Eszközök és lehetőségek

Az offline és online élet összevetésénél szóba került a megosztás vagy megélés. Erről számomra rögtön az jut eszembe, hogy sokszor azt tapasztalom, hogy sokan társaságban is előveszik a telefonjukat és elkezdik megnézni mi zajlik a Facebookon. Viszont az aktuális/ offline történésekből így kimaradnak. Igaz általában nem azért mennek fel Facebookra, hogy élményt osszanak meg, hanem hogy semmiről se maradjanak le, mert tudjuk milyen fontos az online lét. Habár számomra egy jó beszélgetés nem helyettesíthető egy chateléssel. Illetve társaságban sose fordulna meg a fejemben, hogy a Facebookra felmenjek és megnézem az új „híreket”. Inkább kiélvezem a pillanatot.

Ma beszélgettem egyik ismerősömmel erről. Ő is arról számolt be, hogy amikor sokat fényképezett egy utazás, nyaralás, bármilyen program során utólag nem emlékezett, hogy hol is készültek a képek, mert annyira elmerült abban, hogy mindent megörökítsen.

Viszont az emberek szeretnek minden helyet megörökíteni, ahova eljutottak, vagy valami kellemeset megéltek. Felvetődik bennem a kérdés, hogy meg lehet-e találni az egyensúlyt a megélés és a megosztás (megörökítés) között, úgy hogy ne érezze úgy az ember, hogy valamiről is lemarad. Vagy egyszerűen hagyatkozzunk az agyunkra és ott őrizzük meg az emlékeinket, amiket ezáltal másokkal sokkal nehezebben tudunk megosztani vagy a feledés homályába is veszhetnek ezáltal az élmények. Illetve egyáltalán meg lehet-e osztani az élményt vagy csak kérkedni lehet vele, hogy mennyi mindent átélt az ember, mennyi mindenben részt vett/vesz?

A tanár úr beszámolt róla, hogy a digitális lábnyom visszahat az offline létre, hiszen ha valaki megoszt valamit a facebookon, vagy bármilyen közösségi oldalon beszélgetési alapot adhat. Erről egy vicces, rövid szösszenet jut eszembe, amit az interneten láttam. Két barát találkozik és elkezdenek beszélgetni:

-        Rég nem láttalak. Mi újság veled?

-        Szia! Mostanában sokat dolgozom.

-        Igen, olvastam a facebookon.

-        És veled mi újság?

-        Nekem meg sokat kell tanulnom.

-        Igen, olvastam a facebookon.

…..

….

….

Ezután hosszú csönd.

Természetesen én is belátom, hogy ez a facebook kisarkítása, hiszen attól, hogy a másiknak folyamatosan olvasom az állapotát lehet vele beszélgetni. Illetve az ember nem mindent oszt meg a facebookon, jobbik esetben.

Az embereken múlik, hogy mennyire használják fel okosan az interneten szerzett információkat és mire. Hiszen nem ragadhatunk meg annál, hogy valamit olvastam a másik üzenőfalán.

A blogírással kapcsolatban eszembe jutott, hogy múltkor egy másik egyetem által vezetett blogra leltem, a BME Kommunikáció és médiatudomány mesterképzésén működő Internetmédia című kurzus munkablogjára. A megjelenő bejegyzéseket hallgatók állítják elő olyan témákról, amelyek őket a leginkább foglalkoztatják manapság az interneten, olvasható tájékoztatóul a blogon. (:))  Találtam itt írást már a Second Life-ról, a Youtuberól, itt tudtok körbenézni, hogy másoknál hogy működik. 

Kezdem úgy érezni, hogy rossz blog szolgáltatót választottam, habár (beismerem) ennek sem ismerem teljesen a lehetőségeit. Viszont az órán említett Thumble lehet a blogok királya, ha ott videókat, idézeteket, képeket, stb. meg lehet osztani. 

Az órán felvetődött a kérdés, hogy a most indított blogokkal mi lesz. Fogja-e valaki folytatni a blogírást a kurzus befejezése után? Elkezdtem rajta gondolkodni és arra jutottam, hogy akkor nem tudnék mit megosztani. Én nem tartozom azok közé, aki az élete minden részletét meg szeretné osztani a világgal és szerintem a blogírásnak nem is ez a lényege, viszont akkor milyen témáról írjak? Ahogy egyre jobban gondolkodom rajta olyan ötletek ugranak be, ha elolvasok a későbbiekben egy szakmánkhoz kapcsolódó könyvet, elmennék egy konferenciára, részt vennék valamilyen szakmai eseményen annak látnám értelmét megosztani, mivel hasznos információkat tudnék szolgáltatni másoknak is.

Egy általános kép a blogolásról: az internetet használó tinik tizennégy százaléka mondja, hogy blogol, a 2006-os tini internet használók huszonnyolc százalékáról csökkenve. Ez a csökkenés a blogok alacsonyabb kommentszámával is kapcsolatban áll a közösségi oldalakon, ahol a tini közösségi oldal használók jelentése szerint ötvenkét százalékuk kommentel a barátai blogján, a szintén 2006-os hetvenhat százalékról lecsökkenve.
Összehasonlításként, a blogolás előfordulása a teljes felnőtt internet felhasználók körében változatlan maradt az elmúlt években. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy tíz felnőtt internethasználóból egy tart fenn személyes vagy hírblogot. A Tumblr megjelenése is változtatott a blogolási szokásokon, mivel a tanulmány szerint ezt nem tekintik sokan blognak, illetve ha használói nem tekintik magukat bloggernek. A felmérés eredményei alapján megállapították, hogy a fiatal felnőttek sokkal inkább hajlanak a kisebb és rugalmasabb médiaeszközökhöz és többet használják a mobiltelefonjukat, mint akármelyik másik online hozzáférést. Ennek is hatása van a hosszabb blogok írására és kommentelésre, ugyanis nehezebb hosszabb formátumú posztokat küldeni billentyűzet nélkül. (További információk)

Twitter előnyének én is azt tartom, hogy lehetőség van aszimmetrikus kapcsolatokra. Ezáltal követhetjük akár sztárok életét is. Evvel kapcsolatban olvastam egy cikket, hogy a fiatalok körében pont ezért nem annyira népszerű. Nem kíváncsiak a kiöregedett sztárok életére. Emellett a Twittert haszontalannak találják, nem nagyon látják értelmét, hogy a most felkapott hálózaton csiripeljenek. A statisztikai adatok is ez támasztják alá a felhasználók 16%-a a 25 év alattiaknak Amerikában, 64% a 25-54 éves közötti korosztály részvétele, illetve az 55 felettiek 20%-a twittel, többen vannak mint a fiatalok.

Meglepően tapasztaltam, hogy a twittert ki lehet használni munkakeresésre is, a Monster munkaerőközvetítő is jelen van, hogy még sikeresebben és hatékonyabban építhessük karrierünket, segít tartani a lépést a munka világának történéseivel. Legújabb állásokat, legfrissebb karriertippeket, munkaügyi híreket lehet megtalálni. Érdemes ilyen szempontból is kihasználni ezt a lehetőséget.

Ha munkakeresésről van szó az emberek általában felülvizsgálják facebook-os profiljukat, mert köztudott, hogy a munkaadók alaposan utánanéz az interneten a jelölteknek. Viszont már kevesebbeknek jut eszébe a LinkedIn kihasználása. Miért is van ez így?

A facebookon lehetőség van a munkáltatóhoz kötődő közösség kialakításához, ami több interaktivitási lehetőséget rejt. A facebookon olyan közösségek is megjelennek, hogy segítsd munkához az ismerőseidet. A megjelenő állásokat ajánlani lehet az ismerősöknek.

A fiatalok esetében előfordul, hogy kevés anyaggal tudják feltölteni a LinkedIn profiljukat, ezzel szemben a facebookon sokkal aktívabbak. Ez az oka annak is, hogy én is ódzkodom, hogy regisztráljak a LinkedIn-n.

Röviden és tömören: A LinkedIn erőssége a hálózatépítés, a pontos szűrés, a tapasztalattal rendelkező, magasan kvalifikált szakemberek elérése, a Facebook viszont általában jobban működik a fiatalok (egyetemisták, pályakezdők) elérésére.

Magyarországon még továbbra is gondok vannak az idegen nyelvek ismeretével. Bizonyára sok  fiatal szakember számára az is fontos szempont, hogy miközben a LinekdIn felhasználói felülete továbbra is csak angolul (és még néhány idegen nyelven) érhető el, a Facebook már évek óta “beszél” magyarul.

LinkedIn-ról még egy kicsit: Sokkal érdekesebb, jobb lehetőség itt a személyes (szakmai) márkád gondos ápolása és szakmai kapcsolataid építgetése. A személyes márka ápolása és a kapcsolatépítés természetesen nem abból áll, hogy egyszer, sebtiben megadod néhány adatodat, esetleg kapcsolódsz egy tucatnyi, gyorsan megtalált ismerősödhöz, majd nagy ívben elkerülöd még a LinekdIn környékét is. A LinekdInen is akadnak ismertebb, de rosszul használt szolgáltatások is. A “fészbukosodás” jegyében a LinekdInen is született üzenőfal, ahova lehet közvetlenül írni, de beköthető a Twitter is. Óriási hibát követ el, aki ugyanúgy kommunikál itt, mint ahogy azt a személyesebb, szélesebb közönségnek, vagy a szűkebb ismeretségi körnek szóló csatornákon megszokta. Rossz úton jár az is, aki ezt a felületet összetéveszt egy ingyenes hirdetési újsággal.

Nagyon sok lehetőség elhangzott az órán, egy-egy funkcióhoz rengeteg programot lehet használni. Például több blogszolgáltató is jelen van az interneten. A választás rajtunk áll, hogy melyiket alkalmazzuk. Illetve olyan sokfajta szolgáltatást igénybe vehetünk, hogy az ember egész napját avval tölthetné, hogy sorba nézi, melyik oldalon mi történt. Evvel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy itt is szelektálnia kell az embernek, mint az információt, hiszen nem tud mindenhol jelen lenni, vagy rengeteg energiát venne igénybe. Viszont kérdéses, hogy amikor egy jobb alkalmazás megjelenik egy funkcióra mennyire érdemes váltani? Hiszen a google+ nem tudta az előnyeit kihasználni a facebookkal szemben, míg a facebook hatalmas előnyt élvez az iwiw-vel szemben.  

Az eszközök, alkalmazások, kommunikációs csatornák áttekintése után úgy érzem, hogy sokat közülük a hétköznapok során is alkalmazzuk, de ténylegesen ismerjük-e őket? Például én nem hallottam még arról a lehetőségről, hogy facebookos e-mail címet lehet csinálni. Az emberek nem elég tudatosak és nem tapasztalják ki milyen lehetőségei vannak a szolgáltatásoknak, vagy a tájékoztatás marad el? Vagy egyszerűen tényleg nincs az embereknek idejük minden lehetőségét kiismerni? 

Források:

http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14767

http://www.hrblog.hu/soreo/2012/02/29/kozossegi-toborzas-linkedin-vagy-facebook/

http://www.hrblog.hu/soreo/2012/02/27/felreertett-linkedin/