Amikor valaki tanárnak készül,
fel kell arra is készülnie, hogy problémás gyerekekkel is kell foglalkoznia és
ez lehet viselkedésbeli vagy pedig képességbeli. Nem csak a jó tanulókkal kell
foglalkoznia, evvel már tisztában kell lennie, amikor a pályájára készül. Valamint
empátiával kell fordulni a gyerekekhez, tanulókhoz minden esetben. Úgy érzem,
hogy türelemre is szükség van, hiszen ha az egyik módszer nem vezet, sikerhez
változtatni kell és fel kell ismerni, hogy a kipróbált módszerek mennyire
voltak eredményesek.
Ezért is merült fel bennem, hogy
a pedagógusnak egy szakmai igényessége is megmutatkozik abban, hogy hogyan
kezeli a különböző helyzetű tanulókat. Illetve egy tanárok munkájának minőségét
az is mutatja, hogy hogyan fejlődnek a tanulók a „kezük alatt”.
Az oktatás-nevelés akkor igazán
eredményes, ha a tanulók eltérő képességeit, adottságait figyelembe és alapul
véve a pedagógusok a lehető legtöbbet hozzák ki belőlük. Ez az egyénre szabott
differenciált megközelítés – külső és belső okok miatt – ma még hiányzik a
magyar iskolából. Mindazonáltal az iskolarendszerű oktatásban több olyan
tanulói csoport is megjelenik, amelyek nevelése egyedi tantervi alapokon,
sajátos pedagógiai megfontolások alapján és sok esetben különleges
oktatásszervezési megoldások alkalmazásával kell, hogy történjen.
A tapasztalatok szerint a közoktatásban a fejlesztés helyett
inkább különböző felmentéseket kapnak a diszlexiások. Az egyetemekre
többletpontokkal bekerülő „disz”-esek pedig nemegyszer nincsenek tisztában a
felsőoktatás követelményeivel. A helyzet azonban valóban kettős, mivel a
jogosan segítségre szorulók mellett mindig megjelennek azok is, akik
megpróbálnak visszaélni a lehetőségekkel. Szomorúsággal tölt el, hogy valakik
így akarnak kibújni a kötelességek alól és jogtalanul előnyökhöz jutni.
A fogyatékos gyermekek
ellátásával és nevelésével kapcsolatos egyik összetett és vitatott probléma a
különböző fogyatékosságok, illetve mértékük meghatározása és azok megbízható mérésének módja, valamint a mindehhez
hozzárendelhető ellátási és nevelési kötelezettségek megállapítása. A témával
kapcsolatos tisztánlátást nehezíti, hogy ezzel kapcsolatban nincs kialakult,
nemzetközi közmegegyezésen alapuló kategóriarendszer, az egyes országok
gyakorlatát.
A speciális oktatási igények azonosításával
és felmérésével kapcsolatban a különböző országok eltérő megközelítéseket
alkalmaznak, melyek alapvetően négy csoportba sorolhatóak. Az országok egy
bizonyos köre (például a Cseh Köztársaság, Franciaország, Németország és
Magyarország) fogyatékossági kategóriák alapján gyűjt adatokat. Az országok egy
másik csoportja (például Görögország, Új-Zéland, Svájc) ide sorolja a hátrányos
helyzetű tanulókat is. Van, ahol (például Svájc) ezek közé számítja azokat a
tanulókat is, akiknek anyanyelve valamelyik idegen nyelv. Máshol (például
Spanyolországban vagy Törökországban) speciális oktatási igényűként tartják
számon a kiemelkedően tehetséges gyermekeket is. Végül önálló megközelítést
alkalmaz Kanada, ahol az adatok gyűjtése – és a kiegészítő támogatások rendszere
– nem a gyermekek valamilyen klasszifikációján, hanem az oktatási-nevelési
folyamat során észlelt nehézségek legyőzéséhez szükséges feltételeken alapszik.
Érdekes, hogy melyik országban
hogyan közelítik meg a kérdést és akár a tehetségeseknek is másfajta bánásmódot
próbálnak kialakítani. Vagy akinek más az anyanyelve, hiszen emiatt kulturális
különbségek adódhatnak valamint a fogalmak értelmezésében is lehetnek
eltérések.
A magyarországi jogszabályok napjainkban meglehetős
egyértelműen és részletesen megállapították azokat a fogyatékossági
kategóriákat, melyekhez speciális egészségügyi vagy oktatási ellátási
felelősség kapcsolódik, a különböző fogyatékosságok mértéke szerint
megállapított besorolások között sokszor elmosódottak a határok. Sok esetben a
mérési és az ehhez kapcsolódó döntési gyakorlat sem egységes.
Az egyik
forrásban a következő csoportosítást találtam.
Fogyatékosság:
A fogyatékosság szó a gyógypedagógia alapfogalma. Azt a
biológiai állapotváltozásra létrejövő tulajdonság-együttest jelöli, amely révén
a gyermek a gyógypedagógia körébe sorolódik. Nincs egységes jelentéstartalma. A
fogyatékosság fogalmán belül az értelmi fogyatékosság kategóriája az általános.
A további csoportosítás (enyhe, középsúlyos) pedig az elváltozás mértékére
utal.
Akadályozottság:
Nem tekintjük az akadályozottságot a környezettől
független tulajdonságnak, a környezet változásával maga is változik, más-más
élethelyzetekben ugyanazon személy esetében nem beszélhetünk
akadályozottságról, mivel, ha a környezetet hozzáigazítjuk az egyénhez, máris
megszűnik az akadályozottság. A biológiai sérülése következtében fogyatékossá
vált ember tehát akkor válik akadályozottá, ha a felé irányuló követelmények
nem igazodnak az ő lehetőségeihez.
Tanulásban
akadályozottság:
A tanulásban
akadályozottság fogalmának kialakulása számos változás következménye. A
tanulás napjainkban új megvilágításba került. Ma már tanítás helyett
tanulásirányításról beszélünk. A tanulási képesség zavarainak vizsgálatával
bővült a tanulónépességről alkotott tudás, erőteljes hangsúlyt kapott a
probléma pedagógiai jellege.
a tanulás terén megjelenő problémákat perceptív, motoros,
kognitív, motivációs és emocionális tünetekben érhetjük tetten. Okuk, illetve
egyben következményük jellemzésekor a szociális faktorok erőteljes hangsúlyt
kapnak. A súlyosság és a pedagógiai-pszichológiai befolyásolhatóság szerint a tanulási gyengeség (átmeneti), a tanulási
zavar (részleges) és a tanulási akadályozottság (tartós) csoportjaira oszthatók.
Speciális nevelési szükséglet:
A korábban legelterjedtebben használt gyűjtőfogalom, a
fogyatékosság elnevezés helyett a
speciális nevelési szükséglet kifejezés használata javasolt. Alapvető
szemléletbeli különbséget tükröz ez a fogalom a korábbihoz képest.
Magyarországon élő fogyatékosoknak ma komoly problémákkal
és nehézségekkel kell szembe nézniük. A legjelentősebb problémák a következők:
- A fogyatékosokat elkülönítik, diszkriminálják
- Hiányoznak a megfelelő, speciális segédeszközök
- Hiányzik a megfelelően képzett segítőszemélyzet
- Nem jutnak hozzá az információkhoz arról, hogy hogyan javíthatnának a helyzetükön
- Anyagi problémák
A fogyatékkal élők képzettségi és foglalkoztatási adatai
alapján nyilvánvaló, hogy támogatni kell az infokommunikációs
akadálymentesítést, a fogyatékos személyek digitális írástudatlanságának
felszámolását, ami az infokommunikációs eszközök, és megoldások alkalmazásával
kínált közszolgáltatásokat teszi elérhetővé. Ehhez biztosítani kell a szükséges
személyi és tárgyi feltételeket. A fogyatékkal élők internethasználatról semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre.
Pedig a technológia több szempontból is egyedi lehetőséget teremtene a
célcsoport számára. A meglehetősen izoláltan élő, fogyatékos gyermekeket nevelő
szülőknek lehetősége nyílna a kapcsolatteremtésre. A fogyatékkal élők és segítőik-nevelőik
bekapcsolódhatnának fórumokba, a levelezőlistákon és chat-csatornákon
keresztüli online tapasztalatcserébe. De az informatika a fogyatékos emberek
komplex rehabilitációjának is hasznos eszköze lehetne, hozzájárulhatna az
önállóbb élet megteremtéséhez.
Az információs és kommunikációs technológiák ennek
megfelelően több területen is hozzájárulhatnak a fogyatékkal élők társadalmi
reintegrációjához, segíthetik a kialakult hátrányok leküzdését, illetve
megakadályozhatják, hogy a meglévő hátrányokra újabbak rakódjanak rá.
Ezért szükség van az IKT eszközök alkalmazására az oktatásban,
hiszen a segítséggel élők jelentős része alacsony végzettséggel rendelkezik; a
távoktatás lehetőségeinek kibővülése akadálymentesítené számukra az oktatás
bármely fokán való részvételt.
Szükség van az IKT eszközök alkalmazására a munka
területén is, mert a fogyatékossággal élők jóval kisebb hányada tud hagyományos
munkát végezni; a látássérültek számára választható szakmák száma például
elenyésző. Kis nemzetközi kitekintéssel láthatjuk, hogy a PC-használat és az
internet révén ezen problémák jelentős része kiküszöbölhető: az Egyesült
Államokban a fogyatékkal élők nagy része használ számítógépet és internetet,
így nem meglepő, hogy az USA-ban az egyes hátrányos helyzetű csoportok
foglalkoztatottsági aránya megközelíti az országos átlagot.
Valamint szükség van az IKT eszközök alkalmazására az
információhoz való hozzáférés tekintetében, hiszen a fogyatékkal élők jelentős
része azért nem rendelkezik megfelelő segédeszközzel, vagy azért nem vesz
igénybe fontos szolgáltatásokat, mert nem jut el hozzá a kellő információ.
Úgy látom, hogy van olyan
technikai fejlesztés, ami a fogyatékosok helyzetét próbálja megkönnyíteni.
Egyes esetekben ezek az eszközök komoly anyagi befektetést igényelnek. Ez egy
elefánt effektus, vagy a fogyatékosok és hátrányos helyzetűek kirekesztődéséhez
vezet? Mivel lehetne ösztönözni a helyzetet, azon kívül, hogy anyagi támogatást
nyújtanak ezeknek az embereknek, habár nem tudom elképzelni, hogy mindenkit
támogatásban tudnának részesíteni. A digitális világ az eszközeivel szegregál
vagy elősegíti az integrációt? Én bízom benne, hogy egyre több lehetőséget fog
az oktatás és az élet más területein biztosítani a technológiai eszközök.
Még a végén megosztok egy saját élményt. Egyik nap, amikor
hallgattam a rádiót a műsorban a vendég egy epilepsziás férfi volt, aki olyan
kampányokat szervez, aminek keretében paraolimpikonokkal látogat el óvodákba,
hogy a kisgyermekek megismerkedjenek a fogyatékosokkal. Emellett a férfi
beszámolt a tapasztalatairól és elmesélte, hogy milyen nehéz munkát találnia
egy epilepsziásnak. Hiszen ha tudatja a jövőbeni munkáltatójával megijed, mert nagyobb
felelősséget kell vállalni az ilyen alkalmazottaiért, nehogy baleset érje. Ha
meg letagadja az epilepsziás, egy munkahelyi baleset esetén ő lesz a felelős. Erre
egy ellenpélda Anglia. Az unokatestvérem szociális ápolóként helyezkedett el
kint. Azt mesélte, hogy egy epilepsziás lány mellé osztották be. Ennek az epilepsziás
lánynak nem kell dolgoznia, mivel az államtól támogatást kap. Országonkénti
különbségek a támogatási rendszerben is meglátszódik.
Forrás:
http://www.inforum.org.hu/doku/2007/eInclusion_jelentes_final_inforum_2007.pdf
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=Jelentes2000-09-Specialis
http://www.magyarpedagogia.hu/document/gabriella_papp-children_with_learning_problems.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése