Elérkeztünk a hálózatelmélet
oktatási alkalmazáshoz, a konnektivizmushoz.
George Simens gondolatával
kezdeném. Az oktatási módszertanok hátterében három nagy tanuláselmélet áll: a behaviorizmus
(viselkedéstan), kognitívizmus és a konstruktivizmus. Mindhárom
szemlélet a technológiai forradalom előtt jött létre. Az elmúlt húsz évben a
technológia újraszervezte az életvitelünket, a kommunikációs szokásainkat, és
azt, ahogyan tanulunk. A tanulási szokásainkat meghatározó pedagógiai
irányelvek mindig az adott társadalmi-kulturális hatások alatt formálódtak.
Alig negyven esztendővel ezelőtt a tanulók kijárták a megjelölt iskolákat, és
ezáltal ki volt kövezve az útjuk egy egyenes, nyugdíjig tartó karrier
leéléséhez. Az információs fejlődés roppant lassú volt a mai léptékhez képest.
A tudás életciklusát évtizedekben mérték. A jelen világunkat mindennél jobban
jellemzi az őrült gyorsulás, mely minden téren megnyilvánul. A tudás
exponenciális ütemben növekedik minden szinten. Nagyon sok területen a tudás
élettartamát hónapokban mérik.
A gyorsan változó tudásra válasz
lehet a konnektivizmus? Vagy a konnektivizmus csak kihasználja az új
technológiai eszközök adta lehetőséget?
A konnektivizmus sok kérdést rejt
magában. Elsőként azt, hogy új tanuláselmélet vagy új oktatásmódszertan? Hiszen
a tanuláselméletek kritériumai, hogy életkor és tartalom függetlenek. Viszont a
konnektivizmus főleg a felnőttek oktatásában ideális alkalmazni. Hiszen ők
rendelkezhetnek nagyobb motivációval, tudatosabbak. Emellett a nem
intézményesített keretek között folyó oktatási folyamatban is megállja a
helyét. Véleményem szerint a felnőttek több előzetes ismeretekkel
rendelkezhetnek, ami hozzájárulhat a konnektivista tanulási folyamat
eredményességéhez.
A tartalom független kritérium
sem valósul meg, hiszen nem lehet minden oktatási helyzetben alkalmazni a
konnektivizmust, vagy csak az én szemléletem beszűkült. Szerintem a
gyakorlatiasabb tárgyak esetében nehezebben alkalmazható.
Hamarabb voltak jó gyakorlatok,
mint elméletek a konnektivizmus terén. Ami felveti bennem annak a kérdését,
hogy egyáltalán elméleteket lehet-e gyártani előzetes tapasztalatok nélkül?
Illetve úgy is lehetne fogalmazni, hogy miből születnek az elméletek? A
konnektivizmussal kapcsolatban ezek szerint elmondható, hogy az elméleti megállapítások
a gyakorlati tapasztalatokból származnak. Ennek egyik előnye az is lehet, hogy
könnyebben meg lehet fogalmazni javaslatokat, ajánlásokat, ami előrelendítheti
a gyakorlatot.
A wikipédia meghatározása szerint
a konnektivizmus a digitális korszak tanuláselmélete. Az informatika, a
pedagógia és a hálózatkutatás mentén jött létre. A tanulókat a kollaboratív
tanulás ösztönzi, a tanár segítőként van jelen a tanulási folyamatban. A
tanulók saját tempójukban, egymással információt cserélve tanulhatnak. Behatóan
foglalkozik a tanulási folyamatokkal, a képességek és a készségek
fejlesztésével. A tudást hálózathoz hasonlítja, az új ismeretanyagnak be kell
épülni a régibe. Legyenek erős kötődési pontok, amihez az új ismereteket kötni
tudjuk. Példának hozza egy hálószerű grafitrácsot. Mivel ha nincs elég kötődési
pont, akkor az új ismeret "lóg a levegőben", vagyis egy idő után
kiesik.
Ebből is látszódik, hogy a
konnektivizmus nem képzelhető el az IKT eszközök kihasználása nélkül. Viszont
ez még nem elegendő, hiszen nem ettől lesz egy tanulási folyamat konnektivista.
Emellett a tanuló és a tanár
szerepe is megváltozik. Hiszen fontos, hogy a tanulók aktívak legyen a
folyamatban. A tanár viszont kevésbé vesz benne aktív szerepet, hiszen ő az
irányvonalakat szablya meg. Milyen eszközök használatát vonja be és milyen
mennyiségi elvárások kapcsolódnak hozzá.
A hálózatelméleti tanulás egyik
jellemzője, hogy a résztvevők skálafüggetlen hálózatot alkotnak. Ha
belegondolok, hogy év elején több tagja volt a konnektivista csoportnak és
rengeteg megosztás volt, akkor a tagok valami alapján elkezdtek szelektálni,
hogy melyik blogokat olvassák. Ha azt vesszük, hogy a csoportban vannak
levelezősök, nappalisok, BA-sok és MA-sok is, akkor lehet, hogy elsőként
valamelyik közelebbi csoporttársam blogját olvasom szívesebben, úgy is
mondhatnám, hogy annak a blogját olvassuk erőszeretettel, akivel az életben is
kialakult valamilyen kapcsolatunk. Emellett abban az esetben is előfordulhat
szimpátia alapján történő válogatás, ha egy olyan csoportba kerül az ember,
ahol nem ismeri tagokat, hiszen egy idő után kiderül, hogy kinek a blogja
tartalmaz számára hasznos információkat, így kialakulnak a kapcsolódási pontok.
Valószínűleg nem lesz senkinek ettől még annyira kitüntetett szerepköre, mint
egy tanárnak. Mégis több kapcsolódási pont tartozhat egy-egy taghoz. Többször
az is elhangzott, hogy ha valamelyik bloghoz több komment érkezik, akkor a
csoport többi tagja is felfigyel arra, hogy ott mi történhet és bekapcsolódik
az ottani eseményekhez. Igaz ha pár tag „kiesik”, ahogy a konnekt csoportban is
előfordult, nem szűnt meg a csoport, hanem az eddigi tagok is tovább folytatták
tevékenységüket. Szerintem vannak olyan pontok, ahova több pont kapcsolódik egy
csoporton belül. Viszont az már kérdéses, hogy a csoport működését ez mennyire
befolyásolja? Igazából ezek a pontok tartalmi csomópontok és hétről hétre
változhat, hogy hol alakulnak ki ilyen tartalmi csomópontok, ami akár független
lehet a személyektől.
A konnektivizmus eszköztárára és
dinamikájára jellemző, hogy tematikus hetek alapján épül fel, epochális
szerkezetű, gyors ritmusú. Tematikus felépítés azt jelenti, hogy van egy
témafelvezető, amire a tagok reflexálnak, illetve részletesen feldolgoznak. A
témákkal általában 1-3 hétig foglalkoznak.
Fontos, hogy a tanár szerepe is
megváltozik ebben a folyamatban. A tanár megjelenhet, mint facilitátor, vagy a
csoport egyik tagja töltheti be ezt a szerepet. A facilitátor támogató szerepet
lát el, aktív része lehet a közösségi munkának. Fontos, hogy a pedagógus szerepe ne domináljon a csoporton
belül, mert ezáltal asszimetrikussá válik a csoport működése. Sőt az is felvetődött
bennem, hogyha a pedagógus megjelenik a csoportban, mennyire befolyásolja a folyamatot.
Arra gondolok, hogyha aktív kommentelő szerepet játszik egy csoportban, akkor a
tagok mennyire mernek megfogalmazni a tanár véleményétől eltérő véleményeket?
Esetleg a tanár be is „fagyaszthatja” a folyamatokat?
A tanári szerephez emellett
hozzátartozik, hogy felvázolja az előzetes tartalmat, tantervet, felvázolja,
hogy miről lesz szó a félév során. Kreatív környezet megteremtésében nagy
szerepet játszhat úgy, hogy több szempontból körüljárja az adott témát, más
nézőpontokra is rávilágít.
A csoportműködés biztosításában
nagy szerepe lehet a facilitátornak, viszont vigyáznia kell, hogy ne legyen
meghatározó szerepe a tartalomban, mert ezáltal befolyásolhatja a
csoportkapcsolatokat és kitüntetett szerepe alakulhat ki. Inkább a konstruktív,
alkotó közeg kialakításban kell részt vennie. Az ellentétek kezelésében és a
félreértések tisztázásában játszhat szerepet. A facilitátornak partnerként kell
megjelennie, nem mint a hagyományos tanárnak. Nehéz ilyen szerepet betölteni.
Kevesen vannak erre felkészülve. A facilitátor szerepéhez hozzátartozhat, hogy
összefoglalókat készít, ami a résztvevők motiválását szolgálja. Viszont egy
40-50 főnél nagyobb csoportnál szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy lépést
lehet tartani az eseményekkel és folyamatos, napi szintű összegzéseket és
visszajelzéseket lehetne nyújtani a csoportnak.
Emellett a konnektivista
csoportban való részvétel a tanulók számára is új kihívásokat jelent. Hiszen
napi szinten kell foglalkozni egy-egy témával. Számomra még az is eltérő egy
hagyományos órától, hogy a véleményünket kell megosztani. Sok esetben egy órán
annyi zajlik le, hogy a tanár az adott másfél órás intervallumban elmondja az
anyagot és utána a tanár és a tanulók is mennek a dolgukra. Igazi elmélyedés
nem minden tantárgy keretében történik meg. Viszont a konnektivista csoport
esetén a közösségi tartalomproduktivitás több csatornán valósul meg, ami a tanulóktól nagyobb felkészültséget igényel.
Forrás:
Kedves Gabi!
VálaszTörlés"elméleteket lehet-e gyártani előzetes tapasztalatok nélkül?" A tyúk volt előbb, vagy a tojás? Ezen én is gondolkoztam. Arra jutottam meg kell születnie a fejemben valaminek ahhoz, hogy azt megvalósítsam. :)