Elmélyülés néhány alkalmazásban

Közösségi oldalak:

Szóba került a csoportba, hogy a facebookon keveredik a magánélet és a munkakeresés, és hogy ez mennyire jó?

Elkezdtem a kérdésen gondolkodni és arra jutottam, hogy ha álláskeresésről van szó az emberek felkeresik az ismerőseiket, hogy segítséget kérjenek. Ehhez nagyon egyszerű lehetőséget nyújtanak a közösségi oldalak. Nincs jobb ajánlás egy céghez, mint egy ismerős, aki igazolhatja az ember megbízhatóságát és ezáltal kiszélesednek a lehetőségek és azért könnyebb ezt megoldani a facebookon, mert ott mindenki fent van, míg a LinkedIn-n nem feltétlenül.

 A munkáltatók, munkaerő közvetítők megjelenésének okai, hogy így rengeteg embert el tudnak érni. E mellett olcsó a megjelenés, hiszen bárki létrehozhat egy csoportot, lapot a facebookon.

 Viszont mindezek azt eredményezik, hogy oda kell figyelnünk a közösségi oldalakon történő megnyilvánulásaiknak, hiszen az emberek nem szeretik, ha mindent tudnak róla a munkahelyén és emiatt esetleg hátrányosan megítélnék.

Egy fejvadász blogjából pár gondolat:

A fejvadászok már nagyon régóta használnak kiskapukat arra, hogy neveket szerezzenek erről az egyébként kontrollált platformról. A LinkedIn csapata igyekszik úgy finom hangolni a rendszert, hogy megmaradjanak a felhasználókat érdeklő pozitívumok, lehessen rá szolgáltatásokat építeni (vállalati toborzás, reklám, közösségek), azonban ne lehessen az adatbázist például spam-elésre használni, és összességében elriasztani az egyéb előnyök miatt regisztrált szakembereket.

Jelenleg a LinkedIn olyan mértékű fejlesztést illetve fejlődést tud felmutatni, hogy megjelentek az első "LinkedIn trénerek" is, akik a közösségi háló erejének optimális kihasználására oktatnak.

A LinkedIn legnagyobb előnye a fentiek mellett szerintem az ajánlásos rendszer. Ajánlhatsz másokat, és ők is ajánlhatnak téged - ez választásod szerint felkerül a profilodra. Ha egy fejvadász vagy HR-es megnézi a profilod, és azt látja, hogy volt kollégáid, főnökeid a legjobb szívvel ajánlanak, az mindenképpen pluszpont nem?

Az előző blogomban kevesebb szót ejtettem a geolokációs szolgáltatásokról , fényképmegosztásról és az e-portfolióról. Most ezeket fogom pótolni.

Találtam egy oldalt, ahol több geolokációs szolgáltatás össze volt gyűjtve, az órán elhangzottak mellett még rengeteg lehetőség van.

Geolokációs szolgáltatások:

Foursquare: 2009-ben indult el ez a szolgáltatás, és ez az egyik legelterjedtebb, legsikeresebb. A szolgáltatás menete az alap folyamat: ha valaki bemegy egy boltba, belép onnan a rendszerbe, és ismerősei láthatják, hogy éppen merre jár. A Foursquare az egyik legbiztonságosabb szolgáltatás a geolokációs szolgáltatások között, mert csak a felhasználó által visszaigazolt ismerősök láthatják, hogy hol van a felhasználó, mások nem. Ezenkívül a felhasználó még az ismerősei között is válogathat, hogy ki számára legyen látható a bejelentkezése, mozgása.

A biztonsági intézkedések mellett a Foursquare bizonyos akciókkal tette érdekesebbé magát felhasználói körében. Például, a Gap ruházati üzletlánccal kötött szerződésének következtében minden felhasználó 25%-os kedvezményben részesül, ha be van jelentkezve valamelyik üzletükbe miközben vásárol. Az Ann Taylor üzletlánc pedig minden ötödik bejelentkezés után 15%-os kedvezményt ad, emellett hatvan napos periódusokban a legtöbbet belépett felhasználó lesz a hely aktuális „polgármestere”. A rang mellé 25%-os kedvezmény boldog tulajdonosa lesz a felhasználó.

Gowalla: Ez a szolgáltatás kicsit más, mint a Foursquare, mivel a Gowalla az utazással és a turizmussal kapcsolatos élmények, emlékek gyűjtésével foglalkozik. A felhasználó bejelentkezik egy bizonyos helyről a rendszerbe, és minden bejelentkezésről virtuális pecsétet kap a virtuális útlevelébe. Ezt, mint egy útinaplót tudja mutogatni barátainak, ismerőseinek, mialatt meséli hol járt és mi szépet látott. Ezen kívül lehetősége van digitális szuvenírek vásárlására, melyeket később valódi ajándékokra is be tud váltani, például mozijegyre, ajándéktárgyakra. A Gowalla sokat tesz azért, hogy a szolgáltatását minél többen használják, mivel végigjárható útiterveit olyan oldalak ajánlásával és segédletével tervezi meg mint a National Geographic.

Facebook Places: Ez a szolgáltatás lényegében a Foursquare a Gowalla és a Facebook összekeveréséből áll, némi kiegészítővel.

A Facebook megpróbál a felhasználók kedvében járni oly módon, hogy üzleteket, szórakozóhelyeket ajánl. Vagyis, ha a felhasználó adatlapján érdeklődési körnek be van jelölve a sport, és a felhasználó tagja egy bicikli egyesületnek, egy hegymászó körnek, valamint elment több sporteseményre, akkor a Facebook nem könyvesboltokat vagy cipőboltokat fog felajánlani a felhasználónak, hanem sportszerboltokat, sportruházattal foglalkozó üzleteket.

Ha már az adatlapról volt szó, megemlíteném még azt is, hogy hasonlóképpen, mint a Facebooknál itt is lehet véleményezni és lájkolni. Viszont hozzá kell tennem, hogy amikor a Facebook Places kijött 2010 augusztusában még csak az USA-ban volt elérhető.

A biztonsági intézkedések a Facebook Placesnél kimerülnek annyiban, hogy a felhasználó eldöntheti, hogy mennyi információ mennyi ideig jelenjen vagy ne jelenjen meg róla. Mark Zuckerberg szerint sok lehetőség rejlik a beállításokban, mert ha akarjuk, nem jelenik meg rólunk semmi.

Whrrl: A Whrrl a geolokációs szolgáltatás közösségi oldalát próbálta megfogni. Itt ugyanis a felhasználók helyi csoportokba szerveződhetnek érdeklődési körük, szokásaik szerint. Csoport bármi lehet: japán manga rajongóktól kezdve a Dunán evezős klubon át párizsi vásárlás mániásokig bármi.  

Ilyen csoporthoz tartozni nem csak a közösségi élmény miatt éri meg (hány különböző ruhaboltból tudunk bejelentkezni egy időben), hanem azért is, mert minél gyakrabban vesz részt a felhasználó egy közösségi megmozdulásban, annál több kedvezményben részesül. Ugyanis egyes helyekre történő bejelentkezésért pontokat kapnak, melyeket később beválthatnak, emellett azért is kaphatnak pontokat, ha ezeket ismerőseiknek, barátaiknak, csoportjaiknak továbbajánlják.

MyTown: A MyTown inkább játék, mint szolgáltatás. A Monopolyn alapul az ötlet.  Ha bejelentkezünk egy helyre, azt megvehetjük virtuális pénzért. Ezután bárki, aki bejelentkezik arra a helyre, amit mi már megvettünk, fizet nekünk, persze csak virtuális pénzzel. A játékban helyeket vehetünk, eladhatunk, cserélhetünk, ugyan úgy, mint a Monopolyban. Extra szolgáltatásokat is tartogat számunkra a szolgáltatás, például, ha elfogy a virtuális pénzünk vehetünk igazi pénzért magunknak virtuálisat.

 

Érdekes megfigyelni, hogy szinte mindegyik geolokációs szolgáltatás becsempészett egy kis játékot a szolgáltatás mellé. Emlékszem, amikor kisgyerek voltam imádtam Monopolyzni. Viszont hiányolom a kulturális célokra való alkalmazását, illetve, hogy nincsenek nagyon elterjedve. Órán is elhangzott, hogy a művelődési házaknak, múzeumoknak és egyéb kulturális intézményekben is rejlik benne lehetőség. Fontos tartom, hogy ilyen célból is a jövőben minél többet ki legyen használva.

Fényképmegosztás:

Fényképmegosztásról az jutott eszembe, hogy jobban megismerhetőek evvel egy-egy helyszín, akár ha a nyaralást tervezzük előtte feltérképezhetjük, hogy mit érdemes megnézni az adott településen. Illetve, hogy az ilyen szolgáltatások révén akár be is járhatunk egy múzeumot, de lehet, hogy ezt a lehetőséget már használják a múzeumok.

A virtuális térrel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy lehetséges lehetne egy könyvtárat benne létrehozni, ahol hogyha az avatarommal megjelenek, akkor egyszerűen leveszek egy könyvet a polcról és már olvasom is, így akár többen is olvashatnánk egy könyvet. Habár lehet, hogy már vannak ilyen lehetőségek, akár már az SL-ben is, viszont ezt az alkalmazást nem ismerem.

Ebből is látszódik, hogy a virtuális térnek rengeteg kihasználatlan területe van még és egyre bővülő és terjeszkedő alkalmazásról van szó. Egyre inkább azt érzem, hogy csak az emberi képzelet szabhat határ ennek a lehetőségeknek. Hiszen egyre inkább bebizonyosodik, hogy az oktatás területén is mennyi lehetőséget rejt magában.

 

E-portfólió:

A jegyek köztudottan nem igazán befolyásolnak semmit, és ez talán nem is akkora baj, vagyis fontosabban fogalmazva nem ez a hangsúlyosabb probléma. Szükség lenne arra, hogy bárki betekinthessen a munkásságunkba és holmi egyezményes jelrendszer alapján (osztályozás), amit senki nem is láthat, mert a diplomára csak a végső jegy kerül. A portfólió egy dokumentumgyűjtemény, vagy dosszié. Mennyivel lenne nagyobb a különbség, ha az 5 év alatt folyamatos portfólió rendszerrel be kéne mutatnunk, hogy egy-egy évközi feladatot hogyan oldottunk meg, továbbmegyek; milyen projektekben vettünk részt, aktív volt-e az illető a közösségi munkába, segítette-e a csoport tanulását, hozott-e az egyes órákhoz olyan kiegészítő anyagokat, amik segítették az informális oktatást is? Természetesen itt már nagy lemorzsolódás lenne, végül is 5 évet végig teljesíteni lazsálás nélkül, annak a tudatában, hogy bármelyik házi dolgozat vagy beadandó bekerülhet a hivatalos portfóliónkba, elég ijesztő. De talán csak szokás kérdése. Nem állítom azt, mintha nem lennének erre törekvések. A portfólióztatás módszerét használják a felnőtt- és a felsőoktatásban is. Csak valahogy még mindig nincs akkora hatása. (http://konnektivizmus.wordpress.com/2011/05/23/eportfolio-lehet-az-uj-ertekeles-a-felsooktatasban/)

Idevágó Szerencsé György tanulmányának részletei is: Az elektronikus portfólió készítési folyamata feltételez sok olyan képességet és készséget, amelyek az élethosszig tartó tanulás során egyre jobban fejlődnek. Ezek a személyes tulajdonságok többet foglalnak magukba, mint pusztán technikai tudást, hiszen kapcsolódnak hozzájuk azok az egyéni elgondolások, amelyek megosztásra érdemesek és később összetettebb gondolattá fejlődnek. Az a képesség, hogy személyes leltárt tudunk készíteni saját szellemi terméseinkből, az élethosszig tartó tanulás során felbecsülhetetlen értékűnek bizonyul. Gondolatban teszünk egy lépést hátra, és áttekintjük a saját tudásunkat, összehasonlítjuk azzal, amit igazán tudni szeretnénk – ez az egyik leghatékonyabb módja annak, ahogyan előkészülünk lelkileg az EP létrehozásához. Az ehhez szükséges képességek köre széleskörűen kiterjedt. Találhatunk közöttük számos hagyományos tudástípust is, de jelen van nem kevés olyan, amelyik szorosan kötődik a legfrissebb technológiai változásokhoz.

Az egész tanulási folyamatba fektetett energia és idő hosszabb távon nagyon jól megtérül.

Az EP készítése alatt elsajátított tudás majdnem olyan, mint ami a honlapok készítéséhez szükséges, eltekintve a céloktól és a célközönségtől. Tágabb értelemben, az EP készítésének megtanulása olyan infó-kultúrához vezet, amelynek előnyeit egész élethosszig élvezhetjük. Többek között az EP készítéséhez és fejlesztéséhez szükséges fogalmi és logikai képességek: ötletroham (brainstorming), információkeresés, tudásszervezés, osztályozás, vázlatkészítés, folyamattervezés, írás, vizuális tervezés, művészi szerkesztés.

A feltételezett technológiai tudás legfontosabb alkotórészei: alapvető informatikai készségek, például állományok kezelése, grafikus alkalmazások használata, szöveg, grafika és multimédiás adat előkészítése, honlapok közzététele, igényes bíráló értékelés, használhatóság beazonosítása, hatékonysági elemzés.

Nagyon hasznosnak látom az e-portfoliót, hiszen egy helyen összegyűjthetjük a szakmai anyagainkat. Fontosnak tartom, hogy az oktatásban is fontos szerepet töltsön be és minél hamarabb megismerkedjenek a tanulók, hallgatók evvel a lehetősséggel.

Az e-porfólióról videóban:

http://www.youtube.com/watch?v=6B3tujXlbdk

A végére egy kis szösszenet:

A FACEBOOK tudni akarja, hogy éppen mire gondolsz!
A TWITTER tudni akarja, hogy éppen mit csinálsz!
A FOURSQUARE tudni akarja, hogy éppen merre vagy!
KUTATÁSOK KIMUTATTÁK, HOGY AZ INTERNET LASSAN OLYAN LESZ, MINT EGY HISZTIS BARÁTNŐ! :DD