Nyílt oktatási formák

Nyitott képzés: az oktatás és a képzés olyan formája, amely figyelembe veszi a tanuló illetve a képzést támogató igényeit, a tanulás körülményeinek megválasztásában, valamint a tanulási folyamat megszervezésekor a tanuló előképzettségéhez, előzetes tudásához, tapasztalataihoz és képességeihez rugalmasan alkalmazkodik.

Hagyományos képzés	Nyitott képzés
Hosszabb időre szóló információk	Naprakész információk
Csoportos	Egyéni, mindenki számára hozzáférhető
Kötött beiratkozás	Bármikor történhet a beiratkozás
Teljes program elvégzése	Egy része is elvégezhető a programnak
Előzetes tapasztalatra nem épít	Korábbi tapasztalatot figyelembe vesz
Tanulási célkitűzések előre meghatározottak	Szabadon dönthet a célkitűzések meghatározásában
Kötött helyszín	Tanuló választhatja meg a helyszínt
Rendszeres jelenlét	Jelenlét a tanuló igényei alapján
Kötött órarend	A tanuló határozza meg a tempót
A program meghatározott ideig tart	A tanulói cél elérésével fejeződik be a program
A támogatás személyesen vehető igénybe	A támogatás akkor és olyan módon vehető igénybe, amikor a tanulónak erre szüksége van (telefon, személyes, számítógép, tutorálás)
Értékelés, vizsga időponthoz kötött	A tanuló határozza meg mikor vizsgázik
Meghatározott időben van a visszajelzés	Folyamatos visszajelzés

Természetesen mindkét képzési formának megvannak a maga előnyei, ezért bizonyos helyzetekben a hagyományos, míg a felnőttek képzésénél - ha a célcsoportot illetve a célcsoport igényeit, választási szempontjait figyelembe vesszük - hatékonyabbnak, elérhetőbbnek látszik a nyitott képzési forma.

A hagyományos és a nyitott képzéseken belül létrehozott képzési formák kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy a képzésbe kapcsolódó felnőttnek milyen elvárásai vannak a képzéssel és a képzési formával szemben, milyen eszközök állnak rendelkezésére, önálló tanulásban tapasztalattal rendelkezik-e.

A nyitott képzés megszervezése viszont nehezebb feladatnak tűnik.

Viszont felvetődik bennem a kérdés, hogy ha az egyének bekapcsolódnak egy nyitott képzési programba, mennyire tudják meghatározni, hogy mik a tanulási céljaik. Ha azt vesszük, hogy a felnőttek tudatosak és rendelkeznek tapasztalatokkal, akkor ez befolyásolhatja a célok meghatározását.

A konnektivista csoport munkájára illetve a tagok és a leszakadók véleményére térnék ki.

Az időtényező fontos eleme a konnektivista csoport munkájának. Hiszen óráról órára kellett „készülnünk”, megmutatni, hogy a tudásunk az adott témában mivel bővült és ehhez több eszköz állt rendelkezésre. Lehet az oktatás kritikája is, hogy más tantárgyak esetén csak a tananyag reprodukálása játszik csupán szerepet. Ebben az esetben a legtöbbször a hallgatók felkészülnek a vizsgára és utána az anyag nagy részét elfelejtik. Viszont a konnektivista csoportban egy kicsit elhagyatottnak éreztem magam. Önmagamnak kellett felfedezni a technikai eszközök működését és használatát, ami egyes esetekben nem jelentett gondot, viszont volt olyan, amibe beletört a bicskám. Evvel csak az a gondom, hogy ez nem hatott túl lelkesítően. Illetve még egyes eszközök használatával ismerkedem, mivel elsőre nem sikerült mindegyikkel megbarátkoznom, hiszen nem használom ki minden lehetőségét. Úgy is mondhatnám, hogy alapszintű felhasználója vagyok egyes eszközöknek.

A mennyiségi kritériumok miatt a teljesíthetőség nehézségi foka eltérő a többi kurzustól. Számszerűsítve volt a teljesítés kritériumai. Habár ezek nem voltak kőbe vésve és nagyrészt pótolhatóak is. Viszont többszöri visszajelzés motiváltabbá tett volna. A résztvevők összetétele is érdekes. Ha jól figyeltem meg főleg levelezősök képviselik magukat, annak ellenére, hogy az az általános elképzelés él bennünk, hogy a levelezősöknek van kevesebb idejük a munka mellett más tevékenységre és ezért is választják ezt a tanulási formát. Viszont lehet, hogy az életkor előrehaladtával tudatosabb és aktívabb az ember a tanulási folyamatban.

Természetesen avval is tisztában vagyok, hogy a nappali képzésben résztvevők szintén dolgoznak az egyetem mellett, vagy éppen egy másik egyetemi szakon folytatnak tanulmányokat párhuzamosan.

Számomra a blogbejegyzés leginkább kihívásnak tűnik, hiszen heti két bejegyzésben is tanúbizonyságot kell tenni a tudásunkról. Ehhez hozzákapcsolódik, hogy igyekszünk minőségi munkát nyújtani. Engem kifejezetten a webinárium készítése keltette fel az érdeklődésemet, hiszen nekünk hallgatóként nincs sok lehetőségünk, hogy még a formális oktatás keretében kitapasztaljuk az ilyen jellegű technikai eszközök használatát. Sejtésem szerint legtöbben osztálytermi körülmények között tartottunk már előadást. Viszont abban az esetben, hogy alakul az előadás, amikor nem látjuk a hallgatóságot. Kíváncsiságom addig tartott, ameddig rájöttem, hogy kompetenciámat meghaladó feladat a ustream használata. Ekkor segítséget kértem egy informatikustól, habár így se jutottunk az egyről a kettőre. A probléma áthidalására az intézményi informatikusokhoz fogok fordulni, úgyhogy hamarosan pótolni fogom az elmaradt ustream előadásomat. Igyekezetem még kiterjedt arra is, hogy az interneten oktató anyagot keressek a ustream használatához, viszont semmilyen  használható anyagot nem találtam legnagyobb sajnálatomra, ami után maradt a kétségbeesés.

A lemorzsolódás indokai között szerepelt a motiváció elvesztése és az időtényező. A kérdőív kitöltésekor, amikor elértem ahhoz a kérdéshez, hogy mennyire tartom valószínűnek, hogy tartani tudom majd a lépést a csoporttal (pontos kérdésre már nem emlékszem) kétségeim adódtak, hogy mennyire tudok megfelelni a kritériumoknak. A saját munkámat megfigyelve, adódtak olyan időszakok, amikor nem tudtam teljes erőbedobással teljesíteni, ezért örülök annak, hogy a következő héten valamennyire kompenzálni tudtam a teljesítményemet. Illetve a kurzus vége felé haladva a „kiégés” jeleit vélem felfedezni magamon. Kezdem egy kicsit úgy érezni, hogy a kezdeti lendület alábbhagyott és ez természetesen a teljesítményemen is meglátszik és gondolkodóba estem, hogy így az utolsó pár hétben tudom-e még pótolni a hiányosságaimat. Összefoglalva úgy érzem, hogy az újdonság varázsa kezd alábbhagyni. Ilyen helyzetekben véleményem szerint sokat segíthetne az inspirátor. Viszont úgy éreztem, hogy a konnektivista csoportban erre nem jutott figyelem. Szandra előadását hallgatva az jutott eszembe, hogyha inspirátori szerepet töltött be a csoportba és bevallása szerint nem tudta követni az eseményeket, lépést tartani velük, akkor a csoporttagoknak mennyi befektetett munkája lehet, hiszen nekünk folyamatosan teljesíteni kellett és ehhez folyamatosan nyomon kellett követni a blogbejegyzéseket, kommenteket, twittereket, ustream előadásokat. Számomra nem meglepő, hogy senki nem vállalta év elején az inspirátori szerepet, hiszen teljesen ismeretlen volt számunkra a konnektivista csoport működése. Mivel előre nem tudtuk felmérni, hogy mit takar az inspirátori szerep, ezért elmaradt a tömeges jelentkezés. Illetve Kulcsár Zsolt egyik előadásában említette, hogy a konnektivista csoport működésekor érdemes legalább két inspirátornak részt vennie a munkában, hiszen ettől még hatékonyabbá válhat a konnektivista csoport működése.

Szívesen megismerkednék más konnektivista csoport működésével. Számomra az válik világossá, hogy minden csoport működése másképp alakul, gondolom ez a téma, csoporttagok, inspirátorok jelenlétéből is adódik. Hiszen mi van akkor, ha nem állítanak, ha nem állítanak válaszút elé, hogy vizsga vagy konnektivista csoport tagjaként kell teljesítenem a kurzust, hanem személyes indítatásból kapcsolódók egy ilyen csoporthoz. Felvetődött bennem a kérdés, hogy úgyis működhet egy konnektivista csoport, hogy nincsenek mennyiségi kritériumok, hanem mindenki saját szorgalmából teljesíthet? Hiszen ha egy olyan téma köré csoportosulunk, ami mindenkit érdekel az adott csoportban, akkor esélyes, hogy mindenki aktív tag lesz.? 

Forrás:

http://www.prkk.hu/hefop354/index_elemei/4_modul/index.htm