A mai órán nagyon sok gondolat megragadott, úgyhogy a következőkben ezekről olvashattok, és hogy milyen gondolatokat váltott ki belőlem.

Attól, hogy tudásunkat megosztjuk, nem leszünk kevesebbek hangzott el az órán. De egyáltalán a tudásunktól leszünk értékesek? Tudás révén sok mindent el lehet érni. Sikeres vizsgák, jó munkahely, előrejutási lehetőségek. Viszont ha belegondolunk, hogy az egyetemen mennyi mindent tanulunk, és sok olyan dolog akad közötte, amit utána nem hasznosítunk, illetve van olyan, amiről tanulunk, de gyakorlatban nem tudjuk kamatoztatni, mert nem gyakorlatorientáltan sajátítjuk el. Ilyen esetben ezek után úgy gondolom, annak van értéke, aki tudja, hol keresse az információt, illetve ha keresőprogramra gondolunk a megfelelő kereső kifejezések felhasználása. Hiszen törvényeket se magolunk be ideális esetben, hanem megkeressük az erre kialakított felületeken. Az oktatott tantárgyaknak az lenne a célja, hogy alkalmazható tudást adjon és képességeket fejlesszen, ezt nem minden esetben lehet megtapasztalni. Szerintem a konnektivista csoporthoz csatlakozás már bizonyítja, hogy sokunk számára milyen fontos a fejlődés. Ennek az órának ilyen keretek között egyértelmű képességfejlesztő hatása van és akik csatlakoztak nyitottak erre a lehetőségre.

Ehhez szorosan kapcsolódik az információk szelektálásának a képessége is. Sok esetben megesik velem, hogy leülök az internet elé, hogy utánanézzek valaminek és van úgy, hogy azon kapom magam, hogy az adott dolognak még nem néztem utána, de már egy órája a gép előtt ülök. Az én figyelmem nagyon hamar el tud „kalandozni”. Ezáltal időt is vesztek. Remélem hamarosan jobban tudom kontrolálni, hogy mire kattintok és tudatos információ szerző tudok lenni.

Illetve elkezdtem azon is gondolkodni, hogy mi alapján szelektáljam az információt? Mi érdekel, mi a hasznos? De honnan tudom, hogy a jövőben milyen információra lesz szükségem? Lehet, hogy most fogok egy olyan információhoz jutni, amit csak évek múlva fog kelleni. Vagy épp egy olyan hasznos információ mellett rohanok el, ami miatt a későbbiekben hátrányom lesz. Számomra ezért nehéz szelektálni, hiszen ki tudja mikor milyen információra lesz szükségem a jövőben.

A mai órán felvetődött annak kérdése, hogy a szöveg alapú kommunikációt felválthatná a hang és video alapú kommunikáció. Erről nekem az az eset jut eszembe, amikor egy korábbi tantárgy keretében interjúkat kellett készítenünk andragógus szakemberekkel. Ezt a feladatot kis csoportokban oldottuk meg és az egyik osztálytársunk telefonon hívta fel az interjúalanyát, ami számomra meglepő volt. Az egyik oldalról azért, mert tanárok oldaláról még nem tapasztaltam ilyen mérvű rugalmasságot. Másik oldalról számomra újdonság volt egy ilyen megoldási lehetőség, mivel ahhoz szoktunk, hogy egy interjú során ugyanabban a térben vagyunk. Leegyeztetjük az időpontot, személyesen találkozunk. Számomra azért is lenne szokatlan egy ilyen helyzet, mert hiányzik belőle a non verbális kommunikáció. Ezért nem szeretek telefonon sokáig beszélgetni illetve chatelni sem. Sok esetben egy adott mondatnak két értelme is lehet a hangsúlytól függően.

Az órán szó esett a wikipédia effektusról és ki lett emelve, hogy kollaboratív módon működik, amit én tudok, azt te nem tudod, amit te tudsz, az én nem tudom, tegyük össze a tudásunkat (Csepeli György). Önmagát fejlesztő rendszer, és a konnektivista csoport is így fog működni. Mint az emberi kommunikációban is, ha egy adott témáról elkezdünk beszélgetni mindenki mást rakna hozzá, hiszen minden ember más tapasztalattal és ismeretekkel rendelkezhet és mindenki más szempontból közelíti meg a kérdést, ami inspirálóan hathat a többiekre. Ami megtapasztalható már most a konnektivista csoportban.

Csepeli György könyvében olvasható, hogy a kommunikációs hálózat megsokszorozza az emberi kreativitás esélyeit. Ez a gondolat kiterjed a foglalkozások átalakulására is, miszerint egyre nagyobb arányban jelenek meg a kreatív foglalkozások, s ebből kifolyólag a képzés szerkezet is módosul. Új szakmák keletkezését is jelenti. A legtöbb munka esetében egyre inkább elterjed az informatikai elemek. Erről az jut eszembe, hogy a számítógépek alkalmazásával munkafolyamatok egyszerűsödnek és legfőbb ok az alkalmazásuk mellett, hogy költségeket lehet megspórolni. Erre nagyon jó példa egy film, az Egek urában jelenik meg. A főszereplő egy olyan cégnél dolgozik, akik elvállalják a különböző cégek alkalmazottainak a kirúgását, ha az adott cég vezetői erre nem képesek. Ez a munka sok utazással jár, aminek magasak a költségei, ezért elkezdenek egy olyan rendszert fejleszteni, ahol web camerán keresztül tudnak kapcsolatot teremteni a cégekkel és így rúgják ki az alkalmazottakat. A film nézése során az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy rohamosan fejlődik az informatika, de mindent nem lehet elintézni a technikai segítségével. Vannak olyan helyzetetek, ahol szükségesek a személyes kontakt. Habár lehet, hogy csak a megszokás beszél belőlem. Igazándiból a filmben megjelenik, hogy az alkalmazottak számára, mennyire felfoghatatlan, hogy nem is személyesen közlik velük az információkat. Mondjuk elég feszélyezett helyzet alakulhat ki, ha egy embert kirúgnak és ha még a ridegség társul hozzá, ami a távolság következménye elég frusztráló helyzet lehet. A főszereplő is a technika ellen érvel. Nagyon egyszerűen bizonyítja, hogy nem minden esetben alkalmas a módszer, mivel ha az illető feláll a kamera elől mielőtt teljes körűen tájékoztatják nem tud utána menni, aki a kamera másik oldalán ül. 

Az ökológiai kérdéseknél és hogy a technikai eszközök mennyi áramot fogyasztanak, akkor abba is bele lehet gondolni, hogy a beadandók kinyomtatásával mennyi papírt pocsékolunk el. Főleg úgy, hogy azt két ember olvassa el. Aki írja, és akinek írjuk. Ennek tényleg egyszerűbb formája lenne, ha legalább elektronikusan be lehet adni a beadandókat. Sok esetben a kinyomtatott beadandók a kukákban végzik vagy jegyzetpapírok lesznek, papírtakarékossági szempont miatt, ami egy kicsit csalódással tölt el.

Az internet révén gyorsan információkhoz tudunk jutni, el is hangzott az órán, hogy az információkat pár perc alatt fel lehet lelni. Ebben, ellentétben a könyvtárban sorba kell állni a könyvekért. És tényleg elég frusztráló tud lenni, amikor az ember egy könyvet hajkurászik hónapokon keresztül, mert valaki mindig lecsap előtte rá vagy sokára viszi vissza és csak egy példány található meg a könyvtárban. Ha elektronikusan feltöltenek egy tartalmat, azt bárki, bármikor elolvashatja, sőt egyszerre többen is olvashatják, ami bizonyítja, hogy egyértelmű előnyei vannak az internetes tartalmak megosztásának. Illetve egyes alkalmazások segítségével még kiegészíthetjük a jegyzeteinkkel is az adott olvasmányt. Viszont számomra idegesítő, amikor a könyvtárból kivett könyv tele van firkálva, alá vannak húzva benne dolgok. Még ha a saját könyvemről van, szó abba se szívesen írok főleg, hogy erre nincs is biztosítva hely.

Azon kezdtem el gondolkozni, azzal kapcsolatban, hogy ki mennyi időt tölt el a számítógép előtt, hogy nem evvel van a baj, hanem  avval, hogy mire fordítja. Nagyon sok esetben tanulásra lehet használni vagy pedig haszontalan dolgokra, ide mindenki gondoljon valamit. Tanulási lehetőségként még eszembe jut, hogy interneten fel lehet keresni külföldieket és lehet velük levelezni. Kifejezetten ilyen oldalak jöttek létre, ahol külföldiekkel fel lehet venni a kapcsolatot. De akár skypon is felkereshetünk külföldieket és beszélgethetünk velük. Egyik ismerősöm így fejlesztette a nyelvtudását és szerzett barátokat, és amikor Magyarországra jöttek találkoztak is. Az a véleményem, hogy az emberek, főleg a felnőttek tudatos döntése, hogy mennyi időt töltenek a gép előtt és ezalatt mivel foglalkoznak.