Igaz 2001-ben készült a kutatás,
mégis érdekesnek találtam a TÁRKI felmérését, amiben arra is keresték a
választ, hogy mik a vélemények az Internetről.
Mit gondol az olyan új technológiákról,
mint például az internet vagy a mobiltelefon jobbá vagy rosszabbá teszik a
világot?
Az internetet nem használok 54%
gondolta úgy, hogy jobbá teszi, csupán 9% tartotta úgy, hogy rosszabbá, 21%
szerint nem változtatja meg, és a maradék 16% nem tudta megítélni.
Az internethasználók 72%
válaszolta, hogy jobbá teszi a világot, 4% százalék szerint rosszabbá, 22%
gondolta úgy, hogy nem változtatja meg, és 2% nem tudta eldönteni.
A kutatás következő részében
internettel kapcsolatos állításokat soroltak fel és el kellett dönteni, hogy
mennyire értenek egyet vele egy ötfokú skálán.
Azok, akiknek nincs Internet-hozzáférésük, komoly
hátrányban vannak az élet minden területén 32% egyáltalán nem értett egyet és
11% értett vele teljesen egyet.
Az emberek túl sok időt töltenek Internetezéssel. 26%
értett egyet evvel részben, 13% gondolta igaznak.
Amikor mások az Internetről beszélnek, úgy érzi, hogy
elmaradt a világ változásától. 40% adott erre tagadó választ, a válaszadók 13%
-a érzett már így.
Az Internet semmi lényegeset, fontosat nem nyújt az Ön
számára. Erre igen érdekes eredmény jött ki, mivel 27-27% jelölte meg, hogy
egyáltalán nem ért egyet és a teljesen egyetért választ.
A gyerekek rengeteg nem nekik való információhoz juthatnak
az Interneten keresztül. A válaszadók 47% teljes mértékben egyetértett, és
csupán 2% jelölte meg, hogy egyáltalán nem ért egyet.
Azok az emberek, akik az Internetet használják,
kockáztatják a személyes adataik biztonságát. Ebben a kérdésben oszlottak meg
leginkább a vélemények. 13% egyáltalán nem értett egyet, 20% részben egyetért,
míg 18% teljes mértékben egyetért az állítással viszont itt kiemelkedők azok
aránya, akik nem tudták egyértelmű véleményt alkotni, 29%. Ennek a hátterében
állhat az is hogy az emberek nincsenek tisztában a biztonságos internetezés
szabályaival?
A nem használók paradox módon abban különböznek az
internet felhasználóitól, hogy inkább vélik veszélyesnek a világháló
használatát személyes adatok biztonságára. A személyes adatok biztonságáért az
amerikai megkérdezettek, jobban aggódnak, mint a magyarok.
Az Internet használatával időt takaríthatunk meg. 37%
értett teljesen egyet, emellett magas értéket ér el a kétség. Mivel 24% nem
tudta eldönteni az állításról, hogy mennyire ért egyet.
Az internettel kapcsolatos pozitív vélemények, a
technológiai fejlődés optimista megítélése különösen jellemző azokra, akik
egyébként is kedvezőbb helyzetben vannak az információs technológiák
hozzáférése és használata szempontjából.
Különösen optimisták a fejlődéssel kapcsolatban a 30
évesnél fiatalabbak, a legmagasabb személyes jövedelemmel rendelkezők, valamint
az önálló értelmiségiek. Érdekes módon a férfiak optimistábbak a nőknél, s ez a
tény vélhetőleg az intenzívebb használati szokásokkal állhat összefüggésben. A
technológiai fejlődést negatívabban ítélik meg a hozzáférést nélkülözők, az IKT
eszközöket nem használók, különösen az idős, egyedülálló nyugdíjasok. A
fővárosban az átlagon felüli azok aránya, akik szerint a technológiai fejlődés
nem befolyásolja a világ minőségét. Nemzetközi összehasonlításban az tűnik ki,
hogy az internettel kapcsolatos magyarországi vélemények nagyon hasonlatosak
más, Magyarországnál fejlettebb IKT mutatóval rendelkező országokban megfigyelt
adatokhoz.
Kivételt
képez ez alól az, hogy
Magyarországon kevésbé érzik az internet hozzáférés hiányának
hátrányát, kevésbé érzik veszélyeztetve a személyes adatok biztonságát a
világhálón, mint az USA-ban avagy Svédországban. Az internet
használói mindhárom országban pozitívabban viszonyulnak a világháló
használatához, mint a nem-használók. A nem használók paradox módon abban
különböznek az internet felhasználóitól, hogy inkább vélik veszélyesnek a
világháló használatát személyes adatok biztonságára.
Természetesen az Internet szubjektív relevanciája is
különböző a használók és a nem használók körében, és a hálózatról folyó
diskurzus kapcsán is frusztráltabbak a nem használók („elmaradottnak” érzik
magukat). Különösen az amerikai internetezők gondolják úgy, hogy komoly
hátrányt okoz a hozzáférés hiánya.
Rákérdeztek az interneten található információk
megbízhatóságára egyaránt.
Összességében úgy tűnik, a (véleménnyel rendelkező)
emberek inkább megbízhatónak tekintik az interneten található tartalmakat, s
csak egészen kis hányaduk kifejezetten bizalmatlan. A világhálót jelenleg nem
használók mintegy 13 százaléka gondolja azt, hogy az interneten megtalálható
információknak, tartalmaknak csak kisebb része megbízható. Több mint kétötödük
(42%) szerint nagyjából az információk fele, s közel felük (45%) szerint az
információk nagyobb része megbízható. Ennél persze még nagyobb „bizalmat
szavaznak” az Internet felhasználói: nem egészen tizedük (6%) szerint
megbízható csak kisebb része a világhálón fellelhető információknak, ezzel
szemben több mint harmaduk (37%) szerint nagyjából az információk fele,
háromötödük (57%) szerint pedig nagyobb része megbízhatónak tekinthető. A
magyar adatok nagyon hasonlóak az amerikai adatokhoz, talán csak a magyar nem
használók szkeptikussága tűnik ki.
Az itbusiness
oldalon olvasott, Digitális morálhoz e-etikett cikk tanulságait emelem ki a
következőkben.
A változás
korának másik, igen friss árulkodó jele, hogy most karácsonykor és újév napján
sokkal kevesebb spamet, karácsonyi üdvözlő e-mailt küldtek el, mint tavaly vagy
azelőtt. Olyan új trendről van szó, ami a digitális eszközök használatának
nagyon markáns tudatosulását jelzi – tette hozzá Szvetelszky Zsuzsanna.
Az etikett
alapkérdése az, hogy mi végre van jelen a kapcsolatokban, és hogy a közös célok
érdekében hogyan formálja az együttműködést. A válasz régóta ismert: a cél a
másik ember tisztelete. A digitális korban ezt leginkább azzal lehet kifejezni,
ha jelzik: tisztelik a másik fél idejét. A digitális eszközök használata
számtalan lehetőséget nyújt arra, hogy „az idő tiszteletét” finoman jelezni
lehessen, és arra is, hogy a szükségesnél lényegesen többet vegyenek el az
időből.
A Kichen
Budapest kutatói 2008-ban egy felmérés elemzésekor arra jutottak, hogy igen
jelentős különbség van már a 14 és 18 évesek eszközhasználata között is.
Előbbieket ugyanis – szemben az idősebekkel – nem az eszköz birtoklása teszi
boldoggá, hanem az eszközön keresztül elvégezhető tartalommegosztás. Ráadásul
azt is bizonyították, hogy a fiatalabb generáció, amely nem megtanulta, hanem
voltaképpen beleszületett a digitális eszközök optimális használatába,
ösztönből tisztában van azzal is, hogy megosztásaik csak releváns és adekvát
tartalmak lehetnek. Ugyanis a 14-15 évesek tudják, hogy a másik idejét nem
terhelhetik meg egy hosszan leírt geg vagy vicces kép továbbküldésével. Ha nem
is küldik tovább a facebook-on megosztanak sok olyan tartalmat, ami mások szemében
haszontalannak tűnhet. Nem veszem észre, hogy a 14-15 évesek olyan tudatosak
lennének, hogy válogatnának azok közül, hogy mit osztanak meg.
Már érzékeljük,
hogy a technológia – és vele párhuzamosan a társadalom is – milyen sebességgel
változik. Szükség van az etikettel kapcsolatos gyors reflexiókra, hogy minél
kevesebb kapcsolati, társadalmi konfliktus alakulhasson ki. Az elme-teória
fogalmait használva ugyanis úgy is definiálható az etikett, hogy az nem más,
minthogy „Tudom, hogy tudod, hogy tudom”.
Nemcsak az időt
kell tisztelni a másikban, hanem a vele kapcsolatos tényeket is: milyen az
időbeosztása, mennyire elfoglalt, milyen a pozíciója, mik a preferenciái.
Mindezt bele kell építeni a vele kapcsolatos kommunikációba, és ez alapján kell
tudni dönteni arról, hogy például illik-e többször is felhívni, ha nem veszi
fel a telefont, érdemes-e minderre sms-ben ráerősíteni, avagy úgy illik, hogy
megvárjuk a visszahívást. Azt is tudni kell, mikor várható el, hogy valaki a
hosszú e-mailünkre hosszan válaszoljon, és mikor nem sértődhetünk meg, ha az
nem úgy történik. Mindezt a gyorsan változó társadalmi konszenzusok,
közmegegyezések és elvárások szabályozzák, amelyek együtt változnak az
eszközökkel.
Ha elfogadjuk és
betartjuk, hogy illik a cégnél mindent mindenkinek elküldeni, hogy nem küldünk
tovább végtelen hosszúságú körlevelezést, mert az mérhető formában hátrányokat
okoz a cégnek, akkor az e-etikett szervezeti szinten is működni, hatni kezd.
Mert az etikett – akár hagyományos értelemben, akár digitálisan értelmezve –
nem más, mint egy bizonyos környezetre vonatkozó normák összessége.
Liptay
Gabriella, a Magyar Telekom marketingkommunikációs szakember kiemelte:
tudatában vannak annak, hogy felelősek azokért az eszközökért, valamint a
használatuk nyomán kialakult új kapcsolatokért, amelyeket a Magyar Telekom a
kezében tart, de nem gondolják úgy, hogy csak ennek a fórumnak kellene
meghatároznia, mit illik és mit nem a digitális térben.
Élő András (D-Link Kft. - ügyvezető
igazgató) többek véleményét foglalta össze, amikor a Magyar Telekom e
felelősségvállalásáról és annak problematikájáról szólt. A D-Link ügyvezető
igazgatója szerint ebben a helyzetben a cég kicsit olyannak látszik, mintha egy
autópálya-építő azt ajánlaná az autósoknak, hogy ne hajtsanak gyorsan. Élő
András úgy véli: a digitális etikett kialakításába a szolgáltatói oldalnak nem
feltétlenül kellene belefolynia. Viszont az autópályán való haladásnak is
megvannak a szabályai, hogy mennyivel lehet menni, mennyi legyen a követési
távolság….
A digitális
kultúra egészének terjesztésére ugyan szervezeti szinten szükség van – és ebben
részt vállalhatnak akár a Magyar Telekomhoz hasonló, nagy hatású cégek is –, de
véleménye szerint a társadalmi fejlődés ettől függetlenül is kiforrja majd
magából ezeket a változásokat. Egy adott korosztály cselekvési sora korábban is
lehetett más generációk számára irritáló, és ezt valószínűleg nem is lehet
teljesen feloldani. „Nem hiszek abban, hogy az ilyen kezdeményezések
megváltoztatják a társadalom menetét”
Farkas Olivér, a Zalaszám
Informatika Kft. marketingmenedzsere mindehhez azt tette hozzá, hogy olyan
gyorsan változnak a virtuális térben a megnyilvánulási formák, hogy azt egy
zárt online etikettel nem is volna érdemes határolni. Avval egyetértek, hogy
gyorsan változnak a megnyilvánulási formák, mégis úgy gondolom, hogy bizonyos
szabályok betartása szükséges, ahhoz, hogy a virtuális térben is együtt tudjunk
működni. Illetve az e-etikett magyar oldalán a következők indokok szerepelnek:
az e-Etikett szükségességének indoka, hogy a kommunikációs eszközök és formák
változása új viselkedési normákkal is jár. De nem gondolkodunk egyformán, a
helyzeteket különbözőképpen értelmezzük, ebből adódóan sok a bizonytalanság. E
bizonytalanság megszüntetésére, a közös platform kialakítására született meg az
e-Etikett, mely szinte minden, korunkban használt kommunikációs eszköz és
forma, a telefon, az elektronikus levél, a szöveges üzenet, a social media, a
videokonferencia vagy a blogok, chat, stb. használatával kapcsolatban kínál eligazítást.
Nem tekintek úgy az e-etikett, mint ami behatárolni a kommunikációs eszközök
használatát, hanem irányelveket fogalmaz meg. Tanácsok és ajánlások szerepelnek
benne.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése