A lemaradokról

A többiek blogjában sok helyen olvastam, hogy ki hova sorolná be magát az alkategóriák közül, én ilyenekbe nem szeretnék mélyebben foglalkozni, szerintem nem is ez a lényeg, hanem hogy fogadjuk az IKT eszközöket és mennyire vagyunk nyitottak az újdonságokra. Illetve engem jobban foglalkoztat a leszakadók, elsősorban az idősek helyzete és hogyan lehetne az ő helyzetükön javítani. Evvel kapcsolatban több érdekes forrásra is bukkantam a neten, több kutatás is volt, ami az 50 éven felüliek internet használati szokásait vizsgálták. Rábukkantam az Európai Unió kezdeményezésére, a szolidaritás és együttműködés napja és éve program keretében. Találtam egy videót is, ami ezt az eseményt hirdeti: „4 millió 50 év feletti többségének még ismeretlen az internet lehet, hogy szüleid, nagyszüleid is köztük vannak. Itt az ideje, hogy segíts. Vigyél magaddal örömet és számítógépedet is, ha teheted. Talán emlékszel ők is tanultak veled. „ Ennek az a célja, hogy elősegítse a fiatalok és az idősebb nemzedék közötti megértést azzal, hogy lehetőséget biztosít a két csoport számára a személyes tapasztalatok és az ismeretek cseréjére.

A magyarországi idős korosztály információs írástudása és motivációiról szóló kutatásban vizsgálták a magyar idősek életminőség javító eszközökkel kapcsolatos képességeit és attitűdjeiket.

Az eredmények alapján az idősebb korosztálynak azok a tagjai, akik használják az internetet, többnyire sikeresen megtanulták a kezelését és önállóan képesek élni az előnyeivel. Az adatok alapján megállapítható, hogy az időseknek az információs társadalomba való bevonása terén jelentős feladatok várnak a képzésre és az ismeretterjesztésre.

Megállapítja az elején, hogy a nyugati társadalmak információs társadalmában a további fejlődés kulcsterülete az idősek bevonása. Ezért az Európai Unió irányelveiben gyakran jelenik meg az idősek életminőségének javítására irányuló törekvés, az elfogadható, önálló és teljes jólét érzetének biztosítása.

A tanulmányban több lehetőséget is felsorolnak az idősek bevonására. Képzés, ismeretterjesztés, hardverek, az idősbarát eszközök és infrastruktúrák, szoftverek fejlesztése. Több az időseknek szóló weboldal, közösségi oldal, új alkalmazás jelent meg, akadnak olyan telefon és internet szolgáltatók, akik kínálnak képzéseket és eszközöket. Magyarországon a Telekom és a UPC kínál az időseknek szóló képzést ingyen vagy jelképes összegért. Az időseknek szóló képzésekben kiemelkedő szerepe van a civil szervezeteknek is. Nagy sikere van a „Kattints rá, Nagyi” és a „Szépkorú Netszoba” programoknak, illetve már vannak olyan programok, ahol a diákok tanítják az időseket (http://www.intergeneracio.hu/2012/02/13/dikok-tantjk-a-nagyikat-a-budapesti-muvelodsi-kzpontban/#more-191). Emellett az IKT használatának oktatásáról az idősek körében útmutatást ad Mimi Larsson: Az idősebbek bekapcsolódása az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásába- a gyakorlatban (http://epa.oszk.hu/01900/01963/00016/pdf/infotars_2006_06_01_091-106.pdf).  Az eszközök között szerepel a Doro HandleEasy 326gsm mobiltelefon és a Microsoft által fejlesztett, időseknek készült SeniorPC. 

A digitális eszközök felhasználói között is legalább olyan mély tudásszakadékok húzódnak, mint a használók és nem használók között állapítják meg a tanulmányban.  A különféle hozzáértési szintek, a készségek és az értékteremtő vagy csak reproduktív használati módok között a használók körén belül fennálló különbségek megragadása nagyon nehéz, de a magyar információs társadalom versenyképességének megítélése szempontjából kulcsfontosságú problémának ítélik meg.

Az 50-75 évesek eszköz használati képessége és szokásai közötti különbségre világítanak rá az eredmények. 69,5% képes egyedül beállítani a TV csatornákat; megkérdezettek fele, 46,5% képes egyedül is SMS-t küldeni; negyedrészük, 23,2 % tud egyedül is kinyomtatni dokumentumokat az internetről. 31,9% tud önállóan szöveget írni a számítógépen.

A vizsgáltak egynegyede tudja megbízhatóan és sokoldalúan használni az internetet. E-mail üzeneteket egyedül küldeni és fogadni, illetve azokat elolvasni a megkérdezettek 26,9%-a képes, egy adott weboldalt az idősek 25,4%-a találna meg egyedül, de képeket vagy dokumentumokat már csak 18,4%-uk tudna önállóan letölteni. Skyp-on egy ismerőst a megkérdezettek 15,5%-a tudna önállóan felhívni. Ebből azt állapítják meg, hogy minden ötödik idős embernek van egyáltalán esélye arra, hogy bonyolultabb műveleteket is végrehajtson, például igénybe vegye az e-kormányzati szolgáltatásokat. Valljuk be ez elég csekély arányú részvétel.

A tanulmányban felhívják a figyelmet arra, hogy nem tudásbeli, hanem internet-hozzáférési szakadékról van szó. A megkérdezettek 29,6%-ának van otthon internete, és ebből 90,8% képes elektronikus úton önállóan levelezni, 85,8% egyedül rátalál a keresett weboldalra, 62% képeket és dokumentumokat is tud önállóan letölteni és 52,3% Skype programmal önállóan fel tudja hívni ismerőseit. Ami azt jelenti, hogy az idősebb korosztálynak azok a tagjai, akik használják az internetet, túlnyomó többségükben sikeresen megtanulták a kezelését, és önállóan képesek élni előnyeivel.

A kutatás során vizsgálták azt is, hogy ha rendelkezésre állna segítség akkor az arányok hogyan változnának. A megkérdezettek azt nyilatkozták, hogy kis segítséggel már meg tudnák oldani a feladatokat.

	Önállóan el tudja végezni	Segítséggel tudja elvégezni	Semmiképpen se tudja elvégezni
Weblap megtalálása	25,4%	20,1%	52,3%
Képek, dokumentumok letöltése	18,4%	23,5%	55,8%
Skype használata	15,5%	23,7%	58,4%

Az adatok igazolják, hogy fontos szerepük van a társadalmi közvetítők szerepére nemcsak a képzésben, hanem a biztonságérzet növelésében is. A közvetítők segítségével a digitális eszközöket használók köre átlagosan legalább ötödével növelhető olvasható a tanulmányban.

A megkérdezettek 81,4%-a valamelyik családtagjától vagy rokonától kapott segítséget egy-egy technikai eszköz beállításához. Barátoktól, szomszédoktól a negyedrészük, valamilyen más szakembertől 16,6% kért segítséget.

Egy másik kutatásban is vizsgálják ki hol és hogyan tanult meg internetezni. Kiemelik, hogy az idősebbek esetében különösen fontos az, hogy eljussanak hozzájuk az ezzel kapcsolatos információk, illetve legyenek olyan lehetőségeik, ahol akár szervezett, akár szervezetlen formában elsajátíthatják az internet használatát.

A digitális bevándorlónak tekinthető idősebbek azonban sokszor valamilyen külső segítséggel tanulták meg a világháló (és általában a számítógép) használatát. Itt a „tanár” szerepét leggyakrabban a közvetlen családtagok töltik be – mégpedig minden bizonnyal a fiatalabb rokonok: az 50 év felettiek 46%-a így tanult meg internetezni. Vagyis sok esetben egyfajta fordított szocializáció valósul meg: a „gyerekek” tanítják a „szülőket” a világ megértéséhez szükséges ismeretekre.

Bár az idősebbek körében gyakoribb, hogy valaki a munkahelyén, vagy szervezett képzésen sajátítja, sajátította el az internet használatát, ebben a korcsportban sem ritka, hogy valaki saját maga, segítség nélkül tesz szert ezekre az ismeretekre – így tett az 50 év felettiek csaknem harmada. Ők többségében a magasabban iskolázott (diplomás), jó anyagi körülmények között élő, budapestiek közül kerültek ki.

Visszatérve az előző tanulmány eredményeire, elmondható, hogy a televízió továbbra is fontosabb és megbízhatóbbnak ítélt információforrás, mint az internet. A megkérdezettek 13,9%-a használja gyakran vagy nagyon gyakran információszerzésre az internetet. Ebből következik, hogy még azok közül is, akik önállóan képesek egy weblapot megtalálni, csak minden harmadik személy használja elsődleges információforrásként az internetet.

Egy másik meglepő adat, hogy a háromgenerációs családokban a gyerekek 14,4%-a, a szülők 9,9%-a, a nagyszülőknek viszont már csak 1%-a használja minden nap az internetet. Pedig ezekben az otthonokban lehetőségük lenne a gyakoribb használatra. Viszont felvetődik a kérdés, hogy érdektelenségből nem használja vagy, mert nem tudja kezelni, pedig a segítség az ilyen családokban közel van. (Erre a kutatás nem tért ki.)

Vizsgálták az idősek nyitottságát a technikai eszközök iránt és az életminőséget javító szolgáltatások igénybevételét (felíratatnának-e receptet az interneten, tájékozódnának-e online egészségügyi kérdésekben, használnák-e az intelligens otthonok nyújtotta szolgáltatásokat). Arra jutottak, hogy akiknek az otthonában még nincs jelen az új technológia (jelen esetben az internet), azok, nem nyitottak az új megoldásokra sem, s a róluk alkotott véleményük esetleges, véletlenszerű. Ez az összefüggés azt mutatja, hogy idősek körében szükség van az új technológiai lehetőségek megismertetésére. Azok, akik már rendelkeznek internet hozzáféréssel az otthonukban, sokkal nyitottabbak, és a véleményük is koncentráltabb. Viszont az idősek között a technológia megítélésében az mutatkozik, hogy a fenti szolgáltatásokat nem próbálnák ki, annak ellenére sem, hogy már ismerős számukra.

Összességében a tanulmányban arra az eredményre jutottak, hogy az idősek hozzáállása az új információs és kommunikációs eszközökhöz jelenleg az idegenkedés jellemző. Illetve az érdeklődők túlnyomó többsége is még bizonytalan. Az idősebb korosztálynak azok a tagjai, akik használják az internetet, nagyrészük sikeresen megtanulta a kezelését és önállóan képesek élni előnyeivel. Ez példaként szolgálhat a bizonytalanok számára. Kiemelik, hogy a társadalmi közvetítők segítségével valóban csökkenhet a digitális megosztottság és potenciálisan leküzdhető az idősebb generációk kimaradása az információs társadalomból.

Az én végkövetkeztetésem pedig az, hogy az idősek is kezdenek nyitottak lenne az IKT eszközök iránt, viszont a megbízhatóságuk még mindig kérdéses számukra. Viszont ha van lehetőségük megismerkedni ezekkel az eszközökkel csökkenhet a bizalmatlanság. Fontos szerepet tulajdonítok az andragógusoknak az idősek IKT képességeinek fejlesztésében. Az idősek oldaláról viszont szükség van a kellő motivációra, hogy belevágjanak a technikai eszközök megismerésébe. 

Forrás:

http://epa.oszk.hu/01900/01963/00031/pdf/infotars_2009_09_04_049-054.pdf

http://www.intergeneracio.hu/wp-content/uploads/2011/12/UPC_ITHAKA_Gener%C3%A1ci%C3%B3s-hidak.pdf