Digitális kompetencia, digitális műveltség, digitális állapolgárság

Fogalmak fogságában:

 

A kompetenciákkal kapcsolatban szóba került, hogy miért oktatnak egy-egy tantárgyat. Emlékszem kisiskolás koromban nem szerettem a fizikát és kémiát és sose láttam értelmét, hogy miért tanuljuk. Mindig bátyámhoz fordultam evvel a kérdéssel, igaz már nem emlékszem mit válaszolt, de miután kipanaszkodhattam magam könnyebb volt folytatni a tanulást.

Az előző blogban részletesen kitértem a gyermeki tanulás jellemzésére, amikor a környezet vizsgálata, megfigyelése, illetve a felfedezés jellemző. Majd ennek helyébe lép a magyarázat. A gyerekek is elkezdenek kérdezni és egyre inkább ez válik jellemzővé a felfedező tanulás helyett és ez válik kézenfekvőnek, hogy előbb kérdezünk, mint hogy utánanéznénk, hiába áll rendelkezésünkre az internet, amin pillanatok alatt információhoz jutunk.

Az előző órán több fogalomról is szó volt. A talált forrásokban még több. Rab Árpád: Digitális kultúra című tanulmányában említést tesz az információs írástudás fontosságáról, ami nem bizonyos eszközök használatának, kezelésének képességét jelenti, hanem az információ elérésének és felhasználásának képességét. Azt állapítja meg, hogy az információs társadalom polgára a jövőben nem élhet meg nélküle.

Továbbá szerepel a hipertext írástudás, ami a hipertextből nyerhető tudás megszerzésének képessége. A digitális írástudást pedig a hipertext és multimédiás üzenetek olvasásának és megértésének képességét jelenti a tanulmány alapján.

Számomra kérdéses, hogy az információs írástudás külön kompetencia, vagy kiegészíti a digitális kompetenciát, vagy az egyik a másik fokozata?

Érdekes megfigyelni milyen fogalmakat használnak a technikai eszközök használatával kapcsolatban. Ezek után kíváncsian várom, hogy hogyan fogják definiálni a blogírási képességét, a twittelési képességet…

Ezekről még nincs szó, de Bakos Eszter tanulmányában külön említést tesz az audiovizuális műveltségről, médiaműveltségről, digitális műveltségről.

Az audiovizuális műveltség annyit tesz, hogy az audiovizuális tartalmakhoz való hozzáférés, azok kritikus szemlélésére és megértésére, illetve az ilyen típusú tartalmak létrehozásának képessége, amihez társul a szerzői jogok tiszteletben tatása.

A médiaműveltség meghatározása nem egységes.

Koltay Gábor megfogalmazása alapján a médiatudatosság olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyek alapján a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát.

A Médiatudatosság Európai Chartájában a médiaművelt ember képességei kerülnek meghatározásra, ami azt jelenti, hogy a hatékony használattól a tájékozott fogyasztói döntésen át a sértő tartalmak azonosítására és elkerülésére való képességig számos tulajdonságot felsorol.

Szorosan összekapcsolódik az írástudásra is, amely nem csak a gondolatok leírását jelenti, hanem akár egy hétköznapi ember által audiovizuális, digitális vagy online tartalom létrehozását is, mint az otthoni videó-készítés vagy közösségi oldalon való hozzászólás, fórum létrehozása (Bakos Eszter)

Illetve annak a képessége, hogy a kommunikációkülönböző formáihoz hozzáférjünk, ezeket a formákat elemezni, értékelni és előállítani tudjuk. (Key Facts, 2003)

Digitális műveltséghez elsősorban egy magas szintű technikai tudás kell. A tudás lényege a digitális eszközök megfelelő kiválasztása, használata egyrészt (Bakos Eszter).

A digitális technológia számos lehetőséget biztosít a kommunikációra, szolgáltatások igénybe vételére, szórakozásra és interaktivitásra (Viviane Reding).

Információsan művelt személy az, aki felismeri, mikor van szüksége információra, hogyan található meg, és hogyan használható fel a tanulásban. (ALA, 1989)

Koltay Gábor egyik tanulmányban a következő gondolatok szerepeltek, a digitális írásbeliség sokkal közelebb áll a nyomtatás elterjedése előtti szóbeliséghez. A digitális média a szöveget, a képet, a hangot és az adatokat kombinálja egymással, az összetettebb üzenetet pedig mi, a befogadók is összetettebb módon, multi-mediális érzékeléssel, multi-hálózatokba csatlakozva érzékeljük.  A digitális kultúra eredményeképpen alapműveltségünk átalakul interaktív, globális, bármikor és bárhonnan elérhető, multimédia-jellegű tapasztalataink összességévé.

Most már rengeteg jelzővel tudom magam illetni, egyik jobban hangzik, mint a másik. Vagy az egyik következik a másikból? Ha médiaműveltségem magas, akkor a digitális műveltségem is kitűnő?

Számomra még mindig felvetődik az a kérdés, hogy az IKT kompetenciákat, a digitális kompetenciát hogyan lehet elsajátítani. Hiszen ha azt vesszük, hogy tantárgyakba ágyazottan is át lehet adni akkor melyik tantárgy fedi le ezt a kompetenciát?  Mellesleg az „alapanyag” se elhanyagolható, hiszen egy olyan diáknak, aki minden napját a számítógép előtt tölti lehet, hogy annyi mindent már nem kell átadni, míg aki alig használta ezeket az eszközöket annak minden újdonság lehet. Emellett a hozzáállás is sokat számít, viszont minél idősebb az ember ezt annál nehezebb formálni. Akkor mégis mi a megoldás? Vagy hagyni kell, hogy mindenki maga fedezze fel, illetve jöjjön rá, hogy valami hasznosból marad ki?

Az érték kérdése is erősen hozzátartozik. Hiszen sokan úgy gondolják, hogy az eszközök nélkül is és a kezelésükhöz szükséges tudás nélkül is megvolt eddig. A szakirodalmakban olvasott digitális szakadék hatására mennyire kerülnek még hátrányosabb helyzetbe azok, akik lemaradnak. Vagy ez nem is jósolható be. Hiszen elboldogul a technikai eszközök használata nélkül is. Nehéz szerintem ennek a helyzetnek a megítélése, mivel nem lehet tudni, hogy mennyivel lenne jobb a helyzete, ha kihasználná az IKT eszközök adta lehetőségeket. Példaként az jut eszembe, hogy ha a tanár úr ír egy ajánlást a Linkdinemre, akkor kapva kapnak majd utánam a munkaerőpiacon, vagy azt sem tudják mit jelent az, hogy részt venni konnektivista csoportmunkában?

Visszatérve egy kicsit a technika használatra, és a technika „ördögére”, lehet, azért használják ezt a jelzőt, mert nem ismerik a működési mechanizmusokat és tényleg csak annyit látnak belőle, hogy újabb és újabb rendszerek működését kell megtanulni és az időt veszi el.

Elhangzott órán, hogy a digitális eszközök használatához szükség van az alapkompetenciák meglétére. Viszont az alapkompetenciák elsajátítása lehetséges-e a technikai eszközök segítségével, beépítésével? Hiszen egyre több törekvés van arra, hogy minél kisebb korban elkezdjék a gyerekeket megismertetni a technikai eszközökkel. Számomra úgy tűnik, hogy akár lehetséges is lehet. Hiszen az interneten megjelenő információkhoz szükség van az olvasás és szövegértés képességére. A különböző forrásokból nyert információk feldolgozásához, az összefüggések meglátásához szükséges a szintetizálás. Viszont ha az interneten gyorsan hozzájutunk az információkhoz és tudjuk, hogy hol keressük, akkor az ismeret bevésése már nem lesz annyira meghatározott.

Egy gyerek fel tud nőni ezekhez a feladatokhoz már kiskorában? Vagy folyamatosan alakul ki? Vagy pedig a hátrányára lesz és elkezdi az internet, technika adta kiskapukat (ctr,c+ctr,v=házi, önszavazás) kihasználni. Vagy, hogy mérem fel, hogy a gyerek már felkészült a technikai eszközök használatára. Vagy ez is majd kialakul, amikor felelősségteljesen kezd el gondolkodni? Viszont ennek ellent szól a múlt heti előadásban felvázolt önjellemzés, amiben a fiatalok felelőtlennek vallották magukat. Mennyire lehet tudatosan felkészíteni a gyerekeket az IKT eszközök használatára? És milyen módon?

Az óra végén említésre került az etikus, tisztességes viselkedés az online térben. Pár negatív példa említése után azon kezdtem el gondolkozni, hogy a virtuális térben ez miért működik másképp. Miért gondolják úgy az emberek, hogy észrevétlenül „csalhatnak”? Arra jutottam, hogy a tanár is más szerepet tölt be és nem olyan közvetlen a szerepe, mint egy osztályteremben, hiszen ha puskázáson kapnak, akkor rögtön elveszi a tanár a dolgozatot. Erre találtam egy frappáns gondolatot Rab Árpádnál, hogy az elkövetkező évtizedekben minden bizonnyal el fogjuk fogadni a digitális tett, a digitális szó és a digitális tárgy is mindenféle értelemben valódi tett, valódi szó és valódi tárgy. Illetve ezt kéne tudatosítani már gyermekkorban. Elgondolkodtató az is, hogy mindenki saját magáért tanul és mégis valaki a könnyebb utat választja, és nem felelősségteljesen viselkedik és próbálja kihasználni a kiskapukat. Emellett fontos kérdés a tudatosság is. Hiszen ez sem elhanyagolható tényező az IKT eszközök használatánál. Ez sem egyenlő az eszközhasználattal. 

Források:

http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_04_tel/08_mediamuveltseg_digitalis_irastudas/

http://www.e-tudomany.hu/etudomany/web/uploaded_files/Bakos_Eszter__A_felnvekv_generci_szmra_fontos_j_mveltsgek_a_XXI_szzadban.pdf

http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/11_Rab_digikult.pdf