A hálózatlemélet oktatási alkalmazása: konnektivizmus

Elérkeztünk a hálózatelmélet oktatási alkalmazáshoz, a konnektivizmushoz.

George Simens gondolatával kezdeném. Az oktatási módszertanok hátterében három nagy tanuláselmélet áll: a behaviorizmus (viselkedéstan), kognitívizmus és a konstruktivizmus. Mindhárom szemlélet a technológiai forradalom előtt jött létre. Az elmúlt húsz évben a technológia újraszervezte az életvitelünket, a kommunikációs szokásainkat, és azt, ahogyan tanulunk. A tanulási szokásainkat meghatározó pedagógiai irányelvek mindig az adott társadalmi-kulturális hatások alatt formálódtak. Alig negyven esztendővel ezelőtt a tanulók kijárták a megjelölt iskolákat, és ezáltal ki volt kövezve az útjuk egy egyenes, nyugdíjig tartó karrier leéléséhez. Az információs fejlődés roppant lassú volt a mai léptékhez képest. A tudás életciklusát évtizedekben mérték. A jelen világunkat mindennél jobban jellemzi az őrült gyorsulás, mely minden téren megnyilvánul. A tudás exponenciális ütemben növekedik minden szinten. Nagyon sok területen a tudás élettartamát hónapokban mérik.

A gyorsan változó tudásra válasz lehet a konnektivizmus? Vagy a konnektivizmus csak kihasználja az új technológiai eszközök adta lehetőséget?

A konnektivizmus sok kérdést rejt magában. Elsőként azt, hogy új tanuláselmélet vagy új oktatásmódszertan? Hiszen a tanuláselméletek kritériumai, hogy életkor és tartalom függetlenek. Viszont a konnektivizmus főleg a felnőttek oktatásában ideális alkalmazni. Hiszen ők rendelkezhetnek nagyobb motivációval, tudatosabbak. Emellett a nem intézményesített keretek között folyó oktatási folyamatban is megállja a helyét. Véleményem szerint a felnőttek több előzetes ismeretekkel rendelkezhetnek, ami hozzájárulhat a konnektivista tanulási folyamat eredményességéhez.

A tartalom független kritérium sem valósul meg, hiszen nem lehet minden oktatási helyzetben alkalmazni a konnektivizmust, vagy csak az én szemléletem beszűkült. Szerintem a gyakorlatiasabb tárgyak esetében nehezebben alkalmazható.

Hamarabb voltak jó gyakorlatok, mint elméletek a konnektivizmus terén. Ami felveti bennem annak a kérdését, hogy egyáltalán elméleteket lehet-e gyártani előzetes tapasztalatok nélkül? Illetve úgy is lehetne fogalmazni, hogy miből születnek az elméletek? A konnektivizmussal kapcsolatban ezek szerint elmondható, hogy az elméleti megállapítások a gyakorlati tapasztalatokból származnak. Ennek egyik előnye az is lehet, hogy könnyebben meg lehet fogalmazni javaslatokat, ajánlásokat, ami előrelendítheti a gyakorlatot.

A wikipédia meghatározása szerint a konnektivizmus a digitális korszak tanuláselmélete. Az informatika, a pedagógia és a hálózatkutatás mentén jött létre. A tanulókat a kollaboratív tanulás ösztönzi, a tanár segítőként van jelen a tanulási folyamatban. A tanulók saját tempójukban, egymással információt cserélve tanulhatnak. Behatóan foglalkozik a tanulási folyamatokkal, a képességek és a készségek fejlesztésével. A tudást hálózathoz hasonlítja, az új ismeretanyagnak be kell épülni a régibe. Legyenek erős kötődési pontok, amihez az új ismereteket kötni tudjuk. Példának hozza egy hálószerű grafitrácsot. Mivel ha nincs elég kötődési pont, akkor az új ismeret "lóg a levegőben", vagyis egy idő után kiesik.

Ebből is látszódik, hogy a konnektivizmus nem képzelhető el az IKT eszközök kihasználása nélkül. Viszont ez még nem elegendő, hiszen nem ettől lesz egy tanulási folyamat konnektivista.

Emellett a tanuló és a tanár szerepe is megváltozik. Hiszen fontos, hogy a tanulók aktívak legyen a folyamatban. A tanár viszont kevésbé vesz benne aktív szerepet, hiszen ő az irányvonalakat szablya meg. Milyen eszközök használatát vonja be és milyen mennyiségi elvárások kapcsolódnak hozzá.

A hálózatelméleti tanulás egyik jellemzője, hogy a résztvevők skálafüggetlen hálózatot alkotnak. Ha belegondolok, hogy év elején több tagja volt a konnektivista csoportnak és rengeteg megosztás volt, akkor a tagok valami alapján elkezdtek szelektálni, hogy melyik blogokat olvassák. Ha azt vesszük, hogy a csoportban vannak levelezősök, nappalisok, BA-sok és MA-sok is, akkor lehet, hogy elsőként valamelyik közelebbi csoporttársam blogját olvasom szívesebben, úgy is mondhatnám, hogy annak a blogját olvassuk erőszeretettel, akivel az életben is kialakult valamilyen kapcsolatunk. Emellett abban az esetben is előfordulhat szimpátia alapján történő válogatás, ha egy olyan csoportba kerül az ember, ahol nem ismeri tagokat, hiszen egy idő után kiderül, hogy kinek a blogja tartalmaz számára hasznos információkat, így kialakulnak a kapcsolódási pontok. Valószínűleg nem lesz senkinek ettől még annyira kitüntetett szerepköre, mint egy tanárnak. Mégis több kapcsolódási pont tartozhat egy-egy taghoz. Többször az is elhangzott, hogy ha valamelyik bloghoz több komment érkezik, akkor a csoport többi tagja is felfigyel arra, hogy ott mi történhet és bekapcsolódik az ottani eseményekhez. Igaz ha pár tag „kiesik”, ahogy a konnekt csoportban is előfordult, nem szűnt meg a csoport, hanem az eddigi tagok is tovább folytatták tevékenységüket. Szerintem vannak olyan pontok, ahova több pont kapcsolódik egy csoporton belül. Viszont az már kérdéses, hogy a csoport működését ez mennyire befolyásolja? Igazából ezek a pontok tartalmi csomópontok és hétről hétre változhat, hogy hol alakulnak ki ilyen tartalmi csomópontok, ami akár független lehet a személyektől.

A konnektivizmus eszköztárára és dinamikájára jellemző, hogy tematikus hetek alapján épül fel, epochális szerkezetű, gyors ritmusú. Tematikus felépítés azt jelenti, hogy van egy témafelvezető, amire a tagok reflexálnak, illetve részletesen feldolgoznak. A témákkal általában 1-3 hétig foglalkoznak.  

Fontos, hogy a tanár szerepe is megváltozik ebben a folyamatban. A tanár megjelenhet, mint facilitátor, vagy a csoport egyik tagja töltheti be ezt a szerepet. A facilitátor támogató szerepet lát el, aktív része lehet a közösségi munkának. Fontos, hogy a  pedagógus szerepe ne domináljon a csoporton belül, mert ezáltal asszimetrikussá válik a csoport működése. Sőt az is felvetődött bennem, hogyha a pedagógus megjelenik a csoportban, mennyire befolyásolja a folyamatot. Arra gondolok, hogyha aktív kommentelő szerepet játszik egy csoportban, akkor a tagok mennyire mernek megfogalmazni a tanár véleményétől eltérő véleményeket? Esetleg a tanár be is „fagyaszthatja” a folyamatokat?

A tanári szerephez emellett hozzátartozik, hogy felvázolja az előzetes tartalmat, tantervet, felvázolja, hogy miről lesz szó a félév során. Kreatív környezet megteremtésében nagy szerepet játszhat úgy, hogy több szempontból körüljárja az adott témát, más nézőpontokra is rávilágít.

A csoportműködés biztosításában nagy szerepe lehet a facilitátornak, viszont vigyáznia kell, hogy ne legyen meghatározó szerepe a tartalomban, mert ezáltal befolyásolhatja a csoportkapcsolatokat és kitüntetett szerepe alakulhat ki. Inkább a konstruktív, alkotó közeg kialakításban kell részt vennie. Az ellentétek kezelésében és a félreértések tisztázásában játszhat szerepet. A facilitátornak partnerként kell megjelennie, nem mint a hagyományos tanárnak. Nehéz ilyen szerepet betölteni. Kevesen vannak erre felkészülve. A facilitátor szerepéhez hozzátartozhat, hogy összefoglalókat készít, ami a résztvevők motiválását szolgálja. Viszont egy 40-50 főnél nagyobb csoportnál szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy lépést lehet tartani az eseményekkel és folyamatos, napi szintű összegzéseket és visszajelzéseket lehetne nyújtani a csoportnak.

Emellett a konnektivista csoportban való részvétel a tanulók számára is új kihívásokat jelent. Hiszen napi szinten kell foglalkozni egy-egy témával. Számomra még az is eltérő egy hagyományos órától, hogy a véleményünket kell megosztani. Sok esetben egy órán annyi zajlik le, hogy a tanár az adott másfél órás intervallumban elmondja az anyagot és utána a tanár és a tanulók is mennek a dolgukra. Igazi elmélyedés nem minden tantárgy keretében történik meg. Viszont a konnektivista csoport esetén a közösségi tartalomproduktivitás több csatornán valósul meg, ami a tanulóktól nagyobb felkészültséget igényel.

Forrás:

http://oktinf.elte.hu/wiki/index.php/Konnektivizmus

http://www.crescendo.hu/2008/9/8/1-mi-konnektivizmus