Egy hét leforgása alatt...

Az elmúlt egy hétben rengeteg blogbejegyzést olvastam és sok tanulsággal szolgált. Próbáltam a héten bővíteni a tudásomat ebben a témakörben. Összefoglalom mire sikerült jutnom.

Csepeli György- Prazsák Gergő: Örök visszatérés? című könyvében olvasható a kérdőíves kutatásukról, ami 2008-ban zajlott.

Ezek alapján egy kis statisztika:

Vizsgálták az internethasználat során az elmúlt egy hónapban végzett tevékenységeket:

e-mail küldése, fogadás 97%

skype használata 30%

blogolvasás 26%

videoblognézése: 19%

blogírás 11%

videoblog készítése: 7%

(Téma szempontjából a legfontosabbakat emeltem ki)

Nem tudom megítélni, hogy ez soknak vagy kevésnek számítanak-e, hiszen a hét folyamán sok szó (írás) esett a tudásmegosztásról, ilyen szempontból viszont kevésnek ítélem meg. Illetve olyan lehetőséget senki nem írt, hogy wikipédia bejegyzést készített volna. Lehet, hogy ezt felmérnék elenyésző lenne azoknak a száma, akik szerkeztették volna.

Viszont a tanulás szempontjából kiemelendő a wikienciklopédia olvasása. Arra jutnak a felmérés során, hogy az online térben megjelenik a másodlagos szóbeliségre épülő új tanulási forma. A skype használata és a digitális fényképek küldése tevékenységek bekerültek a főkomponensek közé. Azt a következtetést vonják le, hogy az előbbi esetén telefonos segítséget vehettek igénybe a tanulók, míg az utóbbi lehetőség kihasználával viszonylag könnyedén csereberélhetik egymással az általuk az internetről letöltött vagy például az iskolai órákon mobiltelefonnal lefényképezett vizuális anyagokat. Számomra újdonságként hatnak ezek a kihasználási lehetőségei a telefonnak.  Nem volt még rá példa, hogy egy órai jegyzetet lefényképeztem volna és továbbküldtem volna valamelyik osztálytársamnak, pedig a lehetőség adott rá. Mondjuk olyan eset fordult elő, hogy az olyan könyvekből fényképeztem már le pár oldalt, amit nem lehetetett kikölcsönözni a könyvtárból és később is szükségem volt az információra, de ezt nem osztottam meg másokkal.

Jegyzetelés kapcsán annyit említenék meg, hogy a saját jegyzeteimben általában kulcsszavakat szoktam leírni, illetve az óra folyamán felmerülő gondolatokat. Illetve egy óra jegyzetben sokkal egyszerűbb egy nyíl karaktert használni, mint a technikai eszközökben. És ezáltal, hogy ilyen jelzéseket használok még átláthatóbb lesz.

A könyvben (Örök visszatérés?)  megfogalmazódik az a gondolat, hogy: „Az információs társadalom nem ismeri az eredendő megkülönböztetést a hatalommal rendelkezők és a hatalom nélküliek között. Az információs kor viszonyai minden más korábbi korszak viszonyaihoz képest nyíltabb és tisztességesebb versenyt teremtenek a gazdasági, kulturális, politikai és kapcsolati tőkék megszerzésére. A pálya korlátlan. Mindenki indulhat a versenyen.” A lehetőségek adott és szinte korlátlanok.

Evvel kapcsolatban kapásból a munkahelykeresés ugrik be. Az álláshirdetések nagy része interneten jelenik meg. Ide nemcsak a Linkedin-t sorolnám, hanem, hogy közvetlenebbül fel tudjuk ismerőseinket keresni. És már kapásból le van maradva az aki nem rendelkezik technikai eszközökkel vagy olyan környezetben lakik, hogy nincs lehetősége kihasználni az internet adta lehetőségeket.

A wikileaks esete is eszembe jutott, kiszivárogtatott kormányzati és egyéb dokumentumokat és utána hajtóvadászat indult ellenük. Mégis a hatalom ellenőrzi és kontrollálni próbálja az internetes felületeken megjelenő tartalmakat.

A könyvben további érdekes gondolatokat olvastam: a kreatív réteg és az internet esetében egyaránt meghatározó elv a plurarkia. Ez az elv olyan rendszert eredményez, amelyben minden részt vevő a saját sorsáért felel, „minden résztvevő a maga sorsának kovácsa, de nem egyedül, hanem közösségi státuszt betöltve, amit maga vív ki magának. Az új plurarkia egyetemes és globális.” Nagyon fontos, hogy a kreativitás, az újítóképesség, a meggyőző erő, a teljesítmény számít. És ha belegondolunk, hogy milyen rohamosan fejlődik, a technika avval csak az tud lépést tartani, aki maga is képes a fejlődésre és az innovációra. Digitális írástudóknak is folyamatosan fejlődniük kell. Aki egy kis időre is megáll lemaradhat, kimaradhat.

Másképp fogalmazva : A sors újra osztja a lapokat. Az információ válik a legfontosabb jószággá. Mindenki juthat információhoz, csak hozzá kell férnie, fel kell dolgoznia, használnia kell. Gyorsan avul, amit ha meg is szerez valaki, újból harcba szállhat a legújabbakért. (Csepeli-Prazsák, 2010)

A következő gondolat, ami megragadott, hogy: „A kreativitás kulcsa a tudáshoz való hozzáférés.” De fordítva is igaz lehet a tudáshoz való hozzáféréshez kreativitásra van szükség, ha arra gondolok, hogy milyen módon keresem az információkat, hogyan jutok hozzájuk vagy éppen hogyan szelektálom. Az sem mindegy, hogy egy keresőprogramban milyen kulcsszavakkal keresem meg a számomra szükséges információkat és milyen keresőprogramot használok, milyen forrásokból bővítem a tudásomat. A folyamatos informatikai változások gyökeresen átalakítják a tudáshoz való hozzáférés módját és ütemezését.

Habermas gondolatában megfogalmazódik, hogy az internet az uralommentes kommunikáció tere, mivel ami egyszer az internetre felkerül, azon nagyon nehéz bárkinek uralkodnia. Csak az számít, hogy hányan figyelnek oda. Mindenkinek a maga felelőssége, döntése, hogy mire figyel oda, mit olvas el, kinek hisz. A résztvevők többsége dönti el, hogy mi van az élen és mi kerül háttérbe.  A konnektivista csoportnál is megfigyelhető, hogy ahol több a komment, arra több figyelem koncentrálódik és többen olvassák el azt a bejegyzést.

A részvételen alapuló, uralommentes kommunikáció a társadalmi szerveződés és a demokrácia új formájának ígéretét hordozza, ami persze nem magától értetődő. Az ígéret csak akkor válik valóra, ha a részvétel az autonómia, a felelősség és a hozzáértés elvein alapul. Ezeknek az elveknek a hiányában az internetes nyilvánosság eltorzul, s a legvadabb érzések, a legprimitívebb gondolatok fórumává válik. (Csepeli, 2009) Teljesen egyetértek, azzal hogy felelősséggel tartozzuk, hogy mit osztunk meg az interneten. Vagy például mivel egészítjük ki a wikipédiát. A másik oldalról többen is arról számoltatok be, hogy egyes internetes közösségek nem működnek, mert nem interaktívak a tagok és csak marketing célokra használják. Facebook üzenőfalán is sokszor olyan információk jelennek meg, amik teljesen haszontalanok, melyik sztárral születtél egy napon, melyik munka illene leginkább hozzád,.. és még sorolhatnám. Amióta beléptem a konnektivista csoportba nem is szeretem nézegetni a kezdőlapomat, mert sejtem, hogy alig fogok hasznos információt találni. Igaz a facebook nem kifejezetten tanulási célból jött létre, de ha már van ilyen lehetőség benne érdemes erre kihasználni.

„Ha az eminőség forradalma megváltoztatja a tudást, a kultúra és a gazdaságot, nem feltételezhetjük, hogy a társadalmi struktúra változatlan marad. Az új infokommunikációs eszközök megjelenése révén keletkezett kapcsolati lehetőségeket képes volt-e mindenki egyenlő mértékben kihasználni?” ( Csepeli-Prazsák, 2010) Sajnos erre a kérdésre nemleges a válasz. Hiszen nagyon sokan fel tudunk sorolni negatív példákat. És néha még magunk is úgy érezzük, hogy lemaradásban vagyunk, és nem használunk ki minden lehetőséget, amit az infokommunikációs eszközök biztosítanak.

„A hasznos tartalmak kínálatának növekedése és a felhasználók körének bővülése egymást erősíti. Minél több a hasznos tartalom, annál több lesz a felhasználó, s minél több a felhasználó, annál több lesz a tartalom is, hiszen a felhasználók egy része létre is hozza, termeli a világhálón elérhető tartalmakat.”  Miután elolvastam ezt a gondolatot Csepeli György könyvében az jutott eszembe, ha valaki kívülálló rátalál bármelyikünk blogjára mennyire fogja hasznosnak tartani? Egyáltalán el fogja-e olvasni? Esetleg ő is kommentet ír hozzá? Ihletet kap és elkezd írni egy blogot?

Elkezdtem gondolkodni azon, hogy amiket írunk az csak gondolatok vagy már tudásnak számít-e? Néha úgy érzem közelebb állnak inkább a gondolatokhoz. De mitől lesz egy gondolatból tudás?

Alexander Bard és Jan Söderqvist 2002-es könyvükben, a legújabb nemzedékről a netokráciáról írnak. Ők is megállapítják, hogy az internet teljesen új dolga a világnak, és mint médium viszonylag kis befeketetés árán, néhány egyszerű mozdulat végrehajtása nyomán lehetővé teszi, hogy bárki egyszerre legyen létrehozó és befogadó. Az interneten mindannyian kiadók, szerzők, producerek, kritikusok lehetünk. Viszont nem mindenki készült fel erre a feladatra. Ehhez nemcsak a technikai feltételek kellenek, hanem kompetenciák is, illetve úgy érzem néha bátorság is, hogy egy ismeretlen helyen közzé tegyem a gondolataimat, hiszen nem lehet tudni, hogyan fogadják. De ez lehet, hogy csak engem béklyóz meg. Mondjuk sok esetben az anonimitás lehetősége fennáll.

Bard és Söderquist használnak egy másik új keletű fogalmat is az informacionlizmust. Az informacionalizmusban mémek fognak versenyezni, melyek közül, azok győznek, amelyeket a közösség felkap és továbbvisz, mert hasznosnak tartja őket.

Azt gondolom ez olyan esetekben mérhető, ahol kommentek írnak, vagy látható, hogy hány ember kattintott rá. Hiszen minnél többen elolvassák annál nagyobb a valószínűsége, hogy hasznos. Vagy minnél többen lájkolják. Vagy amit sokan megosztanak. Ezek a tudás szempontjából is fontos információk lehetnek, illetve megkönnyíthetik a szelektálást. Hiszen valamit már a többiek értékeltek, így könnyebb a választás.

Csepeli György könyvében lehet olvasni, hogy a netokratákon belül is több alcsoportja bontják: 1: eternalisták: ők hitelesítik az információkat, 2: hálozati vállalkozók: ők az információk továbbítói, hozzájuk futnak be az információk és tőlük mennek ki, 3: kurátorok: ők közvetítenek az eternalisták és a vállalkozók között. Ezek alapján a meghatározások alapján nem is tudnám magam besorolni egyik kategóriába, sőt egyre inkább úgy érzem, hogy nem is tartozok a netokraták osztályába. Illetve a jövőben se tudnám meghatározni magam, talán egyszer majd a kurátorok közé fogok tartozni.

A következő érdekes gondolat, hogy „a virtuális térben elektronikus hordák, törzsek kóborolnak, amelyek nem harcolnak egymással, mert számtalan kereszthatás érvényesül közöttük, egy netokrata egyszerre több törzs tagja is lehet.” Ezek szerint mi is a konnektivista csoporton belül egy „törzs” tagjai vagyunk.

A netokraták tízparancsolatáról is lehet olvasni Csepeli-Prazsák könyvében, ami tartalmazza, hogy nem állhatsz le egy pillanatra sem. Sohasem lehetsz elégedett kapcsolataid állapotával ,újra meg újra kell sződd kapcsolataid hálóját, hogy ne maradjanak ki belőle: a legfontosabb, hogy te magad is a legfontosabbak, a leginkább nélkülözhetetlenek közé tartozz. Vajon jó úton haladunk? Mi képesek leszünk erre?

Időmenedzsment kérdésben nálam is vannak fennakadások. Nálam egy- egy gondolat, mondat megszületése avval kezdődik, hogy ráhangolódok a témára, elkezdem átgondolni, írásba kezdek, majd átolvasom, és legalább a felét kitörölném. Így elég hosszú a folyamat, míg megírok egy több oldalas dokumentumot.

Avval kapcsolatban, hogy mit osztok meg szóba kerültek a személyes életet érintő tényezők. Az én környezetemben sokszor felhívták rá a figyelmet, hogy milyen veszélyes, ha az ember olyan képeket rak ki publikus oldalakra, amin látszódik milyen a háza, milyen a felszereltsége és milyen autója van és emellett még a címét is megosztja. Illetve az internetre felrakott információk ellophatóak. Viszont annak a kérdése is felmerül, hogy ennek ellenére mégis miért osztanak meg ilyen tartalmakat az emberek?

Eszembe jutott egyik egyetemi előadáson hallott gondolat. Miszerint attól, hogy többet tudunk, nem leszünk intelligensebbek.  Ezért elkezdtem kutakodni, hogy hogyan lehetne a tudás meghatározni és az intelligenciát.

A hétköznapi értelemben a tudás szónak legalább két értelmét is megkülönböztetjük. Az egyik az a teoretikus tudás, amelyet a filozófiai is vizsgál. A másik az képességet jelent. A teoretikus tudás tanulás során, vagy a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett információ. A képesség pedig a gyakorlás során tudattalanul alakul ki. A másik az képességet jelent. A teoretikus tudás tanulás során, vagy a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett információ. A képesség pedig a gyakorlás során tudattalanul alakul ki.

A tudás az ismeretek olyan rendszerének birtoklása, melyben az egyes ismeretek egymással összefüggenek és készek az alkalmazásra.

Szintjei:

•   felismerni tudás
•  felidézni tudás
•  alkalmazni tudás

Intelligencia: komplex képesség, ami a problémamegoldásra irányul. Ide tartozik például az összefüggések átlátása, az emlékezőképesség, a gondolkodás gyorsasága.

Az intelligencia részben öröklött tulajdonság.

És mi befolyásolja az IQ nagyságát? Ezzel kapcsolatban a mai napig nincs egyetértés a kutatók között. Vannak, akik azt vallják, hogy elsősorban a környezet számít, mások szerint az öröklődés. Egy biztos, a magas IQ önmagában keveset ér, hogy ki tudjuk használni, elengedhetetlen a megfelelő tudás, műveltség és az ezek megszerzéséhez szükséges szorgalom.

A fogalmak utána olvasása után arra jutottam, hogy a tudás valamiképpen mégis befolyásolja az intelligenciát. Illetve az intelligencia is befolyásolhatja, hogy mit fogadunk be és hogy dolgozzuk fel az információkat. Ha két ember elolvassa ugyanazt a könyvet más és más ragadja meg őket, illetve más hatásokat vált ki belőle és mást profitálnak belőle. Abban lehet különbség, hogy nem elég tudni valamit, hanem alkalmazni is tudni kell. Ha valaki sok könyvet olvas egyértelmű, hogy a műveltsége növekszik, de tényleg elgondolkodtató, hogy intelligensebb is lesz-e?

A végére annyit jegyeznék meg, hogy érdekes úgy csoportmunkában részt venni, hogy a tanártól alig kapunk visszajelzést. Mivel én a SZIE-n munkavállalási tanácsadónak tanultam rengeteg csoport munkában vettem részt, mivel így tanultuk meg a csoportvezetést. De közvetlenebb volt a kapcsolat a csoportvezetőkkel, nehéz megszokni, hogy másképp alakul a kapcsolattartás. És másképp történik a csoportmunka megbeszélése. Azt is mondhatnánk, hogy legtöbbször olyan csoportmunkát tapasztaltam meg, amikor a csoporttal egy térben voltunk és a csoportvezetők vezetése alatt álltunk. Számomra merőben újszerű ilyen csoportmunkát megtapasztalni. Illetve sokan nem ismerjük közvetlen egymást és érdekes lehet, hogy ez mennyire könnyíti meg a hozzászólásokat, mivel így az ismeretlenség ködéből reagálni könnyebb vagy nehezebb?


Forrás:
Csepeli György- Prazsák Gergő: Örok visszatérés? Társadalom az információs korban, Jószöveg Műhely, 2010