyetérteni az autonómiát hangsúlyozó állításokkal, és hasonló irányú kapcsolatra bukkanunk akkor is, ha a lakóhelyül szolgáló település városiasságát vesszük figyelembe. Mint láttuk, az internethasználatra közvetlen és pozitív hatással van a magas iskolai végzettség, a jó vagyoni helyzet és az idegen nyelvek ismerete. Ez a három változó az élet individuális projektjének megvalósításához múlhatatlanul szükséges eszközök birtoklására utal, amelyek mindegyikéhez jól láthatóan hozzátartozik az autonómia.
Az autonómia közvetlenül megtapasztalhatóvá teszi a fiatal életkor és a városias környezet adta tanulási és karrier-lehetőségeket, melyeknek a kiaknázásához az internet-használat nélkülözhetetlen.(http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=257:internetezes-es-ertekek&catid=24:tarsadalom-az-informacios-korban)

A munkahelyi autonómiában is meglátszódik a különbség azok között, akik használnak internetet és azok között akik nem. Evvel kapcsolatban az merült fel bennem, hogy vannak olyan munkakörök, ahol nélkülözhetetlen az internet a munkavégzéshez. Hiszen a munkaügyi osztályokon az új munkatársak bejelentése elektronikusan történik meg. Az sem elhanyagolható, hogy a jogszabályok többsége is megtalálható az interneten. Fontos szerepet játszhat az internet az ügyfelekkel történő kapcsolattartásban és egyéb területeken is.

Természetesen az internethasználat nehezen szabályozható egy munkahelyen, habár vannak olyan munkahelyek, ahol korlátozott az internet elérés és bizonyos oldalak elérhetősége le van tiltva. A munkaadók is kontroll alatt tarthatják az internetezést. Hallottam olyanról, hogy az informatikusok a nagyobb cégeknél figyelemmel kísérhetik, hogy a dolgozok, milyen oldalakat böngésznek munkaidőben, és ez alapján kiszűrhető, hogy melyek azok az oldalak, amiket munkavégzés céljából használ és, melyek azok, amiket magáncélból látogat. Ezek alapján is megállapítható, hogy mely oldalak letiltása szükséges és melyek azok, amelyek feltétlenül szükségesek a munkavégzéshez.

Internethasználat és változás:

A változások mibenlétére vonatkozó válaszok arról tanúskodnak, hogy az internethasználat kinyitja a világot az ember előtt.  A több képben, szóban, mozgóképben, hangban érkező jelentős információtöbblet nem egyszerűen kiszorítja, hanem átpozícionálja a korábban használt egyirányú közlési eszközök, a rádió, a televízió, az újság és a könyv szerepét. Háttérbe szorulhatnak a kultúraközvetítés hagyományos intézményei (mozi, színház). Az internet révén az ember jóval aktívabban vehet részt a tudás termelésében és elosztásában, mint korábban. A válaszokból az is kitűnik, hogy az internetezés nemcsak a tudás, hanem a kapcsolatok világát is jelentős mértékben kitágítja.

 Internethasználat és változás (az állítással egyetértők aránya, %)

Mindenhez könnyebben hozzáférhetek (zenékhez, filmekhez, információhoz, barátokhoz, könyvekhez stb.).	75,5
A világ eseményeiről tájékozottabb vagyok.	74,1
Egy új képvilág nyílt meg előttem.	70,4
Kevesebb időt töltök tévézéssel, mint azelőtt.	56,8
Kevesebb időt töltök könyvek olvasásával, mint azelőtt.	51,9
Műveltebb vagyok, mint azelőtt.	50,3
Új barátokra, ismerősökre teszek szert.	44,9
Jobban le tudom kötni magam, nem unatkozom.	44,7
Politikai és közéleti kérdésekben tájékozottabb vagyok, mint azelőtt.	39,5
Kevesebb időm van újságok, magazinok olvasására.	37,2
Intenzívebbé válnak a korábbi kapcsolataim.	30,6
Ritkábban járok moziba.	25,5
Kevésbé járok el otthonról szórakozni.	25,1
Olyan emberekkel is meg tudom osztani a problémámat, akiket személyesen nem ismerek.	23,4
Ritkábban járok színházba.	19,8
Kevesebbet sportolok, sétálok.	17,1
Kevesebbet beszélgetek a családtagjaimmal, mint azelőtt.	15,8
Ritkábban találkozom a barátaimmal.	12,6
Szinte rabja vagyok, minden időmet ezzel töltöm.	3,9

Forrás: Prazsák 2009.

Akadtak természetesen olyanok is, akik negatív változásokról adtak számot, a pozitív és a negatív változások egyenlege azonban pozitív. Az internet nem csodaszer és nem varázseszköz, de arra alkalmas, hogy még gazdagabbá tegye azt, aki gazdag, é s esélyt adjon a szegénynek is a gazdagságra. A jövő azon áll vagy bukik, hogy lesznek-e, s ha lesznek, mennyien, akiknek az internet esélyt ad a gazdag életre.(http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=257:internetezes-es-ertekek&catid=24:tarsadalom-az-informacios-korban)

A felmérés eredményeiből számomra a legfontosabbnak az tűnik, hogy műveltebbek lettek a válaszadók fele. Habár most az a kérdés merült fel bennem, hogy az internetezők másik fele mire használhatja az internetet, ha nem tapasztalják magukon, hogy műveltebbek. Ezen a téren még szükség van arra, hogy tudatosabban használják az internetet. Hiszen rengeteg olyan tartalom elérhető, ami a műveltséget növelheti. Számomra nagyon pozitív az a kezdeményezés, hogy a google digitalizálja a múzeumok műtárgyait. Így tértől, időtől függetlenül megtekinthetjük a kiállítási darabokat. Kíváncsian várom mikor lesz egy olyan földrajz óra, ahol a tanár és a diák közösen járják be az angol Természettudományi Múzeumot.

Az új barátságok, ismeretségek kiépítése megcáfolja azt a hiedelmet, hogy az internet elmagányosítja az embereket. Rengeteg lehetőség van kapcsolatok kiépítésére. Szakmai kapcsolatok, baráti kapcsolatok kiépítésére egyaránt lehetőséget látok az interneten. 

Forrás:

http://mek.niif.hu/01200/01291/01291.htm#3

http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=257:internetezes-es-ertekek&catid=24:tarsadalom-az-informacios-korban